MI KETTEN

Túl sokat hallgatsz.

Már egy órája is a csönded ül rám.

Agyonnyom, mert nem

aktus utáni csönd, nem pihenés.

Keserv,

kettőnkben megélt kilátás,

kilátástalanság,

a mindenért amit megéltünk

saját útjainkon.

A túl sok hallgatás úgy ereszt el,

hogy nincs visszaútja.

Kulcsa nincs kulcsos kopogtatónak,

s a jónak, ami árad belőle.

Tegnapoknak csak savója tör a

felszínekre.

Kevesebb agytorna kéne.

Kicsivel több a hitből.

Magadban, bennem.

Hogy kiérdemeljem

amire

predesztináltak voltunk, maradunk mi.

Ketten.

Mi, ketten.

Balog Gábor

2022.01.09-24:!1