BESZÉLGETÉS TÜKÖRREL

(küldöm Erdélybe)

Számba veszem megmaradt

jó-rossz szokásaim,

és szabad utat kapnak a gondolatok.

Észrevétlenül bekapok

némi vodkát,

kisfelest. Egyet, Négyet?

A jókhoz hozzáírom,

s a mínuszokhoz, hogy nem fenyővíz!

Talán a legjobb, a lista élén:

Az embereket szeretem!

Jókat, s néhanap rosszat is,

kicsit,

a nőket erősen,

a férfit távolság-betartva,

beállítottságom már ilyen,

és ezen

változtatni nem tud ideológia,

hanta-mantra,

politika, de semmi sem!

Más?

Amerre léptem, ültettem,  szedtem

virágot, hol magamnak, hol

asszonynak, lánynak, anyámnak,

tövestül sosem téptem ki jövőt.

Húsz fölötti számban

termőre fordult, egy kivételével,

az összes fa, mi tőlem kapott

Lebensraum-helyet,

dettó, ideológia-mentesen.

Gyermeket neveltem,

nem egyet. Rosszul.

A jókhoz írom!

A bennem értékelhetőt,

ha akad,

átadni fenntartásokkal se tudtam,

maradtam Cseh Tamás megénekelte,

Bereményi-kiötlött,

„paraszt,

magyar”.

A rossz rovat?

Terjedelmesebb lenne!

Felsorolhatna izmusokat!

Hitet tolvaj papokban,

naponta plakátra tett

emberségben,

osztott nyalókaként benyelt

tisztességben ott,

ahol csak álca volt-maradt,

s abban is,

ha tétlen üldögélek és növök,

egyszer a Holdat is elérem,

megnyalhatom!

A vodka hathat....

A lista mindkét oldalon

elvonná minden gondolatom,

és apró kis kutyám is

nyalja képem, míg írok,

és mondom is néki,

én is szeretlek!

Érti is.

Leltárból élni badarság,

élni jó, míg enni van mit,

és adnak,

és fizetett emberek feltakarítják,

ha véleménynyilvánításként odahugyozok,

vállalva ódiumát,

a magam kis,

össznépi Parlamentje elé.

2021.08.26.

-loo-

Budapest

a