CSENDBE' TRAPP

Rég jártam ily rögös utat.

A battyogás napjai között

vad futások,

fejemben élmény és disszonánsok,

töltik tarisznyám.

Már minden elrendeztetett,

de béna.

A teljesség hiánya

sző pókként hálót

körénk, csapdát, amibe

ugrunk, hittel és vakon.

Az ablakon jégvirág hízik ezerrel,

ritka vendég,

úgy tíz éve ment el,

hogy „Vissza nem jövök”,

s most itt van,

mélázó mindennapokban.

Fűt a kályha, a szerelem.

Két ember botorkál

egymást ölelve,

kinek hosszabb, kinek

rövidebb úton.

Elíziumi mezők felé.

Ez

húszhuszonkettő

januárja.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.01.24. 13:17