ÓLOMKATONA A NACHTKASZLIN
Az ólomkatona csak áll.
Féllábal, „vigyázz”ban őrzi az éjszakát
és ráérő időben a nappalt.
Szuronyt feszesen szorítva
kéri bebocsátó passzusom jelenbe,
ágyba, vagy irodalomba éppen.
Festett cifra mentén a gombok rezek.
Vágyak, álomezredek fölött
parancsol. Silbak, éji őr.
Az éjjeliszekrényen
a gyertya riadtan pislog.
Visszatartja a belépréselt illatesszenciákat.
Tudja, látlak
kéj-képpel magad keresni bennem,
arasszal mérhető összetartozásban.
Az egésszel tisztában van az őr.
Látta százszor, hogyan varázsol
redős homlokra simaságot,
sima homlokra ráncot
kiharcolt megelégedettség.
Éji ablakban, fényben szedett virág.
Játssza rókatáncát,
hajnalig tartó haláltusáját,
hogy elaludjon.
Mint te, leszedetten.
Megint tettem valami jót.
Mellékes, és tények között feljegyezni sem kell,
hogy élveztem én is.
Balog Gábor
-csataloo-
2009.08.11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése