AJRÓPA

Elég pár apró dózis,

s meghasonul. 

Veszít tudatot.

Elfelejt konvenciókat, jókat,

s szabadon tör ki belőle a

ki vagy, te társadalom?

Miért élek benned?

ELIT-ed tervezi lépteim,

s tenni ellene nem tudok!

Akarom, majd,

valaha, egyszer,

hogy szerelemmel, szerelmeddel élj,

valami világtól távoli, városi tömegben,

ahol odafigyelnek szomszéd álmára az éjszakában?

Ahol mi csöngetünk,

mint a villamos a hajnal hajnalán,

mikor kisfeles nélkül indul busz, troli,

már a kezdetekben vesztesekkel robotba?

Restik, pálinkaosztó bódék bezártak.

Jancsi Julcsáját,

Inkontinenciácskát hajtja,

magyar pusztán,

s ugaron marad a föld

a Rák- és Baktérítő között.

Angela Mutti is nyugdíjba megy,

csak a migránsok jönnek,

fitten és feszt,

és de szép is voltál, te,

Te.

Te egykor Ajrópa,

széthulló kontinens.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.002-01