MIND OTT LESZÜNK

Aranyló széphajú kedvesem élsz-e még?

És élek-e én még itt, augusztusi rét hajnala

párálló ködében ahogy elmenttel számolgatom,

hogy préseli ki magából a föld utak

lila lámpásait, az ősz kökörcsinjeit?

Hallod-e még a hangom, vagy ott, ahol létezel,

te halhatatlan, már mindet elnyom

égiek Istent dicsérő kardala?

Látsz- e még engem, nagy árnyak lovagját,

vagy szemed fényét glóriák vakítják?

Veled együtt valós öröklétté vált,

minden ami földi, már kihalt.

Testben az itthagyottnak nem látható!

Marad a légszomj, a vágy, s a kérés,

ha angyalszárnyaiddal erre majd elsuhansz,

ismerj meg, tudd fentlakóként is,

ki készül menni utánad .

Balog Gábor

-csataloo-

2023.08.12. 8:47