ÚJJÁSZÜLETÉS

Kettesben voltunk valakivel, aki úgy szeret tizenplussz éve, ahogy én is szerettem őt, de talán jobban is. Mindebbe beletartozott a kiesett idők kölcsönös, hol rövidebb hol hosszabb lére fogott elbeszélése, a nevetés, a könnyezések, a kezek időnkénti megsimogatása, a változások, amik csak nálam láthatók, elviselése, negligálása. Kölcsönös megértés és öröm.

Tánc, zenehallgatás, egymástól eltérőn toleráns füleknek, sör, kettőnknek hét deci vodka súlyarányosan elosztva. Hol vagy(?) számon kérő hívás nem nekem, és ahhoz tartozó igaz, vagy féligaz magyarázat, mert a helyzet olyan, félve. Féltve, óvatosan elejtett csókok valahol a mi kis Koponyahegyünk alján. Semmi visszasírás, minden elhallgatottak visszasírása, lélekben-testben pőreség, szerelem.

ELKÉPZELHETETLENÜL SZÉP, ÉS IGAZ.

Távozó, visszakaptam a hitem a létem értelmében, az esélyt, hogy van aki magamért szeret, szeretett mindig is, ahogy szereti a szagom és én is az illatát, hogy értelme lehet a legfantasztikusabb bizarr lehetetlenségnek, hogy igen, van értelme a Koponyahegy alatt is szeretni, magamhoz ölelni azt, aki megölel magától is, nem csak visszaölel.

A beszélgetés alatt megbeszélt koreográfia szerint fényképezhettem, amit akarok. Csak a kezeit fényképeztem, a magyarázó-gesztikulálókat, amik, mint ő, mit sem változtak, maradtak okos. szép, mérnök-munkáskezek az elmúlt, kiesett idő alatt, s ő sem nézte, hogy szétszabdalt hitevesztett vagyok, csak azt, hogy vagyok.

Hetvenegy évem legszebb ajándéka.

Nehéz lesz megköszönni, mondhatod, pedig pillekönnyű lesz!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.10.17.