NAPLÓRÉSZLET

Mily furcsa!

A naplóíráshoz nem volt eszem!

Mindegy, aludt,

vagy szárnyalt éberen

képzeletem,

a tények rögzítése, a babramunka,

az igazi történelem

kiszaladt alólam.

Elveszett. Csak foszlányok

maradtak, anyám-apám,

meg lányok arcai,

összes jó gyermekem első léptei,

vetések-aratások

s aratás után a tors,

meg két öreg láb,

ami már járni tud rajta.

Tán másnak kellett vón'

születnem,

jó-rossz napjaim sorát

szálkás betűkbe tennem,

következetesen!

Nem ment!

A munkát nem létezőkre hagytam,

s bár háborúztam magammal,

nyoma nem maradt.

Kimaradnak, kihalnak így

a nüanszok,

elvesznek tájak, emberarcok,

tehát hiba!

Megbocsáthatatlan!

Tizenöt évesen kivettek

tánciskolából.

Pótolni éveket

versekkel sem lehet...