ÉTERCSEND

Mondd Uram, hogy hitethetted

el velem,

hogy nem csak megszokott

játékaid játszod,

emelsz, elejtesz,

koppanok,

hogy felkeljek utána

magasztalni Téged,

a Mindenhatót?

Mondd Uram, nem perverz

ez a játék?

Erre érdemesít Benned-hitem,

eddig-megéltem?

Természetes.

Végigcsinálom ezt is,

kedved-törvényid szerint,

becsülettel.

Ellenedre sem szóban, sem gondolatban

nem teszek!

Jó és alázatos fiad leszek.

Templomod előtt,

keresztet vetek,

és bombázni kérésekkel,

ahogy eddig sem tettem,

nem foglak, Uram!

A földi ittlét, hiszed-nem,

bevégeztetett, s szabad

mert te adtad, az akarat is,

Uram!

Azért, ha hagyod, hogy befejezzem

az egyszerű,

nem első választalant,

a beszélgetésünk,

mondanám, Uram!

Ne játssz, sem

figyelmetlenséggel, sem

szunyókálásoddal embereiddel!

Nem lesz,

nem válik érdemedre, Fenség!

Az öröklét,

a végtelenség,

nyilvánuljon meg abban,

ha térden kérhetem,

hogy szeretteimre

- rám időd ne pazarold -

majd jobban figyelj!

Balog Gábor

2022-01-09

 MI KETTEN

Túl sokat hallgatsz.

Már egy órája is a csönded ül rám.

Agyonnyom, mert nem

aktus utáni csönd, nem pihenés.

Keserv,

kettőnkben megélt kilátás,

kilátástalanság,

a mindenért amit megéltünk

saját útjainkon.

A túl sok hallgatás úgy ereszt el,

hogy nincs visszaútja.

Kulcsa nincs kulcsos kopogtatónak,

s a jónak, ami árad belőle.

Tegnapoknak csak savója tör a

felszínekre.

Kevesebb agytorna kéne.

Kicsivel több a hitből.

Magadban, bennem.

Hogy kiérdemeljem

amire

predesztináltak voltunk, maradunk mi.

Ketten.

Mi, ketten.

Balog Gábor

2022.01.09-24:!1

 MÁGIA

Csak egy mélyről feltörő

váratlan, gurgula,

torokban gombóc.

Nem segélykiáltás

Nem tetszés-visszatetszés.

Artikulálatlan,

és nem üvöltés.

A szerelem szótlan,

kéretlen feltörő szava.

A gyönyör hangja,

sok egybegyúrt szólamba

öntve.

A „TE”, a 'tet a 'tet,

a dallam maga.

A nem szerkesztett, komponált,

csodás szimfónia.

Betűkkel nem leírható szó.

Mágia.

BGJ.

2022.01.08.

 AZ IGAZI FIRKASZÍV

Most két Cerberus is

őrzi az álmát a kedvesemnek.

Ők?

Ők nem pihennek,

a várta fontos.

Eleme életemnek,

s övéknek is,

mert alszik Ilus,

s vigyázni kell,

álmát meg ne zavarja semmi!

A csupán „lenni” korszaknak

vége.

Van kapaszkodó.

Lián-reménybe álmodhatok

új világot.

Övét-enyémet,

élhetőt.

Lennék Festő, mint egyik

jó Barátom,

a ház tartófalára,

hetven négyzetméteren,

nagy,

nagy vörös szívet festenék.

Egyet, vagy kettőt,

igény szerint.

Balog Gábor

-a nem tudom, ki -

2022.01.08.7.04

A NEGYEDIK MADÁRJÓS

Bölcsek között a bölcs.

Vénségben fiatal.

A hajnal a hetedik dombon

várta, s meg is jelent.

Bíbort nem látott tógáját úgy kötötte, hogy épp takarjon részeket, testből életből, de tudásból mindenek fölött. Régről ismert változó világot, tájat, folyót, tavat, bozótost, amiben énekes, zsákmány-madarak laknak, sasokat a réti fészken, fogyó erdőben, meg átutazókat, vándorokat, akiket nyelvükért pusztít Róma.

A hetedik dombon

elgondolkodott

hazugságain,

Képletes, talányokban, iparban gyártott

rébuszain,

és nyugtázta is a hozadékot,

A hasba befalt életet. Nem volt rossz egyáltalán (!),

mondta magának.

Fél szemmel az égre,

másikkal kóricáló tyúkjaira lesett,

s tolult benne a kérdés,

vajon tojtak-e.

A távolban első röptére készült a reggel.

Kelő Nap.

A madárjós, a negyedik,

a másoknál hitten bölcsebb,

friss vizet öntött tenyerébe.

Arcot mosott és belefeledkezett

az örök télbe, mert tudta

neki az örök, az utolsó

tavasz jön utána.

Kínáról mit sem tudva,

figyelte, hogy lesz

permet az légben elpottyantott

gólyafosból, majd

hajlékába ment, s

elaludt.

Balog Gábor,

-a nem tudja, ki ő-

2022.01.08. 

 ÚJ

A handlé-hanté csak kiabált,

mindent veszek!

Megkopott fényű tükröt,

derékba tört keresztet,

beszáradt mazsolát mézesbödönből,

anyád álmát, sétát a Köröndről,

laposra préselt, tavalyi libahájat,

jelvényt, kitüntetést, amiből

rendszer iránti alázat árad.

BELEÖREGSZEM ÁM,

Bele, bizony a megfelelésbe.

Kiállok én is

erkélyre, körfolyosóra,

s rendes pestiként dobálok

ha mást nem, forgalomból

kivont húszfilléreseket,

jól, papírba csomagolva,

hogy felszedje kéretlen énekes, 

s menjen tovább

„itt az ószeres-dalával.”

Peterdy utcában, 2022. januárban,

s aludhassak

TOVÁBB.

Alszol és kinevetsz, pedig épp elég

telért találtam, hogy aranyporba vonjam

azt a szoknyás bádogistent

az én folyómnál.

Az öregasszonyokat,

hogy meg sem, vagy túlfizetve,

télben is hordjanak vágott

virágot a mocskos pénzemért

a lába előtti köcsögbe.

Bőgsz egy sort. A lelkem eszed,

hogy neked nem jutott,

nem szültél néger gyereket,

pedig azok potyognak

minden esőmentes égből is,

s jussod értéktelennek adtam.

Megértelek.

Bennem keresed

az összes félreültetett virágot,

s észre nem veszed, hogy egyetlen van csak

Te.

Nekem.

Valami sörökkel lazítom

Baccardi úr rumát,

részeg hajnalon.

Az éjszakába

farewell-t intenek

kimondott, visszaszívásra még be nem érett

mondataimnak,

miközben.

Miközben?

Miközben Te,

vágólibává hízott

kerti, kezes, magra szoktatott verebem kergeted

lepkehálóval kezedben.

Szép, mezítelen.

A nagyra nőtt erdei fenyőről

hull

az örökre sosem zöld tüske,

és napfénnyel teríti be

felébredt reggelem, meg a délelőttöt,

kék, kockapárnámon

álomból ébredni még nem akaró,

szép, szeretett,

KISMAGAD.

-a szerető -

Balog Gábor

2022-01-07.

https://www.youtube.com/watch?v=d0gs6XKbdFk

https://www.youtube.com/watch?v=b2kLGQAqJtc

BELEK, KITAPOSVA

Léleknyomorban, hajléktalan,

szégyell visszanézni,

A múltját irtja,

jövője úgy se nincs.

Téblábol félrészegen

kapott pár forintból

kettő-négy kocsisor között

a Madárhegyen, az autópálya

forgatagában,

álmos kamionosig.

Utána?

Kiterítve hever, először be sem terítve.

Placcon.

Belsőségei kitüremkedőn,

az istenéhez már nem fohászkodón.

Ahogy a lélek elszállt belőle

a Stadion és Körút

között,

aszfalton,

tán látta még a Nőt.

Csöppnyit, nem is előkelőt,

csak álmai Nőjét egy pillanatra.

És tán, kerék alatt

búcsúzni is tudott.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.01.03.

 

 MEGVESZEM

Vond be mázzal,

valami édessel, csábítóval,

s én megveszem a szerelmet!

Mint évekig

földevő balkonvirágot, évelőt,

friss földdel etetem,

s hozok rá hűs vizeket is,

ha felizzik mesevirága

izzadt éjszakán.

El sosem adom.

Kiadó bérlemény sem lesz belőle.

Engem, tartóját

gondozóját liánként körbenőve

majd szeret és megfojt,

ha akar.

És hozhat is,

tetszés szerint, magából

erős sarjakat.

-patás-

2022.01.02.8:59

 BESZÉLJ

Beszélj velem

ha mélyen alszom is.

Súgd mondataid

tetszhalott fülembe,

láttass kibeszélve

lenge tüll-köpenyt,

repíts az ébredésbe,

Kedves!

Veled.

-csataloo-

2022.01,01.12:35

 KIJELENTKEZÉS

Számok, mindig a számok,

a szerelmeim!

A maguktól

értetődő kettők,

a nem elfogadható hármak,

meg a csillagos jeles,

a sárga, zöld, vörös,

a söröskancsóba loccsintott feles tömény,

a pultra, 

fizetés előtt kitett

remény, hogy

mosogathatok - szakmám.

Ilyenkor, évváltás táján

erősebben,

s ha van kiért, úgy élesebben fogalmazok.

A hajnalok, oroszból ellopottan

csendesebbek,

rég elrepült madaraim, butácska gerlék.

Baglyok, bölcsek figyelnek

magát túlevett sólyom magamra tesznek

fészek magasból.

Pedig fogyok és szebb a röptöm,

minden korábbinál.

-lófő-

2021.12.31. 19:46

OLYANKOR JÓ

A főveteknek még kell

másfél óra, a gáz

megint sziszeg alattuk,

én meg bekapok két deka altatót,

a kommerszből.

Utána eldőlök, mint a féldisznó.

(Van úgy, hogy teljes órát

is képes vagyok aludni).

Olyankor nem bánt semmi,

nincsenek álmaim senkiről,

s, ha mégis,

és végigpörög előttem az életem,

akkor,

olyankor az csupa virágos szép napok,

móka-kacagás,

mámor,

dunai fürdés,

siker sikerek hátán, meg örök ifjúság.

Kell azoknál jobb talán?

Olyankor nincs fikarcnyi várakozás,

meg vágyakozás senki-semmi után,

az elém löttyintett

moslékot nem zabálják föl a kutyák,

sem egy, se kettő sem falkában.

Többen szeretnek, mint utálnak,

s mi több, mi több, mi több....

Olyankor velem verselnek

álmomban példaképeim,

a nagyok és Gáspár elvtárs,

a tahó is Debrecenből.

Elmentek ülnek köröttem,

a fő helyen Anyám,

szép hosszú, Iluskás hajával,

és én egyhelyben,

állva-alva-halva,

egy csodás jövő része vagyok.

Már aznap.

Olyankor jó.

És jó az is, hogy

akárhogy is,

mindig a valóságomba

ébredek!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.31. 8:14.

 KINYITJA SZIRMÁT

Ma éjjel néked pattan majd virágba

tűzvörös amarilliszom!

Hosszasan készülődött.

Az ablakom is néked hajt majd ki

jégvirágot!

Mert dicsőség, hatalom, s az ország,

lehet, nem tiéd,

de a szívem az!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.02.26. 19:08

 ÉLETÉRTÉKELŐ

Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Első, és legfontosabb!

Imádlak? Néha nem tudom!

Csak érzem, hogy lehetne,

hogy nem is parancs,

csak tanács!

Útmutatás a kezdetekre,

s láthatatlan kéz,

ami vezet.

Isten nevét hiába ne vedd!

Vettem? Naná! És számtalanszor.

Hívtalak? Dehogy!

Kocsmapultoknál,

meggondolatlan szóval szapultam

fércmunkád,

amit mindünknek hagytál,

hogy boldoguljunk!

Ma szégyellem magam.

Az Úr napját szenteld meg!

Na, látod, te Fenti,

ez sikerült! A meg nem áldottakat

is áldottnak fogadtam – éltem,

mosoly, meg könnyáradatban fürödtem

kék, vagy felhős eged alatt.

Volt, akadt néhány pillanat is,

ami kapottként hozzád kötött.

Atyádat és anyádat tiszteld!

Tisztelni ment!

Anyámat- zsigerből!

Szeretni csak elmúlásaikkal

lettek egyenértékűek,

már nem gyerekeként,

felnőtt, meglettként értettem

meg a parancsod,

tartom ma is.

Ne ölj!

Betartottam, be én!

Koszos macskát sem öltem,

megtette más helyettem

teremtményeiddel,

hogy tömjem hasam!

Sem szóval, sem tettel,

sem gondolattal nem öltem,

s ehhez mereven tartom magam!

Ne paráználkodj

Bírám, ítélőm,

azt bizony szerettem,

ha tehettem, parancsod ellenére tettem,

s bevallom, mint számtalanszor,

élveztem is!

Mi több, meg sem bántam,

szemedben vétkes,

de általad a törekvéssel megáldott,

megajándékozott!

Ne lopj!

Itt bizony elbuktam párszor,

esendő, ember vagyok!

Boltban, bevásárló körutamon,

a polcról nyolcvanfilléres

Piqui Dame csokit csúsztattam zsebembe

hetek rutinjaként.

A tett észrevétlen maradt,

csak neked láthatón.

Ne hazudj

Módjával hazudtam is,

tudod,

ha épp hittem abban,

hogy magamon, netán máson segítek,

szegtem a törvényt,

hogy később szégyenkezzek majd miatta.

Ebadta fattya! Balog!

Felebarátod házastársát ne kívánd

Láttad, te Fenség,

ebbe gyakorta belebuktam!

Bukok, esendőn ma is,

fogok, tudattal holnap is!

De testiség késztetését

új, jobb parancsként éltették meg

a készség, s az alkalom,

s egyszerű vágyak kisimítható,

emlékalbumba rakható

szép valóságai.

Mások tulajdonát ne kívánd

Beletrafáltál,

Ezt könnyű volt viselnem,

ahogy elmennem könnyű lesz

más dimenziókba,

hozzád, te Fenti, közelebb!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.02.26. 10:18

 KÉRÉS, MEGINT

Terítsd rám palástod Uram,

elvesznem ne hagyj!

Magad uralod világom,

adsz virágot kezembe, tüskét,

a palástból is elég lesz,

kicsiny darabja kell csak,

hogy befedjen.

Uram, engedd, hogy hangom még

énekeljen,

akár kő-nehéz zsoltárokat!

Engedd, hogy megéljem csupán picurkát,

a bennem szárba szökkent vágyakat,

s küld,

ma küld még messzi, más helyekre,

a tarkómon lihegő kaszást.

Uram, nem voltam jó fiad!

A senkinek sem voltam jó fia!

Kérlek, ne hagyd,

hogy rám települjön

múltbanézés, mély letargia,

hisz oly szép világod,

és benne az emberek!

Oly messzire, hozzád közelebb is jutnék,

ha maradhatok, 

velük mehetek fel a gáthoz, 

födetlen templomodhoz a folyónál,

vagy a temetőbe, anyámhoz,

beszélni vele.

A vén motor most erősen beindult.

Félrever, tudod.

Maradt még itt, nem messze tőlem,

akinek tartozok!

Kérled add, mutasd palástod,

még most,

mielőtt szolgáid mérlegedre tesznek,

adósa itt ne maradhassak

élő, érző,

csupaszív kedveseknek!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.26.16:32

 hajnali levél Ilusnak 3.0226.2

IDŐUTAZÁS

Átmegyek a nagy nappalin, ahol az ingaóra méri a változó időket. Át a szüleim hálószobáján, s benyitok a fürdőszobába. A kád felett félkarcsú, réz vízforraló, igazi kályha. Megnézem. Nincs benne hamu, lehet előkészülni, begyújtani a tartály vize alá. Laza gombóccá gyúrok pár oldal politikát – Dunántúli Napló lapok. Arra puhafa gyújtós kerül, hat-nyolc vékonyka fadarab. Tetejükre két nagyobb, hasított tölgy, s már kész is a mű, lehet alágyújtani. A papír lángra kap, lángra a gyújtós, innen a kályha-rész teszi a dolgát rendesen. Vizemet melegíti a hajmosáshoz.

Hagyom.

Járok egy kis kört a régi lakásban. Rácsodálkozom a hosszú futóra a két szobán is átmenő szőnyegen, a díványon, foteleken a huzatokra. Végigsimítom a dupla diófaágy támláján kezem. Benézek a két nagy diófa szekrénybe. Ruhák, ágyneműk, egy sem az enyém. Megnézem magam anyám fésülködő tükrében. Vagyok, amilyen vagyok.

A fürdőszobában víz már meleg, forró is kicsit.

Levetkőzőm, derekam köré törülközőt tekerek. Kikeverem a kellő hőfokot és belekezdek a hajmosásba. Szappan. Nagy, félbe-, negyedbe vágott kocka, mosószappan. Sárgásan barna, alig habzó. Kétszer szappanozom, kétszer öblítem fejem.

Valami hiányzik!

De nézd csak, belép anyám, kezében kis lavórnyi vízzel. Ecetessel. Rám mosolyog és kis adagokban a vizet fejemre önti.

Kész is vagy, kisfiam! - mondja, s kimegy.

Mindörökre. Ámen.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.02.26. 8:50

 HINTA-PALINTA

Megint a mérleghintán ülök vele.

Aztán a körbe-körbe hintán,

a haja külön életére figyelek,

meg a szélre.

Félresöpröm

elmúlt pár nap kényszerű hiányát,

Arany-patak leányát vetkőztetem,

öltöztetem.

Tengerzöld szemében lubickolok.

Játéknak hihetnéd Karácsony táján,

pedig több annál,

nagyon.

Ebben semmi múltnézés, ha visszanézek,

vagyon, szegénység,

mit se számít,

akarom s akarja ő is ott, szemben velem,

hogy tartson örökre.

Az én, és a mindenki istene

tenyere simogassa,

fürödjön ő is az én szememben,

mert szép a mezítelenség

és az élet.

Csak mese, hogy rövidebbek

lettek az éjszakák!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.23. 5:54

 MOTORZAJ

Azt hittem, ha szólok,

előtted plakátolok tiszta szóban,

Rapsonné összes táltosa

sem tud majd visszahúzni,

hogy gyere, te, a motorizált,

szemembe-szívembe zárt,

élet, hogy

lelket vegyél, vagy adj el,

hogy közelben legyél,

figyelj,

értéssel ölelj, vagy pakolj

semmiség batyut s menj el,

átgázolva a mindenen.

Hangom kevés,

éveim sokak.

Nem csalva létező másokat

élek, szeretek.

Jobban.

A csendjeinkbe is visszadobban,

Karácsonykor

tíz centis zöldbe öltözött

búzánk, mit vetettünk,

vad dalok.

Énekeltünk,

Ki felejtené?

Mennék kapu elé, hogy várjam

fél-roncs, lepukkant

márkanév csattogását,

s nyissak kulcsosnak ajtót?

Álomvilág.

A szépítkezésed ma fontosabb.

Remélem, meglátod magad majd

utána,

tükörben.

Nem töröttben.

Szembe szembenézni a

legnehezebb!

Láthatod majd

az elfeledett, a világot,

s csak a szerelem diktál

idétlen tánclépéseket.

Fél, vagy egészen benső parancsra.

A második sarkon, kicsivel innen,

egy öreg platánt figyelek naponta,

ahogy igazi, tél előtt

présel gallyakra

duzzadó rügyet.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.22.

 BRÓM

Hurrá, itt a bróm!

Beérkezett!

Minden fellegek oszlanak,

napsugár játszik

ágmentes ágon a kert alatt,

az utcán madarak csivitelnek,

s engem nem érdekel, de lenyugszom,

verseken gondolkodom,

az Ódán, meg a Huszton.

Arcomra bamba béke ül.

Nem vagyok egyedül!

Bevallhatnám: Nem így van,

hogy érthetetlen, amiért így van,

s persze, érthető is, hisz

magyarázattal, eszes érveléssel

sok padlásom teli.

Manzárdszobámban

telek énekelnek,

az álmaim sétálni mennek

messzire,

üres utcáin

üres városoknak.

Már semmire nem figyelnek.

Csak lakótelepi kockákból

éjszakába világító szerelem, 

otthontüzek pislákolása fontos,

csak lélek- és testnyomor

belső oldása fontos,

csak a szél hideg dúdolása fontos,

a nem fontos lesz a fontos

és a hiány.

Új század huszonegyedik éve vége.

Várakozás.

Magány.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.21. 3:14 (Pi!)

 TETŐTÉR BEÉPÍTÉS

Terv

Költségvetés

Jogi rendezés

Engedélyezés

Kivitelezési terv

Munkavégzés sorrendje

Alvállalkozói lista

Anyagmozgatás

Lépcsőfeljáró

Terasz

Tetőtér ablakok

Tetőtér-szigetelés

Vizesblokk be – és kivezetésekkel

Áramellátás - szerelvényekkel

Alternatív fűtés

Belső szerkezeti osztás kialakítása

Padozat

Szerelvényezések

Járulékos beruházások kivitelezése

Tereprendezés

Levonulás-átadás

Belsőépítészeti tervek és kivitelezése

Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

P.S.:

14.millforint

 NŐMÁGUS

A varázsló kék fürdőköpenyét levette.

A sárga kádba állt.

Fényesre csiszolt barna csempe

tükrözte éji fényben testét,

apró porszemek elfeledték

a légbeszállás misztériumát.

Vízcseppek beálltak körbetáncba,

a Hold ablakába kiült

valami, naponta visszatérő suhanás,

főzőcske-illat,

pénztárca-szag és robbanás.

Kalapjuk lengetve, ősi nap éjjelén

manók csoportosultak,

távoli hajnal felé, szélre

tett evoé-kiáltással vonultak

a kádban álló, nagyhatalmú,

a varázsló elé. feloldozást keresve,

s az éteri nő földre hullajtott

köpenye zsebében

csomókat, görcsöket oldva,

régi igékre kinyílt,

kinyílt a jégvirág.

Kölcsönpálcával vezényelt

tűzvarázs, szerelmi mágia

szteppelt vékonyka jégen.

Az égen, sötéten,

átsuhant egy tarka jégmadár.

Forró víz ömlött a kádba.

Magányba préselt lelkek

lélekvesztőkön csolnakáztak,

örvényes sodrásban

visszautat találtak

mágiában, álomban, hitben

megfogant elveszett gyermekükhöz.

Az akasztón, két törülköző között,

illattal megtelt páraködben,

billegett, billegett

a Idő.

Holnapot, új világot készült

szülni a Jövő.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.19.

 HELYÉN A MINDEN

Semmi nem veszett el.

A nippek, a pillanatok

ott a sok évek polcain,

pormentesen.

Csupán a hangsúly került

helyére,

amiben kereshetsz érdeket,

de az nincs,

csak az idő percegése,

ahogy nippen és

emléken is úgy lépett túl, a beste,

hogy a beszívott levegőben is

benne vagy,

együtt alakíthatunk,

ragozhatunk

valami új világot,

a bekapott-lenyelteknél

jobbat,

ki-ki meddig

tudja emészteni.

Afféle feltámadás,

az ember szintjén,

egy helyett számtalan

kereszttel,

kicsit Via Appia,

de járható út.

Festmény, kezedben-kezemmel

ecsettel,

amiből lehet

Rembrandt, Picasso,

minden, csak nem

mázolmány.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.14. 4:21