ÖREGKOR
Besűrűsödnek közeli tegnapok
emlékei,
és tágul a régmúlt világa.
Téglára tégla.
Fal mellé fal,
a váram épül.
Már tudni vélem, miért is éltem:
hogy elmondhassam:
Nem hiába!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.08.16. 5:00
2023. május 25., csütörtök
A MINDEN UTÁN
Patyolatfehérek
három napom három ingei.
Lovardák kerengő porát
kimosta gép-gróf-rabszolganő.
Kötélen, száradók,
tán utolsó nyaram záporát várják,
nedvesen.
Hajnalban,
kenyér-beszerző menetben,
utazópoharamban,
keserű, tejjel felöntött
kávét találtam.
Nem tudom, hogy került oda.
De tudom, kié.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.08.15. 7:30
FANTÁZIA
Arc. Élet.
Pázsit, vagy pokróc,
szinte mindegy.
Csípő, mezítelen,
gyertyába nyújtva.
Két comb,
égre törően behajlított.
Gondolatok, ötven évekre aszaltan,
vagy tegnap beérett, frissen.
Kerengnek, szállnak.
És ott a varázslat!
A rózsa szirmán, sziromlevélen,
fehéren:
Emberpalántacsöpp.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.08.14. 12:58
A ZENE
Van aki pincét, van aki padlást jár, és akad, aki Canossát.
Én a mosókonyhában, világrengések között találtam 71-ea orsós Grundigom, rajta szalaggal.
Meghallgatom, mondtam, és tudtam, mi lesz rajta. Loo korom előtti életem villanásai.
Zenék, sajátok és ismeretlen oroszból fordítottak plöm-plöm gitárra, képzetlenül, fahangon.
Gimnazista koromban csodás környezet vett körül. 66 gitárzenéi, olyanokkal, akik értették a szakmát. Dobay Andris, Muszti Bea, Szekeres Peti.
Én, csak hallgatóság.
Aztán, életem második nagy katarzisa után (az első anyám halála volt), a késztetés, ZENÉLJ!
Bocsánat érte minden értőktől!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.08.07. 8:25
FELTÁMADÁSOK INVERZE
Kertemben másodvirágzik
mezei zsálya.
Flox kipusztul, napvirág virít.
Fél tenyérnyi-nagy
pók mászott szobámba.
Talpammal terelgetem.
Új világ épül köröttem
Új fajta rend.
Trend.
Értem! Nem értem!
Féltem a messziségbe tartó
összes párhuzamosom.
Végtelen.
Nagy, szőrös
csáprágó kisujjam mellett.
Kezemben új Biblia.
Hiszem, hogy
szimatszatyrába már felpakolt.
Töviskoszorú helyett fején
katonasipka.
Sapkarózsás.
Látogatóba készül megint ide,
tán az Atyaisten,
tán Fia.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.08.06. 14:44
ESZÉK FELÉ
Visz az örvény.
Alattam a Dráva.
Gondoltam, átúszom, nyitott határon,
Horvátországba, rákérdezni,
Mit adott, testvér, nektek bukott vezér,
és az ozorai nyolcezer
hadifogoly,
Perczeles, nótával hazaeresztett?
Miért mutat felénk
ma is a kardja hősötöknek?
Örvény, a Dráván szokásos, lehúz.
Visz Eszék felé.
Csobbantam egykor Barcson,
hogy minden gondolatomban megakasszon
a láthatatlan, íratlan törvény!
Kapálódzhatsz te úszni is tudó,
de értelme semmi.
Vegyél jó, mély levegőt
tiszta vizekben!
Szívd tüdőre!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.08.06. 7:50
SORAKOZÓ
Élünk és meghalunk
Sokszor, sokaknál élünk úgy, hogy észre sem vesszük a barátságot, a törődést a közelünkben a legközelebbiekkel. Elmúlnak mellettünk évek, néhanap összejövünk, de valós gondjaink asztalra nem kerülnek.
Ma is elment egy Kedves. Micsoda ember! Hogy felnéztem rá!
Két év alatt a harmadik, mint a zivatarban mellettem csapkodó villámözön.
K. a koponya, M, a családfő, s most a harmadik.
Maradékjaink ámulnak világomlásokon, begubóznak, messzire mennek elálmodott álmaiktól.
Mi már nem tüntetni járunk, eddig sem tettük, csak visszafogottan. Mi temetünk.
Tiszta gatya, fehér ing, és már nem lesz több sütemény!
SORAKOZÓ!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.08.04. 11:28.
SZÁMÍTÓ GÉP
Batáron írok, régi, de tíz évvel ezelőtt még csúcstechnikán. A betűk futnak, bosszankodom, s ezernyi más között gondolok a kedvesekre is, akiktől kaptam. Van ezen is minden, ami az elmúló élet újragondolásához programként kell, és ma sem haszontalan.
Az új, a hiper-szuper középszert tegnap magamtól-önmagamtól, mindentől ami személyes, megtisztítottam. Ami elmúlt minimum húsz, de valójában annál jóval régebbre látó és őrzött énem a semmivé lett, nyoma, látható nem maradt. A gép tiszta. Mit tegyek vele?- járt fejemben.
Betájoltam az irányokat. Blaha? Nyugati? Kiskocsma Óbudán?
Az első gondolat nyert! Tömegközlekedéssel a Blaha. Villamosokról fel- leszálló, metróból kiáramló emberáradat. Dugóban pöfögő autó roncsok és autócsodák benzin- gázolaj bűzei. A középszer és a nyomor. Új, ifjú párok találkozói, sörért pénzért kuncsorgó hajléktalan. Életünk testben tán nem az, de vegytiszta részletei. Ömlesztve.
Nézelődtem.
Ötven körüli nő jött szembe, kopott, virágos, avítt ruhában.
A gépet kezébe nyomtam, vegye-vigye, nincs semmi ellenszolgáltatás!
A megdöbbenés ült ki szemébe és értettem is.
Mielőtt szóra nyithatta volna száját, beszippantott a metró, a mozgólépcső, egyenes derékkal, igyenest lefelé......
Az úton, hazafelé a júliusban láttam karácsony áldott havát, május orgonáit, buszon, felszállók között tizenkilencből hat formás női segget, sőt mellettük, mint a bodzavirág, elmúló életet, tükröket.
Tulajdonképpen jól éreztem magam.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.08.04. 7:09
BÍBOR ÉS LILA, SEMMI MÁS
Lehetek borgőzös, vodkafüstös,
ma legyőztem a Kaszást!
Itt téblábolt köröttem.
Egyikről másik lábára állt,
villogott fenkövével,
szerszáma élével,
Örök Uralkodó.
Ma megszokottan küldtem el
le sosem játszott
ferblik után.
A gátoldalban már elvirágzott a zsálya,
A „laposra” terített ócska
pokróc két oldalán
már tört előre augusztus ékszer virága.
Ölelő földből, colchikum.
A benned élet,
mint a folyó, alattunk,
mindent és semmit álmodott.
Csak éreztük,
egyikönk sem látta,
mikor a csillagok,
odafenn,
szabályos sorokba rendezetten
a holdmentes éj egére
írták.
Ez a szerelem!
G.
2022-08-03 16:08
KÖVETELEM
Lehet köpködni Orbánt.
Mindent megtesz azért, hogy elért eredmények ne nullázódjanak le sok bigott, megvett, hazájuk ellenségei -legyenek németek, franciák, honi magyarok -tervei azok visszahatásukban, közösséget romboló tevékenységeik ne itthon fájjanak.
Szívok, mint sokan. Készülök minden megszorításra, kényszerre. Felkészültségemben is erősen bekorlátozottan, hisz korom, jövedelmem behatárol.
Mérhetetlenül kicsiny az esély, de nem vesztettem el a reményt. Reményt, hogy népek ébrednek fel, átlátják akár bőrükön, mit és hogyan játszanak fejük felett a pénzek, amerikai geopolitikai törekvések, hatalomjátszmák.
Hátunkon, pénzünkből, ellenünk. Dupla, tripla haszon reményében.
KENYERET UKRAJNÁNAK! NE FEGYVERT! BÉKÉT, NE PRESZTÍZSHÁBORÚT A MEGMARADT UTOLSÓ UKRÁN BEHÍVOTTIG, HAMIS, FALS SZOLIDARITÁS JEGYÉBEN! TÁRGYALÁSOKAT, BOHÓCOK, BÁBOK, RIPACSOK NÉLKÜL!
Követelem vissza az életemet!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.07.30. 11:28
ÖKÖRNYÁL
Július vége.
A pókfonalat még nem fogom meg.
Nézze más sarokban,
ha jobb dolga nincs!
Még nem száll, nincs benne élet,
elmúlás sem,
újjászületés ígérete.
Kaszás bóklászik könyveim között.
Lesem, figyelem.
Hosszú lábaival lábamhoz közelít,
átmászik rajta.
Betűket nyelt a sorok között?
Nem tudom!
Élj. Kaszás!
Minden napunk neked-nekem
csak látomás,
míg az a fonál a légben,
az ősz utazója
be nem köszön!
Te úgy sem indulsz semmi
nagy útra, szobalakó!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.07.30. 10:26
ASZÁLY
Hívni, hangosan már nem foglak.
Soha.
A kiáltás bennem, mellkason belül
visszhangzik, dobban.
Ostoba kényszer,
mostoha ölelése a hiány.
Éltem, megélem, tudom.
Jössz és mész. Szeretsz.
Semmiről nem tehetsz!
Lángokban táncol az életed.
Csak tüzek vannak.
Nagy, mindent felégető,
ártó tüzek.
Járom a kievi utcát.
A dupla telket is bejárom.
hegyfalu oldalában.
Lábnyomot homokon ne keress,
mondom,
agyagon, aszfalton is fölösleges.
A
becsadásokra is bólintok csupán.
Villámlott egykor,
ma is azt teszi egem. Szárazon.
Bevétel-kiadásaim rég rubrikáztam,
elszámoltam adóhatósággal,
mindig tiszta lapomon
makula nincs.
Az emberekkel sincs,
sehogyse másképp.
Várni? Mindig marad időm!
Vizeim várom egekből, csodaként.
Hal, partra vetett – tátogok.
Nagy felhő táltosok úsznak felettem.
Szél hajtja őket, terhesen.
Sok esőcsepp, de lehet termést,
nem létezőt elverő jég-gyerekkel.
Mezőim kerülik.
(Fellegeim maradnak.)
Kutam nem töltik. Patakom
forrása néha sem présel ki
kín-cseppet magából.
Állataim már nem is bőgnek.
Állnak ledermedt lábbakkal.
Tél van?
Húsukban fogynak, mint időim
és a testem. Saját.
BGJ
-csataloo-
2022.07.30. 6:45
2023. május 20., szombat
FELHŐLAKONC
Felhő széléről lógázva lábat is
megtalállak, nem lesz nehéz.
Hozok esőt, hogy megázzál.
Teljen kútod! Megöntözöm a homokod,
Homlokod ráncait is lemosom.
Felülről – lélekrokon.
Az éjszakáidban majd
figyellek.
Párnádra, lesz-legyen bárhol,
fentről, minden háztetőkön,
palán, Lindabon, cserepesen is
áthulló egyetlen könnyet ejtek.
Lógázom onnan lában majd
tovább.
2022.07.27. 13:03
PARADICSOMKERT
Ölik egymást. Lehetne jobb dolguk is, de az ölés könnyebbnek tűnik.
Szétlőtt biztonság, romokban világ. Mit számít itt, ha engem is ölnek?
Vér- és nem vérszerintjeim.
Napsugaraim.
Makacs, égető, bőröket lehúzó napsugaraikkal.
A húsom is ég.
Mondnám, fájdalommentesen.
Sosem hazudhatok!
Örökség.
Mit tegyek?
2022.07.27. 12:28
MEGMÉRETTETÉS
Mellettem egy, mögöttem egy. A mögöttem ülő kezében füzet. A mellette üló zsebében három tízes.
Ötvenkét éves vagyok.
Kereszteződés, jobbkezes. Idősebb úr a sarkon bámul jobbra-balra. Szándéka kiismerhetetlen. Lassítok, intek. Bámul tovább. Megyek.
Sarok megint.
Saroklány, telt keblekkel a járdán. Forrónadrágján a zebra.
Nem lassítok. Áll tovább.
Megérkeztünk. Kiszállunk. A mellettem ülő odasúgja, még két tízes kell!
Egy hétre rá hozta a posta életem első jogosítványát. Elsőre megkapottat. Meg ma sem megkopottat.
2022.07.27. 12:16.
A TÓRA LEÁNYA 1969
Külvárosi lány volt. Meglepően szép. Nem tudom, hogy tudtam magamhoz vonzani. Rejtély.
Arcán az öröm-bánattal feküdt. Néztem izzadtságcseppjeit. Kettőnket ölelt a csend.
Jó idő eltelt. Ismétlés, pihenés utána és megint a csend. Majd valami nekem máig értelmezhetetlen mondatok.
„Nem szerethetlek! Nálunk mások a szabályok! Én zsidó vagyok!”
2022.07.27. 11:57
EMLÉKEK
Kertemben kékszakáll, virágban.
F.-re emlékeztet. Fiatal felnőtt korom. Két kakaska, kesztyű nélkül püföli egymást, hosszú, bádogmosdós, köves helységben. A közönség az ajtón leskeleg.
Én arcra sosem ütöttem. Isten képmása az, érinthetetlen. Csak az előre tolt bal válla kapott. Mindig, pontosan ugyanott.
Két dolog is érdekes! Az egyik, hogy beszedett, lendített ütésekből egy sem talált! A másik, hogy miért lett Kékszakáll a beceneve, hisz csak kezét nem tudta emelni három napig?
2022.07.27. 11:49
ADD MÁR
Az orgonákat, ahol az élet fogant,
kivágták.
A tiszafát is kitépték kezek.
A lakókocsit, ahol élet megroppant,
elszállították trailerek.
Maradt a pusztaság, homok.
Fű, kiszáradt, bab, kiégett,
kútban, mindkét talpát vesztett,
vizet kutatni sem képes lábszelep.
Vetemény? Romokban!
A porban, estelente?
Fáradtan bóklászó kertész
talpára éhes dinnye.
Király!
Hatvanhatból szerb-magyar kérdés:
„Mi fáj?”
Hetvenkettőből esőváró ima.
Hetvenkét éves öregember.
Élet? Szimfónia? Rapszódia? Hard rock,
nagyon!
Szép, nyári nap. Hetvenháromból?
„Vándor”?
Vándorok!
Elvontatott, guruló szörnyszülött
helye előtt terasz.
Fedetlen. Az árnyékolót már lelopták
szegények-gazdagok.
Semmi sem fáj! A kor, az őrület telepszik
ma is szép világra.
Rendet vágni már elfelejtett
a most is útjait járó örök barátom,
a kaszás.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.07.27. 6:59.
2023. május 19., péntek
SZÜLETÉSNAPODRA
A szerelem és a hála.
Az együtt megéltek és hiányod magánya,
Hálószobámban az arcod,
megfestve képben,
Az élet, ahogy elmúlik, s visszatér,
töredékekben és egészben,
hosszú harcom csakis teérted,
fülön be-, ki- és eleresztett leánykérések,
letudott ünnepek és a növények,
a kökörcsinpálma,
tippancsorchidea és az ámbrafű,
az égigérő-fa és a kakukk-kiáltó cserje
zsenge ága, félénk virága
mind téged idéz! Hozzám köt
sosem változó számmal jegyzett
ünnepen!
Maradj
mindig tizennyolc éves,
szép kedvesem!
Balog Gábor
-csataloo-
2023.05.18. 5:00
AZ ÉJSZAKA TESTE
Redőnyt és ablakot nyitok.
Szeretem látni a hajnalt.
A hajnalt, mikor az éjszakám
lassan levetkezi
egyetlen ruháját, a sötétséget,
a csillagost, vagy a felhőset,
csillag- és felhőjárás szerint viseltet,
és percegő idővel
alóla kisejlik, majd kiteljesedik
gyönyörű teste,
egy embert még alig látó világ
mezítelensége.
Aztán elindulnak a buszok.
Vidéken, már négykor
a hathuszas.
A nyitott ablakon
nagy-óvatosan, mint a tolvaj,
párkányba kapaszkodva
becsusszan a fény.
Kóbor, nő után koslató
macskák indulnak haza
megszokott reggeli tejért,
távolban kakas űz
még álmosan kísértetet.
A kisboltot körbelengi a frissen sült
kenyér illata,
és pénzért indul robotba
a kertész.
Balog Gábor
-csataloo-
2023.05.20. 3:58
2023. május 6., szombat
CSUPÁN AZ ÉJ, ILUS
(Stairway to Heaven)
Nehéz végigragozni
báját az éjszakának.
Toluló vágyaink sorban állnak,
kalapot lengetve várják
a hajnalt.
Benned nem csak
önmagam lelem meg újra!
Benned belőled építek idolt.
Már alszol.
Rég, éteri messziségben
kioldott, együtt levett
köntösöd padlón.
Pihen.
Csöndedben
szerelmet találtam!
Békédet figyelem.
Beleálmodom
összes volt-van-lesz
időink.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.07.17. 5:12
ALVÓ ŐRIZŐM
Miért nem vigyázol rám?
Hisz gyermeked vagyok,
mint ki nem hordott keserveid?
Vénségesen.
Mért nem vigyázol rám,
hisz esendő vagyok szép kedvesem,
s elkel a kar, a támasz,
hogy lábaim utakra bírjam,
szerelmesen!
Miért nem vigyázol velem?
A makacsság türelem?
Dacból is születhet virág?
És milyen?
2022.07.16. 9.23
SZERELEMHAJNAL
Erre járt az éjjel.
Minden hajlatát enyéim,
hiányaimhoz simította.
Egybeillett, ahány volt.
Szerelemmel,
Sok százezernyi Volt
volt a feszültség,
ócska világban,
egyszerű,
parasztházban,
ahová vetett a sors,
meg az Isten.
A préri előttem.
Megsárgult fű és
vadvirágok.
Elveszett,
most, tegnappal,
újraültetett magok.
Holnap óriásai holdas hasában.
Csillagok.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.07.08. 4:57
NÉVNAPRA, ÉJI ÉGRE
Névnapodon a poroszka, ott fönn,
veled, égben-királyfi!
Hátasnak már jó nem vagyok!
Szekeret húzok el még,
égi kátyúkból is!
Névtelen, elfelejtett,
az űrben elvesző, távcsövekkel sem látható
háttér maradok.
Jó a poroszka, lemaradva!
Patám nem kopik csillagporon!
Öreg, lóalakban
utánad baktató színvesztett,
kopottban az ember él.
Költő is talán.
Seregeddel rokon.
Nem zabon!
Nem naponta fényesre fürdetésen,
nem csillogón, csak úgy...
poroszka senkiként,
HIVŐN.
Vakon!
Balog Gábor
-csatalo-
2022.07.06.16.56
KISKERTI PÉTER-PÁL
Nyolc.
Nem egy szerencseszám.
Luca-búzáim kalásza beérett.
Az első öt már sárgán konyítja
szép fejét.
Vetésre gondol idő előtt.
Apró, játéknyi sarlót
adtak nekem
az aratásra.
A mag, az első kalászból
peregne le.
Sarló?
Itt van, talán a lomok között,
odadobhattam a kalapáccsal.
Athroposz segít ki
ollós kezével.
Öt szálat levág,
fekteti asztalomra.
Tiéd!
Nevelted, szeretted,
kiérdemelted!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.07.04. 9:48
BEVILLANÁS
Fogyókúra? Minek?
Tanácsok ezerrel osztottan,
hogy lefogyj pár,
vagy sokk-sok kilót?
Kell az Neked?
Én semmi megerőltetéssel
egy év alatt fogytam
szokásos étrend mellett,
huszonnégy kilót!
Mi kellett hozzá?
Csak az élet, a múló idő!
Meg cigi
Meg kihűlt kapcsolat
társvesztése
Meg társ újból megtalálása
Szerelem!
Strapa és harc az életért.
Határvonal alatt-
Hetvenkilenc kilónyi lét.
Dolgos, bolond.
Néha verselő.
Ígéret múló időnek,
hogy volt, élt, hagy nyomot,
amit már most sem jár be senki.
Minek?
Balog Gábor
-csataloo-
2022.07.01. 9:59
IVÁN
Megélt időim tudatos halmazán
foglakoztatott.
Miért nem ugrottam
tüzet Ivánkor,
tespedés, béke, beletörődés,
vagy magány
nyugtatta lelkem?
Miféle hiány kellette bennem,
hogy elnyomja
tűz varázsát,
legföljebb kósza nézője legyek
szentjánosbogarak röptinek
szikrák között?
Ma? Itt az éjszaka!
Előttem.
Máglyába rakott minden megéltem.
Gyújtásra vár.
Ég majd. Füstje, bántó, de épp-alig.
Szikrabölcsője lesz
utánam-holnapoknak.
A fák, füvek, virágok -kertemben -,
lehajtják mélyen fejük....
Balog Gábor
-csataloo-
2022.6.23. 16:54
ARATÁS ELŐTT
Délelőtt. Tizenegy negyvennégy. Túl léleksimogató kerti munkán. Szelídgesztenyém kukackái négy nagy zsákba gyűjtve. Nem mindegy, hol lesz komposzt belőlük? Virágaim a harminc fokban már megitták dupla vízadagjuk.
Szobám kripta-csendes megint. Rend és káosz. Az egyik sarokban halomnyi mosott ruha vár a vas tüzére. Igen, eltüntetem majd ráncaik. És az enyéimmel mi lesz?
A kora reggelben már ettem is. Két napja elmúlt szombat vendégváró étkének maradékát. Kényszeres volt az étkezés. Az ízek nem jelezték a létezésük. A gépasztal alatt szombat esti, vasárnap hajnali beszélgetések itt maradt csendje, meg tartalmát vesztett, rajtam rég átszaladt vodka héja. Kidobtam.
A füstök egyenesen szállnak felfelé. Új pókhálót szőtt a pók az egyik sarokban.
Az ablakban kinn muskátli, benn csaló orchideák hizlalják pattanásra kész fehér virágaik. Az ég olasz-kék. Majdnem azúr.
Minden a helyén van. Osztályozottan, jól láthatón. El is veszett.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.06.20. 11:05
CSAK KAVICS
Már rég nem vagyok
kő,
csak kavics.
Nem kútba dobva.
Kristálypatakban
fényesre mosva,
erdő sűrűjén,
égerfák között
álmodok magamnak
létrát,
Jakab-hegyet.
Patakom görget.
Új ágyat mos
naponta,
mindig közelebb,
laposvidéknek mondott
nincs-tovább felé.
Nappal szél fú
el felettem,
víz takar.
Meg árnya változó
levél boltozatnak.
Sem értelmét,
sem hozadékát nem keresem
felkelő napnak,
mesés, ezeregy
éjszakáimban sem.
Soha.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.06.12. 8:25
NAGYBÖRZSÖNY
Ma Nagybörzsönyben jártam, hallgattam Pünkösd miséjét. Az ódon falaktól nem is oly távoli helyen, a Kedvesem szegte meg a parancsot: A hetedik napon, jeles napon is dolgozott. Füvet kaszált, kaszáltatott.
A késztetés bennem élt, hogy Úrfelmutatás után megmutassam neki magam, s fehér kutyám, de ma, erre nem vitt rá a lélek.
Kivettem inkább az utazó-humidorból egy, igazi, jó kubai szivart, a Páromra, a munkájára gondoltam, s egy kávét megittam a főtér-közeli, ünnepnap is nyitottban.
Látszólag, misét hallgató lélektelenként, a füstkarikák között beleöregedtem az örök, nem múló, és viszonzott, élő szerelembe.
-csataloo-
2022.06.05.
LÉLEKISTEN
A ti isteneiteknek bealkonyulhatott!
Ki tudja? Tán igaz.
Az enyém él. Az egyetlen az!
Nem kell könyvekben keresni,
létezik.
Elver, sosem figyel rám,
bajban nem érkezik mentőkötélnek.
Betölt, betöltet
tennenmagammal minden űrt.
Az én istenem a mindek anyja,
szülője szépnek, ha akarja.
Lélek. Beszél nyelveket.
Fehér galamb. Szerény büszkeség.
Esély, hogy beteljesedjen
értékké váljon
eget nem látó hangyalét.
Köntösét, oltár előtt megoldja,
pőrén mutatja magát.
Hívó szavában világok gondja,
jutalmaz igazt, büntet hipokritát.
Ölében ott egy új teremtés.
Éden. Nincs benne almafa.
Újszülött! Tejszagú, tehetetlen.
Vár, rám, öregre, hogy felneveljem,
legyen önmaga, s Ő istene mindeneknek.
Mindörökké.
Ámen.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.06.05.
MAGOK
A vadzab vázámban beérett.
Út szélén szedett, most
magját hullatná,
ígéret, hogy még élhetek-élek,
a vén mag is csirázni képes,
s benépesítik
tenyérnyi földemet MAJD
kék-lila zsálya, pipacsok,
búzavirágok.
Ahogy kilépek, ajtó előtt,
Luca búzám van kalászban,
mától kezdődő nyárban vár fiúkra,
Péterre-Pálra,
hogy magjaik
kaszás kezük, és cséplés után
kis tányérba kerüljön hajtatásra
megmaradtjaim
idei Karácsonyára.
-nagy loo-
2022.06.01.14:08
ÚJ NYÁR
Mától újra itt a nyár! No, nem a csillagászati, csak a meteorológiai, de nyár, minden ízében.
Hanyadik nekem? Ne kérdezzétek, jutott belőle, s marad is.
Kalászba szökkent a Luca-búzám a betonteknőben a teraszon, Pipacs és zsálya, vad, virít a a jezsámen bokor fehér virágai mellett, potyog a rosszul kötött szilva-kezdemény a hétből egy, nekem kijáró szilvafámról, költőiesen.
A nyárban mindig éltem, táncba mentem, ettem lángosokat füstös restiben hajnali ötkor, nyitáskor, és előtte megtáncoltattam a kopott dizőzt pár bárban a déli oldalán a tónak.
Nádasokban hallgattam fülbesúgását a sosem bevált jövőknek, terítettem pokrócot az internacionalizmus alá, hogy megtermékenyítsem, meg csattogott alattam Szárszón át sokszor vonatkerék.
Nyárban, ma, hajnali háromkor, a fülemülét hallgatom, míg be nem alszik monotóniájába, velem.
Fürdök az emlékeimben.
Furcsa kontraszt, S. Kazi jut eszembe, ahogy elandalította a Balatonra nem tévedt, célirányos utazó NDK-s hölgyeket, s a farmert, egyéb fehérneműt lehúzva róluk, pár forint haszonért a farmerrel elszaladt.
Nyár van és gatya rajtam. A tavon ezüst híd. Pirkadatkor majd Pintér Orsi jön le dekázni a strandra, s én meglesem.
Valahol arra, a régen, meg a most, a valóság között is, mindjárt csobbanok.
Balog Gábor
.csataloo-
2022.06.01.
MARÍNA
Csak egy új lakóhely.
Nem fűtött, mégsem hideg.
Fölötte kék, vagy borús ég.
Tág. Szűk.
Lét és átváltozása.
Szeretet.
Májusban szállingózó
régi hópihe.
Sötét hajában azálea.
Taxik, sok virágos szalaggal.
Fagyokkal dacoló élet.
Sok és kevés jó barát.
Por és hamu.
Fényképek.
Orsós magnók
neki írt zenéi.
Véget nem érő kirándulás.
Belőle áradó humor.
Csatában vesztes,
mi lenne más, amin nevetne?
Mind azok vagyunk.
Befogadottan is számkivetve:
A kandalló fölött,
messzi tájon egy urna.
Kertemben tegnap
kalászát kibontó Luca-búza,
és nélküle üres
honi temetők.
Megfáradtan a vérzivatarban
tanulhatom tőle,
hogyan kell
őrizni erőt,
embernek maradni-lenni.
Búcsúzom.
Te nézz-láss!
Szeretteidre vigyázz,
odafentről!
Balog Gábor
2022.05.29.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)