BETÉRŐ

BETÉRŐ

Semmi szégyenkedés,
csak lejött ruha.
Alatta
ívelt izmokat
takaró, puha bőr
sem pironkodott,
szem csak mosolygott,
fül, szív, a comb,
lélek mind kitárva,
garniszálló
olcsó szobája
lett rotchildok
palotája,
és hallgatások
nem topogtak
helyük keresve.Az este
százegy
takarót kiosztott,
lerúgtuk, meleg,
most más a fontos!
Tanított rég tanult
tudásra,
kopott reflexet
moccanásra,
bicskával törzsbe
szívet karistolt
hogy itt volt,
itt van,
mindig
ittmarad!

Elbújnék
két napra rá
valami sarokba,
pottyanna könnyem.
Kezem zsebrevágom,
nehogy
letöröljem!
Hisz örömből
préselt
reflex ez is.
Könny.
Kívánság-tudás,
hogy jön,
ma,
meg holnap is,
oszt’ egyszer
ittfelejti
kismagát,
nálam.
Örökre.


Balog Gábor
-csataloo-
2008.04.28.