Ha… 

Ha lenne hozzá szó elég,

és ki is mondanám,

tán érteni is lehetne.

Ha nem ténferegne tétován

kopott cipőben,

a gondolat,

dörgölve nadrágba egy év porát,

fényesre csiszolva a megkopottat,

átmenne, bebújna ablakréseken,

és keveredne reggeli rántottád illatával,

vagy teádba tenne vaníliát.

Esetleg lenne friss kenyér.

Ha imát kéne faragni belőle?

Menne!

Nyakas magányban,

szálfa lenne, sosem térdepelne!

Törött gerinc,

amúgy sem hajlik.

Ha virágba bújna,

előtted pattanna ki!.

Színekből rendezne orgiát,

hibát tebenned nem keresne.

Nem találna.

Hajnalban búcsúzó álmaiddal

akut bennrekedtségeket

bontana,

kötéseket oldana,

és kötne alkut, maradjanak!

Ha éji égen csillagfutár lehetne,

feledne összes sarkokat, delek keresztjeit!

Csabáknak útján

- jó poroszka –

kötőféken, kezedre fonva

az összetartozást,

emberhangon szólna,

kezes, veled-vándorod.

A ló.

 

-csataloo-

BGJ.2009.04.16