MÁSODIK LÁTOMÁS
Látlak ünnepnapjaim magányán,
családi körben, látlak árván,
sosem látott tengerek vizében,
felhőben, égen, sugárban,
látlak bimbózó és elnyílott virágban,
látlak templomok oltárablakában,
máriaüveg mozaikában, egy egészként,
csupa különbözőből összerakva,
szembehunyorgó fényeddel takarva,
valós magad.
Látlak elgondolkozón,
könyv fölé hajolva és látlak
- már mindent kitanulva –
játszani szememben délibábot.
Látom, hogy óriás és törpe vagy,
látom levetkezett magad tükör előtt,
egyszerre kettő belőled,
látom, a gyöngyként növekvő cseppet,
verejtéked születését, szeretve engem,
két melled között.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése