SAJT ÉS RÓKA

A róka rámosolygott a sajtra.

A sajt meg hízott.

Dagadtra nőtt, feladta,

eladta mindenét,

sajtos identitását, házát,

hazáját,

felnevelt számos sajtleányát,

többször is.

Sármos rókamosolyért,

a múlt héten, kedden, szerdán,

és csütörtökön,

mert nem kis öröm

rókától begyűjteni díszmosolyt.

A róka nem hazug.

Tovább mosolygott.

Bekaplak-megeszlek

mondta s hozzá is fogott

legott.

Az utolsó lyuk a sajton

sóhajtott egyet,

mielőtt a ki sem mondott

szép szavak,

lenyelték.

Sajt és róka

örök összetartozásban élnek

azóta, létező világok

legjobbikában,

sosem változó szerepben.

Mi lenne,

ha egyszer,

az a lyukacsos,

tömbbe szilárdult,

egykor tejből massza

lenne, aki bekapna

tűzvörös, lángszőrű,

mosolygó rókát?

Csak úgy!

Hogy mesét írhasson arról

valami francia!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.01.23. 5:52