KUTYA ÉS KÖLTÉSZET

Rég nem látott vendég érkezett

az új év első éjszakáján.

Kicsi sárga kutyámat idézem,

ahogy apró lábaival írja köreit

a fehérségben.

Rég volt fodrásznál,

Karácsony-újév előtt

állandó vendége volt Gabi-néninek,

kapott fiús csokornyakkendőt

és nagyon büszke volt magára.

Fürdetni sem fürdetem már,

így aztán sárga.

Persze, csak ilyenkor, a friss hóban

és csak most egyetlen egyszer,

mert ez az első nem látott hava.

És majd kitavaszodik,

mert én majd megengedem,

hogy megegye a telet.

Az ablaküvegről pazar jégvirágcsokrot

szedek a Kedvesemnek.

Mire vázába tenném

mind elolvad, és tenyeremben csak

az új év születésének villódzó fényekben,

hangkavalkádban világra tapsolt

első könnyei maradnak.

És a kertben, a hóban

az elmaradt fürdetések után

a kicsit sárgás szellemkutya

apró lábnyomai, ahogy kutyabetűkkel

gyakorolja a költészetét.

Balog Gábor

-csataloo-

2026. 01. 01

 

ALTATÓ

És kinyílik majd a szellemvilág.

Petárdák vakító, fehér, vörös

és sárga színeiben elbúcsúznak majd

az útrakeltek.

Elviszik magukkal a lenge szellőt,

szívek fagyott melegét

és az éjjelt.

A csend kissé beleőrül

robbanások zajába, aztán megszokja.

Már nem is legyint rá!

Kettőkor, ébredés-időben

megkeresem az ágyam és várom,

hogy álomporral beszórja párnám

az összes hetvenöt évem.

Nyugtalan lesz a pihenésem,

de kötözködések és perlekedés helyett

megnyugvással

egyszer újra majd...felébredek.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 31

 

ÖNÁLLÓSÁG

Az ember-alkotta métely

már elszabadult.

Önálló életet él, hamis világot kreál.

Képes életet alkotni –

maga fajtáját.

Néhány még megmaradt

gondolkodónak talán

pár bódult

múlt-kimerevítésben

eszébe jut időnként

az a csodálatos anyatej.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 31

 

ARANYHAL

Első osztályú precizitással fogom ki

hajnalonta, úgy év vége felé

a kötelező aranyhalamat.

A három kérdések már rég megfogalmazódtak,

a horgot a szájából oly gyakorlott mozdulattal

veszem ki, hogy ihaj,

s onnan már csak sorolnom kell:

"Tűzre-vízre vigyázz halacska!

Le ne égjen a házunk!

Békére-szerelemre vigyázz halacska,

az kell az embernek, mint a levegő!

Add meg halacska, hogy a kapcsolatom

az Istenemmel meg sose fakuljon,

maradjon a társalgás vele változatlan,

hogy kérhessem, boldoguljanak

minden szeretteim.

Sőt, akár mások is!"

És tudod, halacska, ha mindezek mennek,

és nem fogalmaztatsz meg velem

valami negyediket,

hogy azt jobban teljesítenéd,

mert könnyebb,

akkor eleresztelek megint.

Eridj pihenni aranyból!
Bújj mélyen a jég alá,

hideg van,

télvíz, meg miegymás,

és az sem megvetendő

a te szemszögedből, haloptikával,

hogy én rohadtul nem értek a jéghorgászathoz,

meg félek is jégre menni,

kísért gyermekkorom erőműtaván

a hártya-vékony jég ropogása,

amit manapság is hallok álmaimban

bakancsom és a kurblis korcsolya alatt.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 30

 

EGYÜTTLÉTEK

Megszokottan, hajnali órán verem a billentyűzetet. Semmi kiválni-kitűnni akarás, csak a hajnalban megfogalmazódott gondolataim.

Tegnap lazán, semmit túlzásba nem víve mulattunk. Folyt aminek folynia kellett, volt nóta tánc hármunknak, s a plusz egy fő egy szívemnek most már duplán is kedves, majd ötven kilós farkaskutya. Fekete. Ő csak evett.

Hajnali órán a kicsi fehér kutyámra gondolok. Arra, hogy talán a Mindenható szemében még életében felértékelődhetett. Talán emberszámba vette, hisz igaz, beszélni csak mindenféle praktikákkal tudott, soha nem olvasott, se Bibliát, sem Zabhegyezőt, de olyan kisugárzása, lelke volt, hogy embernek született is megirigyelhette.

Hajnali órán szép kedvesemre gondolok, hogy hagynom kell aludni-pihenni. Tele a szívem hálával iránta. Szépsége, bája, kedves lénye megigéz, és még csak kitakaróznia sem kell, máris megfiatalít helyből-de ötven évvel.

Hajnali órán Mérey Moncsira gondolok a világ másik szegletében, meg arra, milyen jó, hogy ott is a jó emlékezetében tart, pedig rá nem szolgáltam soha.

Gondolok a tegnap vendégére, Vikire, aki igaz tanúja életemnek, nincs más, aki jobban tudná mekkorákat vagyok képes hibázni. Természetes, hogy rá gondolok, mert tegnap ajándékot hozott, sokat, s közöttük valami nem szokványosat. Kézműves fehér borsot! A fehér bors, egészben-töretlenül, valahogy nincs ott a boltok-áruházak polcain. Az életem tanúja vett két-három kevert színes bors pakkot, és babramunkával, modern Hamupipőke – nekem, és csak nekem kiválogatta a zöld-rózsa és fekete közül a fehéret. Üvegcsében hozta, felirattal. KÉZMŰVES FEJÉR BORS!

Na, erre is hörpintettünk.

A hajnal még messze. Az öregkorom kötelezőit, a gyógyszereket már befaltam-leöblítettem, a hajnali hálaadásomon is túl vagyok, és hiányzik minden. Hiányzik minden ami elmúlt. És mégsem! Sem nem válogatva, sem folyamatában semmi nem hiányzik abból amit megéltem.

Ajándék volt, s az is marad az élet, amíg változó ritmusban kapkodhatom a levegőt.

Balog Gábor

-csataloo-

A tisztítótűzbe már egy hónapja bejelentkezett erdélyi Marcsdorka vitás, örök pártfogoltja.

2025.12. 27

 

VERONIKA

A tavalyi nyárban a teraszomon ültünk egymással szemben. Szemben egymással a két számítógép is, s ő gyomlálgatta verseim, írásaim pontozási hibáit, értelmeztette velem a mondandóim hangsúlyait, próbálgatta a dallamokat, segített végleges formába önteni az első kettő után a harmadik a nagy merítést.

Jutott idő arra is, hogy a nyárban gyermekkora karácsonyi élményeiről meséljen, s megegyezéses alapon a történetet filmre vehettem. Kering ma is a net-en, köszönet érte.

Most, karácsonykor is gondolok rá, a kedvességére, a nyelv és az értékek szeretetére, elfogadó és befogadó, de jó kedvvel vitatkozó tüneményes énjére.

Még jó adag már félig elvégzett, befejezésre váró munka áll előttünk. Kemény munka, fáradtságos.

Várlak Veronika a jövő nyárban, a teraszomon, erőben, egészségben! S most békés, szép ünnepeket Neked!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 24

 GÖMBÖZKÖDÉS

Amikor egyedül díszítem fel a fát,

nem tartozom már anyámhoz,

akivel advent időben, családi körben

szalmaszálból és selyempapírból

gyártottunk nagyüzemben

kétméteres füzéreket.

Nem tartozom már a lányhoz sem,

aki első gyermekem hordta

szíve alatt három hónapig.

Azt is csak remélem, hogy él még.

Ilyenkor, mikor egyedül díszítem a fát,

már kihűlt emlék csak elmentjeim

ezernyi szépsége, bája,

s minden ígéret, hogy várnak rám odafönn

csupán szép ígéret,

semmi más.

A biztatás a mozdulatban van,

ahogy az első gömböt felrakom,

mert tudom,

neked még mindjeid élnek,

és ezen az estén ölelheted őket.

Gondolsz közben rám is,

miért ne, hiszen szeretsz!

Csillogó, éteri lények lesznek fámon!

Angyalok, emlékek, fények.

Fülemben saját gyermeki hangomon

szól az ünnepi ének múltról és jövőről.

A fentieknek és neked.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 21

GÖMBÖZKÖDÉS

Amikor egyedül díszítem fel a fát,

nem tartozom már anyámhoz,

akivel advent időben, családi körben

szalmaszálból és selyempapírból

gyártottunk nagyüzemben

kétméteres füzéreket.

Nem tartozom már a lányhoz sem,

aki első gyermekem hordta

szíve alatt három hónapig.

Azt is csak remélem, hogy él még.

Ilyenkor, mikor egyedül díszítem a fát,

már kihűlt emlék csak elmentjeim

ezernyi szépsége, bája,

s minden ígéret, hogy várnak rám odafönn

csupán szép ígéret,

semmi más.

A biztatás a mozdulatban van,

ahogy az első gömböt felrakom,

mert tudom,

neked még mindjeid élnek,

és ezen az estén ölelheted őket.

Gondolsz közben rám is,

miért ne, hiszen szeretsz!

Csillogó, éteri lények lesznek fámon!

Angyalok, emlékek, fények.

Fülemben saját gyermeki hangomon

szól az ünnepi ének múltról és jövőről.

A fentieknek és neked.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 21

 

TIGRIS TÓTÓ TÖRTÉNETE

(részletek DÉPÉI írásából)

Első részlet

"A nevem Tigris Tótó. Az emberektől kaptam. Tudjátok ti is, kik azok az emberek? Azok a két lábon járó simabőrűek, akik nagyon sokan vannak, és majd mindig valami hamis szőrrel-bőrrel, vagy mással próbálják titkolni szőrtelenségük.

Én kutya vagyok. Ez magától értetődő, hisz a mamám kutya volt. Hogy lettem Tigris Tótó? Elmondom nektek!

Az igazi mamám, mint később, amikor már megtanultam nagyon sok mindent a világról, megtudtam, igazi szülőrabszolga volt. Az emberek akikkel élt, s a kiket biztosan szeretett is, mert nálunk kutyáknál alapvető tulajdonság, hogy szeretjük az embereket, szóval azok az emberek pénzt csináltak abból, hogy anyukám kiskutyákat kölykezett. Egyszerre hármat-négyet, olyanokat, mint én voltam. Kicsiket, fehéreket. Az emberek, a mamám emberei meg elvették a kiskutyákat a mamámtól és eladták őket más embereknek, akiknek nem volt kutyájuk, de akarták, hogy legyen!

Azt, hogy mi az a pénz, azt ma sem tudom, de fontos valami lehet az embereknek, mert én is hallottam sokszor, hogy beszélnek róla.

Itt rögtön meg is kérdezhetitek, hogyhogy én értem az emberbeszédet?

Nagyon egyszerű!

Mi kutyák rendkívül tehetségesek vagyunk, függetlenül attól, milyen a külsejünk! Születésünkkor gyorsan megtanulunk kutyául. Kell ehhez is noszogatás a szüleinktől, meg a társainktól is, nem mondom, de ez viszonylag nagyon hamar megy, sikerül! Hogyan beszélünk kutyául? Jelekkel és hangokkal. A jeleket a testrészeinkkel vagy az egész testünkkel adjuk. Jelezni tudunk a nyelvünkkel, a farkunkkal, a füleinkkel, az orrunkkal de akár az egész testtartásunkkal!

A nyelvemmel azt tudom jelezni, hogy éhes vagyok, vagy, ha nem is, szívesen ennék akármit, ha van. Enni mindig tudok. Ha túl sok a kapott ennivaló, a fölösleget elásom szűkösebb időkre, vagy őrzöm, mint egy igazi tigris! A nyelvemmel jelzem a szeretetet is. Aki szimpatikus, annak megnyalom a kezét, ha hagyja, akkor a lábát is. Ebben nem vagyok rossz! Órákig tudok kifáradás nélkül nyalakodni.

A farkommal is sokféle jelet tudok adni. Csóválom, ha jó a kedvem, ha vidám vagyok és játszani akarok, lelógatom, ha bánatos vagyok, vagy kicsit bekakiltam, magam alá húzom ha félek.

A füleimmel a figyelmet tudom jelezni. Aki érti, észreveszi, hogy a közelünkben valami ismeretlen történik, amire érdemes odafigyelni. Vagy nem. Mikor – hogy!

Az orrommal is tudok ám jelezni! Hogy mit, azt találjátok ki ti! Aztán megbeszéljük!

Legszebb a testtartás testbeszéde, amit már egész kicsi koromban, elsőként megtanultam. evvel tudom mutatni, hogy békés a pihenésem, vagy hogy boldog, és magamat biztonságban érző kiseb vagyok. Karikába pöndörödöm-göndörödöm, vagy a hátamra fekszem, mind a négy lábam az égnek meresztem, s úgy alszom békésen.

Na, most már rátérhetek arra, hogy tanultam meg az emberbeszédet!

Hallással látással először. Láttam, ahogy a mamám a gazdája hangjaira ezt vagy azt csinálja, s bizonyos emberhangokra mindig ugyanazt! Ebből jöttem rá, hogy az ember azokkal a hangokkal, amit csak ő ismer, valamit akar. A mamám meg megtanulta, hogy mi mit jelent, se megtanította nekem is!

Később, amikor örökre elkerültem édesanyámtól, akkor egy idő után már én is figyeltem arra, milyen hangsorokat ismételgetnek az emberek, és kikövetkeztettem, mi mit is jelenthet.

Túlozni nem akarok, azt nem tartom jó dolognak, de elhihetitek, ha messze nem is mindent, de sokszor és sokat megértek abból, amit az emberek beszélnek!

Mivel is kezdtük a beszélgetést?

Ugye azzal, hogy elmesélem, hogyan lett belőlem Tigris-Tótó!

Még alig voltam negyven napos, amikor elvettek édesanyámtól. Képzelhetitek mit jelentett ez nekem! Se anyatej, se hozzábújás ahhoz akit szeretek! Engem és két testvéremet, leánykákat, akik mások, mint én, mert én fiú vagyok ám, beraktak egy papírdobozba, és a papírdobozt egy börrögő, büdös bádogdobozba, és egy nagyon nagy városban vittek. Olyan helyre, ahol sok-sok ember él. Ott odaadtak egy néninek, akinek volt egy kislánya is, meg négy másik nagy kutyája, akikkel én, meg a két leánytestvérem együtt éltünk egy köves konyhában.

(A konyha, tudjátok, az olyan helyiség emberéknél, ahol a padló kőből van, s az emberek mindenféle élelmet kotyvasztanak saját maguknak, meg néha nekünk.)

A kislány időnként kedves volt hozzánk kicsikhez, a néni nem nagyon törődött velünk, de legalább enni adott, a másik négy ottani kutya viszont igyekezett rettegésben tartani minket. Féltem, sokat féltem tőlük és nagyon.

Sokszor ment fel és le is a Nap, míg egyszer idegenek jöttek, elvitték testvéreim. Magam maradtam a morgós, ijesztgető felnőtt kutyákkal, akiknek valamiért nagyon nem tetszettem. Pedig szerethető vagyok, tudom. Kicsit púpos, mert nehezen jöhettem ki mamám hasából, kicsit morgós, mert morgok ha kell, ha nem, de szerethető.

Aztán már nem is gondolkodtam semmin, csak aludtam, aludtam.

Sok nappal azután, hogy testvéreim is elvesztettem, egy furcsa emberpár jött be a házba. Egy öregember, meg egy fiatal nő mellette. Talán a lánya volt, gondoltam. Valami „beszéljük meg”-et hallottam, meg pénzt, és az öregember szemében könnyeket láttam, ahogy a tenyerébe vett. Aztán elmentek , majd nagy-hirtelen vissza is jöttek. Valami színes papírokat adtak a néninek, aki nekem enni-inni adott az meg papírokra karistolt valami jeleket

Eredetileg a papíron a nevem volt: Mezőtúri Kiskani Hármas. Ezt írták át újjá, mássá, olyan szívet melengetően bátorítóvá valami papírokon. Így lettem Tigris Tótó, bizony! Nagy varázslók ám ezek az emberek! csak pár kriksz-kraksz, s máris más a neve annak, aki velük találkozik!"

(VEROCS AZT MONDJA, JÓ EZ, MERT AHOGY TE MESÉLED, ABBÓL SÜT, HOGY GYEREKEKNEK MESÉLED, AZ Ő NYELVÜKÖN! A TE MESESZÖVEGEDBŐL SÜT A SZERETET! SOKKAL JOBBAN, MINT NÁLAM!

LÁTOD? BGJ-csataloo-)

Második részlet

"Jó így együtt ezzel a két barátommal. Boscó, ....... meg Eka. Ők nagyok, sokkal nagyobbak nálam, de rosszindulat nincs bennük. Talán szeretnek is. Játszani is szoktak velem, főleg olyant, amit én szeretek. Morgósat. Én morgok, valamit éppen védek, mint a nevemből a tigris, vagy ahogy hallottam, az anyatigris, ők meg úgy csinálnak, mintha hú-de nagyon félnének tőlem. Pedig az igazság az, hogy tőlem senki nem fél, mert kicsi vagyok, ha morgós is, túl kicsi!

Ezek ketten, ha elunják az én unalmas játékomat, mennek egy házzal arrább. Ha reklamálnék, hogy hová-hová, akkor az egyik, vagy a másik a fejemre teszi a mancsát és én akkor nem nagyon mocorgok! Még a morgást is abbahagyom ilyenkor.

Néha úgy szeretnék megváltozni! Nagy és olyan mintás barna fehér szőrű lenni, mint az a fajta, aminek a nyakába szoktak akasztani valami kishordót, mint egy nyakkendőt az emberek maguknak.

Persze akad előnye is annak, hogy ekkora vagyok. Nekem mindig szabad a gazdasszonykám ölébe ugrani, nekem szabad felugrani az ágyára is és akár a takarója alá is befúrhatom magam, nem zavar el!"

-dépéi-

Olvashatom majd egyszer a kész egészet is? Megérem-megélem?

-csataloo-

 

A FAKÓ LOVAS, MEG ÉN

Fakó lovakkal indult

sorsom beteljesíteni az arra hivatott.

Nagy sereg zörgő csont maradt tétlenül

otthon utána.

Láttam, jön, közelg.

Bukó napkoronába mormoltam félszeim.

Vetettem kereszteket Bibliámra,

kértem a dagit, ne nőj tovább,

hiába.

Paták dobogása lánc-mentes,

felszabadult és törvényszerű.

Elvárható sosem várt csattogása

a csendnek. .

Minden itteni életemnek

utolsó harcát vetíti.

Kínnal még kitolható végzetet.

Várnak rám odaát,

Lenvirágok, szellőrózsák,

meg az éppen nyárba, vagy télbe

sarkon beforduló hatvanhetes,

a busz, tele hozzám hasonló utassal.

Viszik majd tovább a harcaim,

akik ma test, vagy lélekemberként,

akár vérvonal nélkül is szerettek.

Évelő, furcsa mag a Sátán vetése.

Irtottam, kapáltam,

s bizony megérte,

bár rossz az eredmény.

Bukás.

Évelő mag a Sátán vetése,

Sosem látszik idejében a megbélyegezhető,

számon kérhető vető.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 17

 

ÉBRENBABA

(Szép Ilonka)

Mikor betoppansz váratlanul,

persze mindigis vártan,

a világ kinyílik, ajtót vág falaimra

a fény.

A belőled áradó.

Mikor elmúlt már a kötelező, életben tartó

gyógyszerek teherként viselt

naponta eltűrt, mindig visszatérő hatása,

s maradt

úgy tizennégy órányi egyedüllét,

magány, befelé fordulás,

meg a házi robottal is végeztem úgy,

hogy a kertbe sem tettem ki lábam télidőn,

két kézzel fogható szellemarcként jelensz meg,

hogy két kézzel fogjalak fogható-ölelhetőt.

Olyankor koppannak, lecsengenek

a hirtelen látomás

disszonanciái.

Olyankor újra teljes az, amit élek

és mindent-de mindent elfelejtek.

Csak megölellek!

Étellel kínállak!

Békével, pihenéssel, meg az öregember vágyaival,

elérhetőkkel vártakkal,

nélküled feledésbe veszettekkel.

S mert fáradt vagy, túlfeszített és

helyt akarsz állni

valami csak neked kibogozható kuszaságban,

és kötelező és szép tevékenységbe ölöd a mindennapjaid,

nem tudod,

olyankor vagy a legszebb, amikor

fényláda-sípláda alszik,

a Hold világít be a tetőablakon,

mezítelen vagy, és én veled

olyan felhőközelben,

mint az évente többször beharangozott

sosem látott hullócsillagok raja..

Fáj, ha eluralkodik rajtad a kényszer és

alvás-álom nélkül töltesz egy éjszakát.

Rossz rutin. Kiéget.

Talán megérted egyszer...

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 12

 

IDŐHIÁNYBAN

Adsz-e még időt, hogy elmondjam,

szép az élet?

Szavakba öntött gondolatot,

hogy illőn megköszönjem,

hogy láttam is?

Adsz-e még időt, hogy úgy búcsúzzam,

hogy kiürítem a tenyerem, s a lelkem is?

Hogy elsimogassam a simogatásaim

minden maradékát,

hálám magammal nem vihető részét

is szétosszam, s pőrén,

nincstelenként állhassak eléd?

Adsz-e kegyelmet, hogy elfeledjem,

csak abban lehettem sikeres,

hogy elrontsam más örömét?

Az ostyát a nyelvemre kérem,

a kelyhet kiürítem és

végbemegy bennem az átváltozás.

Fahangomon ott és akkor

még elmondok pár zsolozsmát és

eléneklek egy több száz éves

gregoriánt, s már jöhet is Mihály

a lovaival.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 10.

 

NEGATÍV

Láttam a Sátánt.

Saját szememmel, majd fogható közelből.

Tüskére vágott, szőke-fehérre festett haja volt.

Úgy ötvenesnek nézett ki,

jól karbantartott ötvenesnek.

Láttam a pokol tüzeit.

Vakítottak lángfehéren, vörösen és kéken.

Hallottam a kínok országának zenéjét.

Kibírtam kis ideig.

Kis ideig.

Igaz, elmenekültem.

Igaz, megmenekültem.

Tán azért, mert tudtam

és szüntelen mormoltam magamban

a hit imáját gyermekkorom

áhítatából.

(Hiszek falfirkát, aluljárók falán,

megüzent szerelmet bérházak oldalán,

szexhirdetést, bizarrt, vasúti WC-ben,

repülőt, mi fenn maradt

az örök kék égben.

Elhiszek én bármit, amit elhitetnek,

jobb az, mintha élve

a pokolra vetnek!)

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 09.

 

SZÜRKÉK

Ugye, jó nap ez a halálhoz kicsim?

Borongós odakinn. Csak pár

későn felébredt krizantém

esőcseppes sziromlevelei

mesélnek a szépről.

Ugye, jó nap ez a halálhoz, Farkasanyó?

A Hold későn kelt,

nem kell, hogy rávonyítsunk.

Takarózhatunk hidegbe,

az emlékeinkbe, kölykeink

már messzibe szakadt új életébe,

amiről hírünk egyre ritkább.

Ugye nem bántad meg Farkasanyó,

hogy engem választottál,

s velem a sorsot, ami kemény volt?

Sok jó vadászatunk... Emlékszel?

És megverekedtem érted,

ha úgy hozta a kényszer.

Győztesen. mindig győztesen.

Tél elől ma már csak egymáshoz bújhatunk.

lelassult futásunk és a karibu csordák

kerülik csapásaink.

Fiainké lett az örök erdő,

nekünk az álom és a fagy maradt.

Nagy csontjainkról a húst

tavaszig mind eltakarítják majd

a rozsomákok.

Figyeld csak! A Hold fekete pörsenései között

egy apró, fehér vérrokon szaladgál!

Látod?

Balog Gábor

-csataloo-

2025.12.02