MOTORZAJ

Azt hittem, ha szólok,

előtted plakátolok tiszta szóban,

Rapsonné összes táltosa

sem tud majd visszahúzni,

hogy gyere,

motorizáltat,

szemembe-szívembe zártat,

életet, hogy

lelket vegyen, vagy adjon el,

hogy közelben legyen,

figyeljen,

értéssel öleljen, vagy pakoljon

semmiség batyut s menjen

átgázolva a mindenen.

Hangom kevés,

éveim sokak.

Nem meghazudtolva fogható másokat

élek, szeretek.

Jobban.

A csendjeinkbe is visszadobban,

Karácsonykor

tíz centis zöldbe öltözött

búzánk, mit vetettünk,

vad dalok.

Énekeltünk,

Ki felejtené?

Mennék kapu elé, hogy várjam

fél-roncs, lepukkant

márkanév csattogását,

s nyissak kulcsosnak ajtót.

Álomvilág.

A szépítkezés (bárkinek) ma fontosabb.

Remélem, meglátod magad majd

utána,

tükörben.

Nem töröttben.

Szembe-szembe nézni a

legnehezebb!

Magadat is fogod, látod

az elfeledett, a világot,

s csak a szerelem diktál

idétlen tánclépéseket.

Fél, vagy egészen benső parancsra.

Az meg zsenánt.

A második sarkon, kicsivel innen,

egy öreg platánt figyelek naponta,

ahogy igazi, tél előtt

présel gallyakra

duzzadó rügyet.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.22.