MAGAMRÓL

Lassan beleöregszem már megélt koromba. Olyaddig, hogy egy sem maradt középiskolás időm kötelező olvasmányaiból olvasatlan.

Kijár lassan nekem is az ego te absolvo, mert abszolváltam a legfurcsább, legnehezebb leckéket. Lassan érteni kezdem az életet és nem félni a halált.

Túl vagyok a Varázshegyen és markotányos nők életén, elmaradhatatlan hallgatója lettem Pilátusnak a beszélgetésben a „jóemberrel” és fogom kezét Margaritámnak. Átástam magam isán és homoun, egész a vogymukig.

Repkedtem, utaztam a szűk világban majd mindenfelé, s ahova nem jutottan el, oda Vámbéry, Kittenberger, Széchenyi Zs., M. Polo, vagy épp Molnár G., Budai Szűcs vezettek. Kígyómarásaim túléltem, a zöld kanca társam. Ahogy a zokogó majom is. Su-La-Ce bölcsessége érik bennem.

Hangok, betűk birodalmában élek. Ameddig megadatik.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.14.