EGY BESZÉLGETÉS
VÁRHATÓ KOREOGRÁFIÁJA
Egyszer leül majd szembe veled
a Király, a Bíró.
Hosszú beszélgetésre.
Elfogadja, ha bort teszel elé,
pedig viszkis, alapból.
Fintorog,
de tisztára mosott poharat,
derűvel vizslat majd csontos arca,
kedvvel néz tőled kapott
méz, vagy vérszínt utánzó nedűt.
Felkészültél
saját történeteid hőse?
Tudsz-e átlépni tényeken,
borostyán burkú lélek?
Vagy mindent bevallasz,
míg fogy a bor,
mert megijeszt
komor csuklya alól figyelő fehérség?
Tetted-e mérlegre már, mi az,
mit feledhetsz?
Maradt-e emlék, mit nem vitt
magával puhaléptű, tolvaj idő?
Semmivé lett ígéretek,
ha hallgatóságnak odaülnek,
mert oda fognak,
félsz-e majd, hogy arcodba mosolyogják
volt napok hazugságait?
Fogsz-e pirulni?
Lesz-e erőd,
maradék-annyi hited,
hogy melletted érvelő,
szép szerelmek könnyét, tüzét,
elszállt, megmaradt, őrzött melegét
teszed óvatos cseretárgynak
asztal közepére,
bor mellé,
és remélsz enyhébb ítéletet?
Mert figyeli majd,
ahogyan mondtam,
arcod, kezed, szemeid,
félszeid leplező szivar parázsát,
csöpp tüzet Gyehenna összes melegéből,
a magát Királynak, Bírónak tudó,
egyetlen biztos,
a csuklyás arató!
-csataloo-
BGJ.2009.04.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése