2011. február 21., hétfő

ELMENT APÁM











ELMENT APÁM

Minden múzsám
mozdulatlan,
egymáson fekvő
hullahalom,
az alakzat
totál szabálytalan
és hol a kéz
görcsberándult merev,
hol a lábak
szétvetett vé-je
morbidan kihívó,
arcpirító.
Egymásraborult testek
Félignyitott szájaiból
zöld nyál csorog.

Beittatok ringyók,
most itt a bőjtje,
fejfájós, kába.
Mára nem maradt
egyetlen rímrevaló
kósza mozdulat,
magábaforduló
tömör hazugság
puszta létetek
és az állókép,
mit mívvel festetek
mozdulatlan,
magasra építi
önutálatom.

Ma nincs semmi holnap,
ma az enyészet tarol,
ma távol a kézközel,
ma tobzódik a gonosz.
Ma vízen járni sem tudok,
ma hívő és hitetlen vagyok,
ma visszanézni, ha akarok,
nem megy,
mert merev a nyak,
mint múzsáim teste
kiterítve.
Ma az ölek borotvált
barlangbejárata
csak csapda, csábja sincs,
ma értéktelen ócska lom
a felhalmozott aranyrím,
az összes régi dallam,
és a kincs,
mit oly gonddal
gyűjtögettem.

Ma minden
tudásom-nemtudásom
furcsa massza,
tejköd, kiúttalanság,
ma hozzámérni sem lehet.
Tágranyílt szememben
ma úr a vakság
világra, tényre,
esélyre, eseményre.
Ma nem történt semmi,
semmi fontos,

együttélt árnyékvilágból
apám elköltözött.
A porhüvelyt göncként levetve,
elindult megkeresni
elveszett párját, csillagát.
Apám! Jó vadászatot!

Balog Gábor
-csataloo-
2006.07.06.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése