KÖSZÖNÖM

A hazatértnek, hogy hazatért úgy, hogy nem tudta, vagy tudta, minden kilátástalanul véges, soha véget nem érő, önmagából induló, önmagába is visszatérő költemény a mindkettőnk élete.

A dolgos kézen az erek. A hajvégekben a tovább növekvés ígérete. A tánc, az ének, a gátoldalban, a templomok zárt udvarában, a magántörténelmünkben ösvényeket kitaposott apró lábak, a marokban tartott, fejemre simított mindig volt, megmaradt, a szerelem.

Az elmondhatatlan és bepótolhatatlan sok év, a szájból kibukó szavak, a Guernica-t és Tahitit ötvöző szín, forma és tartalom-kavalkád, a veszteségek és a mindig őrzött öröm könnye-mosolya, a felhőtlen, vad nevetés, a friss ágyhuzat, virágos, az asztalon felejtett étel, mert az étek a szó.....

Új és megoldhatatlannak tűnő feladatok, két megoldásokra munkával felesküdött robotosnak. Kéz-kézben, ölelve, nem stencilezhető elképzeléseink.

Ajándék. Vicában, s versájában is.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.10.18.