DIZMÁSZ
Sokszor hittem már
a röpke pár óra alatt,
itt, kereszten, én, a jobb lator,
hogy az Isten fia mellett
majd megnyugodom,
helyére kerül minden
és
rossz tetteimért,
mindért már megvezekeltem.
Beígért helyem a Nagyúr közelében,
elnyertem, mondta Fia.
De tudom,
ami még földi életemből jut,
itt a maradékban,
már nem áldás, csak alamizsna.
Ezt is köszönöm!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.03.15.13:36
ARANYMÁLINKÓ
Hatalmas az Isten szép világa!
Oly elmondhatatlanul szép!
Éjszaka varázsa épp tűnőben,
hajnali, kelő Nap fényében
fürösztöm arcom.
A kertben madarak ébredeznek.
Kora tavaszhoz öltözötten
munkába mennek jó arcok,
emberek.
Szemben,
a még kopasz nyárfa hegyében
sárgarigó ül.
Rég nem látott,
elveszett lény, látomás talán.
Hosszú,
magamért tartott virrasztás után
ajándék....
Balog Gábor
-csataloo-
2022.03.14. 5:48
BÉKÉT
Tétova lábak tipegnek
messze-messze el hazától, háborúban.
Szülők, de főleg a nők
lába beledobban a keservbe,
Mennek Nyugatra,
mennének vissza,
lehet-nem lehet bizonytalanságba,
Gránátlövedékes, robbanásos éjszakába
nyugodtan aludni.
Csak álom.....
Nem fogja fel de egy se nem sem!
Túl kicsi, hogy megértse.
Minden ukrán-oroszba kevert őse
most menekül
jobbra-balra
s van
ugye van aki a békét akarja?
Balog Gábor
.
-csataloo-
2022.03.12. 13:30
NEM TÖRTÉNELEM
Csak Vasöklű Bogdán volt realista?
Perejaszlavban?
Most zöldbe ágyazott
farok-zongorista reptet drónt
át hazámon, házam felett,
hogy kiélje színpadán
érvényesülési vágyát idegen pénzeken,
Stockholmig.
Béke Nobel díjig gázolva
könnyeken.
Kenyér. Áldott kenyér teremjen
minden földeden idén is,
szép ország, Ukraina,
mezőid ne szántsa tank,
néped ne irtsa import-vírus,
házaid maradjanak érintetlenek!
Szöszke Szaskáktól megfutó sereged
találja már meg helyét!
Győzzön az ész, s az élniakarás
ahol a Rusz született!
Cserjómuskám, kicsi fácskám,
oly illatos szépek virágaid!
A temetőkbe csak megfáradt
öregek menjenek,
mézillatod tartsa otthon lányaid,
és hajladozzanak friss,
tavaszi nedvekkel teli nyírfák!
Béke legyen!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.03.12.4:30
R.I.P.
Szomszédban világomlás.
Háború.
Testvér testvér ellen,
hogy ki nem söpörte fel a morzsát
ebédlőasztalra, kellőnél kevesebbszer
jutó étkezés után.
Nálunk, közéletben
a segítelek testvér,
ha játszma torz
szüleményeként
vesztest csinál belőled
történelem.
Támadónak és védekezőnek
üzenem:
Lehet szerelem nélkül
is élni néha, hogyha hallgat a szív
és a lélek is alszik!
Lélek! Alszol-e?
Nem ébreszt gránátok robbanása?
Saját kivándorlásod sem
a holdkórost, a mi Keletinknél,
Nyugatra tartó, nőben, kisgyerekben
Rip Van Winklenem?
-loo-
2022- 03.12. 0:52
ÚTON A MESSZESÉGBE
Az Ung,
s a Latorca dobálja magát
a sínek alatt, hozzánk,
hazafelé.
A síneken vaskasztli,
benne Okszaska, Ljuba,
kései leányai Jaroszlavnak,
a Bölcsnek
tartanak idegenbe
lángoló hazából
békés bizonytalanba.
Sorsot veszített a világ.
Milliónyit, karonülőkkel.
Idővel a lángok kialszanak,
de álomra fejük
a menekültek hazai házban
már nem hajtják soha.
A képlet egyszerű:
minden háború után béke lesz!
A testvérharc is elül,
ha Buda, s Attila közt
támad viszály...
s bukik a győztes Attila is egyszer.
A Sors ismétli önmagát!
Sakktáblájukon gonosz tervezők
tologatják a bábukat.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.03.11.4:18
SZOBÁM
Az én szobámban szinte minden eltűnt.
A bizonyosság, a Hit békés,
fegyvermentes jövőben,
a virág is.
A párna maradt.
Más tulajdonosi deklarációját őrzi,
meg az ágy. Az is.
Dupla testmeleg nélkül,
szakaszosan.
Sokra nincs igényem,
csak önmagamra.
Tudom, oly sokszor megtagadott Istenem
megadja ezt az egyet.
Most?
Tétova csecsemő vagyok,
lépést próbálgató,
hatalmas, ismeretlen,
nagy vizeken.
Időnként elmerülök.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.03.04. 20:49
KÉT FRONT KÖZÖTT
A halálsoron maradtam.
Akaratlan.
Kétoldalt zárótüzek.
Fekszem mozdulatlan.
Gránátok robbanásai
nyomják és szívják tüdőmbe
a levegőt.
Fogalmam sincs arról,
mi is van rajtam,
egy rám omlott főfal,
egy gimnasztyorka, vagy apám
egyenruhája,
karpaszományosé?
Nagy jól,
egyszerre két helyen döntötték el
odafenn, hogy besoroznak,
menni kell,
mert lelőnek, bebörtönöznek,
ha nem megyek,
ha fegyvert a szembelévőre,
s magamra sem emelek.
Hogy ölni, pusztítani kell
az összes másikat
kiismerhetetlen frontvonalon,
ahol az egyik, s a másik oldalon
is
a másik én vagyok.
Persze itt.
Rajtam a gimnasztyorka, vagy
ahogy mondtam előbb....
Fent aztán tudják,
mindig is tudták,
én mit akarok, ŐK hogyan akarnak élni,
mi a jó és a rossz
nekem,
pedig túl minden gránátrobbanásos
végzeten az álmom
csak egy kicsivel nagyobb
tányér leves lett volna,
mindegy, mily társadalmi formációban,
de naponta.
(Esetleg hús kétnaponta a hetente helyett,
néhány rend ruha-cipő,
kocsi, nő,
család is talán két gyerekkel.)
Ki tudja?
Fönn minden elrendezett.
Ha belepusztultam a TERVBE,
„ezek” majd elrendezik
maguk közt,
kiféle-miféle legyen
az új barom helyettem,
tetteimért poszthumusz
mit érdemeltem,
ki legyen sírásóm a maradékból,
ki kőgazdag új báró,
új társadalomba beemelt.
Szinte fáj,
oly szép itt,
két front között,
szétrobbanó világban.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.03.04. 19:51
EJNYE
Péterke táncolj!
Tudod, az jó a fagyban!
Ne fürödj, Péterke,
majd megmosdasz vérzivatarban!
Tanultál, Péterke?
Vagy rosszat, rosszul tanultál?
Látod ökör lett belőled!
Gáz sem kell, Péterke?
Ne mondd, hogy nem vonz
a Makra!
Köss magadra zászlót, Péterke!
S aztán húzz,
húzz el a francba!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.03.03.
AHOGY LÁTOM
(Lajos Könyve. 2.27.2.)
A lakótelep erkélye előtt
rakéta robban.
Lenn Záporjóska lángol.
Sosem volt biztonságból
indul
kis batyut cipelve, gyalog
a történelem hazát keresni.
Nálunk enni kap.
Lesz fedél felette.
Maradna? Menne?
Ki tudja!
A csábítás nagy!
Napfényes Nyugat
várja tárt karokkal,
Marx, Engels vigyorog,
lesz ingyen, új munkaerő,
a bordély lányai is
le lesznek cserélve,
s helyét, a hátrahagyottat
kilenc emelet
magasságig benövi majd a fű....
A gaz.
Igaz.
-a loo -
2022.03.01. 7:43
ÉDESANYÁMNAK
„Ahogy magába mesterkedett, éreztem, megszületek.”
Lajos Könyve. 2.27.1.
Köszönöm Anyám, hogy fájdalmaiddal kinyomtál ebbe a kegyetlen, mocsok világba, ami gyönyörű. Köszönöm, rég elporladt Anyám minden napom, amit adtál. A visszatérő, bennem élő tanácsaid, amikből bölcsességet oszthatok szerelmemnek, Ilusnak, s ő nevet rajtuk, mert okosabb mint a bölcsességeim.
Köszönöm Édesanyám a kis fácskát, amit tegnap kaptam tőle. A tortát, amit kisebbik, sosem láthatott unokád adott. A boglárkát virágban és a viruló primulákat az ablakaimban, az este ölelését szerelmesemmel, mélyen, hófehér fogakat megizzasztó mélységekig. A tenyérnyi kendőt, törülközőt, ami raktározza most hetvenkét évemet.
Köszönöm Édesanyám!
Elsőszülött fiad
Balog Gábor
-csataloo-
2022.02.28. 10:28
HAJNALI TISZTÁNLÁTÁS
(Lajos.Könyve.2.27)
Oly apró darabokra hullik
szét a világ -
Az estében még egymást öleljük,
társak, szeretők,
reggelig, zene alig van,
csak a gránátok durrannak
ezer szilánkkal
és a falon,
két öregedő, örök fiatal képe,
festetten sárga aranyban
remeg.
Oly kihalt a Lavra!
Papok gajdolása sem hallik,
belengi magántörténelmem,
anyámat hajkurássza egyenruhás,
a hármas ukrán front,
ahogy végigvonul megsebzett tájakon,
és felszabadítóból
megszállót kreál a tény, politika.
Egyszerű - Majdan béke lesz,
még pár nap és sebek égnek
két oldalon fegyvert markoló kezekbe
és
temetik eljövő holnapokba
nem is mélyen, csak úgy,
hogy esőt, vizet is kapjon
a gyűlölet,
átkosodásának magvait gazemberek,
s az majd kései unokákig leng,
kalászkezdeményként a szélben.
Kijev alatt,
a homokfal alatt,
a mindig csendesen, lassan elfolyó Dnyeperben,
erősen, kiirthatatlanul.
Most torozni nem jön össze!
Fegyvert oszt
magát degeszre megszedett oligarcha,
Jugyenics, Kolcsak, Gyenyikin szelleme él,
s a hetman németnek adná örökre a Krímet.
Közben,
szövetségről adja
hanghordozókban prímet a másik oldal,
szól a szövetségbe-forrt régi dallama,
menekül messzire hadköteles,
mert egy álomnak vége.
Élni kell!
Béke kell!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.02.27. 6:20
FŐZZ ANYÁCSKA
Főzz anyácska, főzz Ukraina
magadnak leveskét!
Elkészült?
Edd meg!
Főzz anyácska,
sosem volt állam,
sokat szenvedett,
és etesd néped azzal,
amit kifőztek Neked!
Nagy bugyrokban,
boszorkánykonyhákban,
orrod előtt, hátad mögött,
s ha látod, tálalva mi lesz,
talán megérted
saját, igazi létedet.
Miattad osztoznak rajtad!
Viselkedésed a bántó,
testvér ellen fordulásod
bűn, Anyácska!
Ember, ha látja szenvedésed
a Lavra papjait is látja.
Érted mondanak misét!
A homokpartról néz
gyermek a Dnyeperre,
s kívánja ÉLJ, ÉLJ!
Csillagos veterán gondol Berlinre,
s nem érti az életét.....
Balog Gábor
-csataloo-
2022.02.26.
BÉKÉT!
Ahhoz, hogy helyes legyen
az alapállás,
tudod kéne, mi az alap,
s mi az az állás.
Népet elnyomni kinek, hol helyes,
mi ad kivételes
késztetést, esélyt,
hogy testvére tehessen érte,
határok mögött,
s túl mindazokon.
Elvégre vérrokon
az idegenben üldözött.
Tudnod kéne, hisz már megélted,
negyvenegy év megszállás
nem ildomos!
Kényszer, teher,
mit nem viselhet-visel
egyetlen nép sem el!
Csak annyi kell,
hogy a regnáló tegyen
gesztust, értse meg,
fegyvert telepíteni Medve mellé
csak úgy, de inkább sehogy,
habókra nem lehet!
Bajszát húzogatni?
Sajátban államellenes.
A világ kitágult.
Bevett masszívok,
öreg hegyek között
a síkság,
mint vagonok között
az ütköző, a puffer.
Kell!
Gondold csak végig.
Talán érdemes!
-loobarátod-
2022.02.25. 9:52
PÁRSOROSAK
Kétfilléres
Anyagi valója, a forgalomból eltűnt.
Devalválódott, mit sem ér.
Egyedi lényege, a lyuk
fennen ragyog.
Rocska
Lyukas rocskával locsolta
jártában kertjét. Kinevették.
Ágyásaiban ezer virág nyílt.
A latexet utálta mindig.
Idő
Maholnap itt a nyár.
Figyelni kell, a tavaszom
ki ne maradjon!
Rügy
Nézem az orgonán
a duzzadó rügyet.
Téged látlak.
Ez a szerelem.
Fények
Látom a lézerek
vonalas játékait az éjben.
Vörösek, mint a vér.
Megadjam magam?
Balsafa
Lécek, egymásra rakva.
Most koporsót eszkábáljak
belőlük?
Csónakot, Styx-en átevezni,
vagy pingpongütőt?
Balog Gábor
-csataloo-
2022-02.24. 1:16
HAJNAL
Elég rád néznem, s tudom:
Az élet szép!
Az udvaron hagymákból
virágot présel a tavasz.
Időnként visszatér a fagy.
Az sem árt nekik.
Elég rád néznem, s elandalít
a veled ébredő hajnal.
Szemedben éjet
még idéző csillagok
álmosan ragyognak.
Ölelkezünk és visszaalszunk
februárunk közös álmába
megint.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.02.21. 5:37
SOKADIK VALLOMÁS
Csak szeretlek.
Hagyod.
Magadat adod,
tihanyi, elbontott visszhang,
fa kérgébe rajzolt nő,
repedés kérgen,
miközben Béla,
a teljes évében fizetett idénymunkás
sört vedelne, ha hagynák.
Valójában csak egy-két ember figyel.
A többi sallang.
Távolban, megvezetett.
A Hang, nyakában ékszer,
valós álszakáll,
Ádám, meg társa, Éva.
Ámulnak meséimen.
Engem szeretnek – megtagadnak.
Így a jó.
Láttál már remetét
orgiát tartani?
Milyennek látod azt,
csillagjós, milyennek?
Balog Gábor
-csataloo-
2022.02.12. 6:34
CÍME SEMMI
Születnek még.
Na ja, születnek még dalok,
versek nyúlfarknyiak,
meg talán, majd,
NEM, NEM,
nem Óda!
Csak valami jajkiáltás,
tüske, szembe beleütve,
semmi szemekben, csak magaméban keresve.
És éjszakák.
Csendesek.
Mosatlan takarók között
töltött éjszakák,
teraszokra tett hajnalok, takaróban, télutón.
Talán egy lelkes állat, aki félig-álmomban meglátogat,
hogy levizelje
a képeket, amiket már látni sem engedek magamnak,
kezdve Anyámmal.
Szép az élet!
Még annál is szebb!
Minden szó kevés,
hogy elmondjam, mennyire szeretlek.
Minek? Szavak. Csak szavak.
Éltük annyi, mint tajték
elcsendesült hullámokon.
Mindez.
Mindez, egyes szám első személyben.
Ego fényvisszhangja tükörben.
Balog Gábor
-csataloo-
2022-02-11 22:11
AJRÓPA
Elég pár apró dózis,
s meghasonul.
Veszít tudatot.
Elfelejt konvenciókat, jókat,
s szabadon tör ki belőle a
ki vagy, te társadalom?
Miért élek benned?
ELIT-ed tervezi lépteim,
s tenni ellene nem tudok!
Akarom, majd,
valaha, egyszer,
hogy szerelemmel, szerelmeddel élj,
valami világtól távoli, városi tömegben,
ahol odafigyelnek szomszéd álmára az éjszakában?
Ahol mi csöngetünk,
mint a villamos a hajnal hajnalán,
mikor kisfeles nélkül indul busz, troli,
már a kezdetekben vesztesekkel robotba?
Restik, pálinkaosztó bódék bezártak.
Jancsi Julcsáját,
Inkontinenciácskát hajtja,
magyar pusztán,
s ugaron marad a föld
a Rák- és Baktérítő között.
Angela Mutti is nyugdíjba megy,
csak a migránsok jönnek,
fitten és feszt,
és de szép is voltál, te,
Te.
Te egykor Ajrópa,
széthulló kontinens.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.002-01
VÉGÁLLOMÁS FELÉ
Csodás egy út.
Vonaton.
A vonatablakon a Mura bámul be.
Kavicságyakon gyöngyözőn
pattogó vizével, határfolyó.
Csodás egy út, oda, meg vissza,
a mozdony koporsóján,
négyötven lóerő
felett fekszem alszom
hazafelé.
Egykoron ablakon is kinéztem
a tájat figyeltem,
raktároztam szűk koponya mögött,
hangyányi agyban.
Ma, a télutó előtt,
nyaralni készülődőn,
A mecseki, erdei avarban
látom magam,
pislogó, értetlenül,
csodavirágú
zöld-zöld hunyort.
Ideje megtérnem!
No nem leírt tanokhoz!
Csupán önmagamhoz.
Nyugtázva, bólintva szépre,
s minden, bárhonnan jött
igékre
Áment mondanom!
Balog Gábor
-csataloo-
2022.01.28.
TERÍTETT ASZTAL 2
Mozgásban megállt idő.
Éjszaka? Netán ebédig?
Fogasra dobott szimat-szatyor.
Kíváncsi fej.
Kukkoló.
Benéz az ablakon, bejön, asztalhoz ül,
venne üres fazékból,
se kézmosás, se sapka-
Ősz fejről ölbe.
Körbe se néz.
A háziasszonyt lesi.
Merőkanál.
fél hatra fektetetten,
üres edényben áll.
Tányérra kér
két adaggal a csendből.
Késsel, villával.
Eszi.
Nem hörömpöl.
Lassú valceren
úszik a hallgatás.
Bálterem a konyha.
Hímzett fali-dísz
tátog jobb napokról.
„Az én uram? Csak a vizet issza!
Nem vágyom a lányságomat vissza!”
Ta-ramm, ta-ram.
Béke van?
A hátsó szobából gyerekhang.
Gyenge.
Hó lehet odakinn.
Fehér,
tiszta, terített asztalt
álmodik sonka-tormával,
friss kenyérrel,
magzat-pózban, takarólakó.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.01.27.
CSOLLÁNY
Vitrinben akasztott volt szere.
Elülső lábára jéggyűrűm húztam.
Hetekig bámultam.
Néha elandalogtam
agyban, futtatókon.
A lovakat néztem,
bennük őt nem kerestem.
Ma halott.
Ellenszere a kórnak
lett volna bőven.
Bámulom a tegnapot.
Egy nemzetnek adott
önbecsülést. Lovast.
Megigézetten nézek gyakorlatot.
Erő és hit.
Család, gyerek,
mintaélet,
mind összefog felmenteni.
Elmenni könnyű!
Nem fogta fel!
Ész furcsa játéka,
félelem-mentesség felel
mindig leselkedő árnyért,
válogatást,
könyörületet nem ismerő halálért.
Ott, fenn, csillagok között,
Csaba seregében
várják angyalok,
és sír itt, lenn,
az ember érte.
Közöttük én és a Párom,
aki ismeretlenbe, belé,
szerelmes is volt egykoron.
Nagy, teljes testes
plakátja volt felragasztva.
Leányszobában, falon.
Ragyogj, te évnek fordulója! Ugorj,
pattanj a lóra,
s küldj hibádról is
békítő, csendes,
szép üzenetet!
Hogy értsék a sokan,
az ittmaradottak, Ikon!
-loo
2022.01.25.
OMIKRON EGYEDÜL
Hetven kilométeres távot megenni
géppel-gyalog, ma nem feladat,
megy az seperc!
Útszéli stoppos,
bak-Kasszandra,
fuvarra várok,
s az jön majd előbb-utóbb,
bezsírozottan.
Felvesz, Elvis'
egy cafka tán király-magányba,
rojtoznám, bíz én az éjszakába',
nagyom.
A jövőm lemaradt valahol.
Hihetném, divatos vírus tartja távol,
magányból juttatni nekem nem akart.
Hihetnék mást is.
Fagylaltként, olvadón,
csöpögtethetnék
ambróziát sok szájba,
társtalan életbe lophatnék
embert.
Ojvé, mondhatnám
Kasszandra-jósan,
ez az, ami nem ment,
bólint rá izmos cinizmusom.
Minden szívemet, s azokon,
létező ajtóim becsukom,
mert látható,
az érzések rezonanciája nulla.
Maradok fürdőkádamban,
nem pozíciót, csak
hitét vesztett
Seneca.
ÉLŐ.
Hulla.
Balog Gábor
.csataloo-
2022-01.24. 15:43
CSENDBE' TRAPP
Rég jártam ily rögös utat.
A battyogás napjai között
vad futások,
fejemben élmény és disszonánsok,
töltik tarisznyám.
Már minden elrendeztetett,
de béna.
A teljesség hiánya
sző pókként hálót
körénk, csapdát, amibe
ugrunk, hittel és vakon.
Az ablakon jégvirág hízik ezerrel,
ritka vendég,
úgy tíz éve ment el,
hogy „Vissza nem jövök”,
s most itt van,
mélázó mindennapokban.
Fűt a kályha, a szerelem.
Két ember botorkál
egymást ölelve,
kinek hosszabb, kinek
rövidebb úton.
Elíziumi mezők felé.
Ez
húszhuszonkettő
januárja.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.01.24. 13:17
