SZÉDÜLÉS

Hirtelen jön.

Mint egy szerelem, ami váratlanul esik be,

nem kívántan,

csak úgy, véletlen.

A lámpákat épp, hogy eloltották,

sétálsz megszokott utakon,

minden ismerős,

semmi változás tegnap óta,

s akkor valami furcsa érzés,

megérted, amit amúgy is tudsz,

hogy a Föld forog,

s aztán rádöbbensz ez most nem a Föld,

ez benned valami defekt,

s megijedsz,

pedig vártad, mint a véletlen betoppanó szerelmet,

és az agyad őrült módon

teérted kiált.

segítségért,

te ott vagy, és igen, minden forog.

A vésztartalékaidban nem kell kutatni,

pattannak elő rég ismert erők,

a mellizmaidat ütemesen

ernyeszted-feszíted,

és mantrázod,

hogy Istenem ne itt ne az utcán,

csak hazaérjek!

Vigyázol nehogy lehajolj,

mert elvisz aszfaltig a forgás,

onnan meg nincs út

kétlábra állni, te majom!

Óvatosan, de teszed

a tyúklépéseket a cél felé

Ember se távol, sem közel,

mantrázod egyre,

csak hazáig érjek!

Csak hazáig, az ágy-díványig,

onnan már mindegy mi lesz.

Az első tizenöt lépés nagyon nehéz.

Biztatod magad,

meg ne álljak,

a hirtelen jött szerelemre gondolsz,

az út menti fákra,

a félelemre,

és nyugtázod azt is,

hogy bár okát nem értve,

a póráz végén fehér eb

hármasba kapcsolt,

s húz jó irányba.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.30.