HÉT ÉVTIZED
Minden éj, az elhált,
s az el nem hált is,
úgy ég belém,
mint a pirkadat első, szép sugára.
Mellemhez simuló melleiddel,
meg nem élhető,
álmokkal-teli csillagsötétbe
teszem fejem,
be sosem teljesíthető,
rögökkel megrakott
éjjeli utakra.
Botladozom.
Egyetlen egy, ami életben tart,
a Te!
Az ébredés tavaszra, havakra,
szárba szökkenő hajtására annak,
ami vagy.
A hét évtizeden át keresett
szerelem – maga.
Balog Gábor
-csataloo-
2023.08.14. 4:09
MIND OTT LESZÜNK
Aranyló széphajú kedvesem élsz-e még?
És élek-e én még itt, augusztusi rét hajnala
párálló ködében ahogy elmenttel számolgatom,
hogy préseli ki magából a föld utak
lila lámpásait, az ősz kökörcsinjeit?
Hallod-e még a hangom, vagy ott, ahol létezel,
te halhatatlan, már mindet elnyom
égiek Istent dicsérő kardala?
Látsz- e még engem, nagy árnyak lovagját,
vagy szemed fényét glóriák vakítják?
Veled együtt valós öröklétté vált,
minden ami földi, már kihalt.
Testben az itthagyottnak nem látható!
Marad a légszomj, a vágy, s a kérés,
ha angyalszárnyaiddal erre majd elsuhansz,
ismerj meg, tudd fentlakóként is,
ki készül menni utánad .
Balog Gábor
-csataloo-
2023.08.12. 8:47
EGYBEN MINDEN
mindent kifizettem
törött ami eltörhetett.
kidobnivalóm nincs
megteszi helyettem az eltakarító
nagy kupaccal
helyére kerül a fenti minden.
kötelességet magam után(?) csak egyet hagyok
kutyám még élhet két-három évet
víz és valami élelem kell majd neki.
gondoskodás, játék talán,
valami egy szem ember,
vagy alapítvány ami-aki felkarolja,
szívébe úgy zárja,
mint teszem én.
mindegy ki mit gondol beléjük,
a válaszutak jók.
itt tisztítanak meg purgatóriumok helyett,
rózsaszínűvé varázsolnak,
szelet ígérőn borult eget,
és elviselhetővé teszik a másnap
továbbélési kötelező ingerét,
a képzelet messzi játékait,
percegő időt, csupa múltat,
egyetlen valót, amiből építkezhetek
csoda házat,
mit házat(?) fenét,
falut,
élhetőt építek neked, Magyarország
birtokold
Balog Gábor
-csataloo-
2023.08.07.03.37
NYITOTT AJTÓ
ki nyitja majd rád az ajtót
ha állsz előtte,
s gazdagék semmi, kétezer forintnyi pinkapénzért,
kvázi becsületedet
próbálod menteni hajnali órán?
ki nyitja majd rád az ajtót,
ha szerelmet keresel
választóvíz évekkel hátadon, hátad mögött,
és azt hozza el majd az érkező
akire vágytál?
megterítesz majd az érkezőnek, asztalra ételt
paplan a padlóra? rakod majd vébe
a mindig vártnak a ráncosodó csábítást,
és ő majd elfogadja, s talán használja-érti?
valahol létezik bennem egy eszme,
sok szarból összegyúrt,
monogámiáról, kimondhatatlanul terhes
örök-várandós szerelemről,
magán csendes, unalmas életek békéjéről,
rég túlélt megöregedésről
sok porított porba sem illő
füstökbe szállt történetekről,
és azt hiszem
ez a legszebb versem
amit valaha megírtam.
Balog Gábor
-csataloo-
2023.08.07. 4:23
