KÉRÉS, MEGINT

Terítsd rám palástod Uram,

elvesznem ne hagyj!

Magad uralod világom,

adsz virágot kezembe, tüskét,

a palástból is elég lesz

kicsiny darab, hogy befedjen.

Uram, engedd, hogy hangom még

énekeljen,

akár kő-nehéz zsoltárokat!

Engedd, hogy megéljem csupán picurkát,

a bennem szárba szökkent vágyakat,

s küld,

ma küld még messzi, más helyekre,

a tartómon lihegő kaszást.

Uram, nem voltam jó fiad.

A senkinek sem voltam jó fia.

Kérlek, ne hagyd,

hogy rám települjön

múltbanézés, mély letargia,

hisz oly szép világod,

benne az emberek,

oly messzire, hozzád közelebb is jutnék,

ha maradok itt, velük megyek

a gáthoz, födetlen templomodhoz a folyónál,

vagy a temetőbe, anyámhoz,

beszélni vele.

A ketyere most erősen beindult.

Félrever, tudod.

Maradt még itt, nem messze tőlem,

akinek tartozok.

Kérled add, mutasd palástod,

még most,

mielőtt szolgáid mérlegedre tesznek,

adósa itt ne maradhassak

élő, érző,

csupaszív kedveseknek.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.26.16:32