MEG NEM ÍRT NAPLÓRÉSZLET 3.

( „ a szavak úgy jönnek belőlem előre, szólok, hogy senki nem menekül előle.....Tankcsapda)

Több százezer fölötti számban kezdik az új tanévet diákok, tanárok ma. A tudás továbbadói és a befogadó közeg, a jövő. Fiatal és meglett életek, más-más hátterekkel, jóra, szépre, tudásra, szeretetre nyitottan.

Anyám a pedagógus-fizikus akkor ment el, amikor kishúgom (ma nyugdíjtól nem messze álló szuper pedagógus), első évét kezdte volna.

Egy szem leánygyerekként, a három férfi mellől, apám életében meghozott, létezett legjobb döntése szerint elkerült, kezdő kisiskolás lett a ma majd hatvan éve VALÓDI anyja, anyánk testvére kezei alatt.

Elkezdődött a képzés – becsengettek!

Az osztály, tele tágra nyílt szemű apróságokkal, először kapott osztályfőnöki felszólítást drága, ma Rubin-diplomás Annuskámtól: „Osztály vigyázz!” Mind felálltak, kivéve egyet. Arany húgom ülve maradt!

„És te, Juditka miért nem állsz fel?” – jött a kérdés.

„Mert én kivétel vagyok!” – kapta a válasz új édesanyja.

„Kivétel? Na mars a sarokba, de vigyázzban ám!” - zárták le a kezdést az egymás életét megszépítők, a két lélekember.

És ezt a részletet, vén farok, végigbőgtem, míg írtam....

-loo-