VERS AZ ÓVÓDÁBÓL

VERS AZ ÓVODÁBÓL

 Hófehérke-héttörpe,
kimentek az erdőbe.
Hófehérke mit csinált,
letolta a bugyiját…..


Ne mondd, hogy nem rímen
nőttem, látod, most is itt van,
eszembe jut, mint a
hetentehétszer tarhonya,
húsmentes hónapok,
s a nagyok ahogy, hol
jutalmat, hol pofont ígértek,
hogy kussoljak arról,
miről otthon szólt beszéd.

Hófehérke héttörpe…..

Az a bugyi történet bizony
megkapott, és beszélhettek
a nagyok bármiről,
ruszkikról, megszállásról,
mocskos, elnyomó politikáról,
Kádárról, akinek kötelet kért
nagybetűs szlogen szemközti
házfalon, nappal meszelve,
éjjel újrafestve,
engem, hétévesen,
mindössze az érdekelt,
mit jelent az, hogy „megbaszom”.
Mert a vers végén
a hét kicsi törpe elkapta,
s szóbeszéd szerint,
bizony megrakta rendesen.

Hófehérke, héttörpe….

Mára ennyi. Már rég
mindent tudok,
megyek pihenni,
előtte mosdás, elfelejtek enni,
de baj most se semmi,
látom, amint
szőke lányt pörgetek
57-ben, tiszte erőből
a körbe-körbe hintán,
vidéki téren,
sréhen a rendőrség előtt.



Balog Gábor
-csataloo-
2007.10.24.