CÍME SEMMI

Születnek még.

Na ja, születnek még dalok,

versek nyúlfarknyiak,

meg talán, majd,

NEM, NEM,

nem Óda!

Csak valami jajkiáltás,

tüske, szembe beleütve,

semmi szemekben, csak magaméban keresve.

És éjszakák.

Csendesek.

Mosatlan takarók között

töltött éjszakák,

teraszokra tett hajnalok, takaróban, télutón.

Talán egy lelkes állat, aki félig-álmomban meglátogat,

hogy levizelje

a képeket, amiket már látni sem engedek magamnak,

kezdve Anyámmal.

Szép az élet!

Még annál is szebb!

Minden szó kevés,

hogy elmondjam, mennyire szeretlek.

Minek? Szavak. Csak szavak.

Éltük annyi, mint tajték

elcsendesült hullámokon.

Mindez.

Mindez, egyes szám első személyben.

Ego fényvisszhangja tükörben.

Balog Gábor

-csataloo-

2022-02-11 22:11