MEG NEM ÍRT NAPLÓRÉSZLET

Megírtam már.....

Tizenöt évesen tánciskolába is jártam, szervezetten. Csodaszép, kerekedő mellű leány-osztálytársaimmal, daliás, emberesedő fiúkkal ugyanonnan. Az alaplépéseket, az alaptáncokat tanultam, az érintés varázsát, a zene andalító, vagy vérpezsdítő hangjait, kopogó ütemekre.

Nem voltam gyenge tanuló. Többnyire ment minden, elfogadhatónál talán jobban is. Mégis, úgy alakult, hogy a minimál-követelmény, a napi tíz egyszerű angol mondat leírását vagy hatszor kihagytam, ami természetesen hat egészséges egyest jelentett kiskönyvben rögzítetten.

Az atyai szigor, a retorzió nem maradt el: A tánciskolának vége lett! Tanulj tinó!

Huszonhat évesen, már nősen, családosan vettem a bátorságot először, hogy nyilvános helyen, Székesfehérvár egy semmitmondóan ócska, metlachi-kockalapokkal burkolt padlójú éttermében, vadidegent táncra kérjek!

Ott kezdődött....

Onnan végigtáncoltam az életem!

Balog Gábor

-csataloo-