FELTÉTELEZÉSEK

Csak feltételezés, hogy a naponta szépülő,

fejlődő világban az új generációk már nem ismerik

csillagok nevét?

Nem láttak vetést-aratást,

és az egyszerű háziállatok közül

hibátlanul csak a kutyát-macskát ismerik fel?

Csak feltételezés, hogy a hiszékenység

gép- és ember vezérelt alaptételeit

korosztályok kapdossák mint a gyöngytyúkok?

Feltételezés az is, hogy politikusok vállán

láthatatlanul ott ül, kicsiny Klodokó szoborként

egy-egy megtestesülése

az ezer nevű Gonosznak?

Igaz-e még a mondás,

hogy ember fia nem születhet rossznak?

Ugyan mennyi az átörökített gén

a negyedik generációban,

ha a második már nyíltan

megtagadja a származást?

Nehéz hinni egy szép új világban,

ha Manöken Pista országos bejelentéseivel

pariban van a kis-hír, hogy Bábele Béla

törvényes neje férjfejbólintással,

közös megegyezéssel visszatér

eredeti szakmájába kurvának.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.07.30

 

IMMUNITÁS

Már nem vagyok autoimmun a hülyeségre.

Talán nem is voltam soha.

Verset, vagy annak hittet, ha írtam,

a szívdobbanás vezérelt, meg a dallam.

Felrúgtam szabályokat,

mert úgy helyes.

Élni csak akkor érdemes, ha cél van előtted,

s talán olyankor is,

mikor minden céljaidra ráütik a bélyeget,

hogy hamis.

Nincsenek rácsok köröttem.

Számomra sem tétetett lakat.

A Hazám egy része hagyott csak árván.

Tolvaj itt és tolvaj ott,

és felturbózottan a nemzeti,

mibe belerondít a zsidógyűlölet

és a szordínóban is jogos iszlamofóbia.

Oly kevés a még járható út előttem!

Útjelzőből meg egy se sincs.

Üldögélek és várok.

Már rég nem tudom, mire.

Lábam még vinne erre-arra.
Ábránd az is.

Elhízott vöröshaj-ábránd – ecsettel.

Temető. Néger-kurva nő.

Tengerszem színű zöld szemek.

Meglopnak. Engedem.

Szeretnék valami használt sarut szerezni.

Talpamat vágják zúzott kövek.

Szíját majd megoldom, ha rám kacsint

az Isten.

És megyek.

Fertőző, angyalirtó betegségektől mentesen,

hetero-bűnösként

bíráim elé.

Hozzátok mind, ti lent maradtak.

Balog Gábor

-csataloo-

2026,07.25

 

BÉKÉS ÖREGSÉG

Nem hinném, hogy leprás vagyok.

Igaz, ha balosan néznek balról,

vagy jobbosan jobbról,

annak is látszhatom.

Vágyaim szerények!

Csöppnyi béke, az sem baj, ha tartós,

bár megszólhatnak érte – rákosis.

Kenyér, némi hagyma, lehet lila

az se baj, fradis magamnak sem az.

Egészség, óriás ajándék az Istenemtől,

és találkozások reménye

angyalseregébe már beállt

eltávozottjaimmal.

....

(Almáspite.Tésztához egy csomag sütőpor, egy csipetnyi só, ötven deka liszt, tizenöt deka vaj. Kettő tojás hat evőkanál cukor, négy evőkanál tejföl)

....

Memóriám, príma!

Mondom kiváló!

Álló és mozgóképvilágban

fejemben őrzőm minden

negyven-ötven-hetven

rég elmúlt évemet.

Csak azt ne kívánja tőlem senki,

jusson eszembe, hogy öt perce

elzártam-e már a gázt,

szóltam-e rosszat a soros királyra,

széttett lábak szögére egy, vagy két napja,

tenger időmben!.

...

(Töltelékhez darált lapocka, só, bors, apróra vágott hagyma, fokhagyma, egy lereszelt savanya almával összekeverve)

...

Láttam csalót és becsapottat

télben virágzó rózsát és jégvirágot.

Lábaim takarta por, talpam

gyúrta folyamkavics.

Vesztenivalóm ma semmi,

a szerelmem magammal viszem ő sem veszít.

Csak az életem.

.....

(Sütési idő száznyolcvan fokon harminc-negyven perc)

...

Sem szembe, sem másképp

soha nem hazudtam.

Meghagytam azt hamis papoknak.

Éljenek!

Villannak szép zöld szemek,

néha mások,

veretes mondatok,

és nem kell már elfogadnom

önmagam, önmagam előtt.

...

(legközelebb: Sztroganoff bélszín!)

...

Vagyok.

Megfejthető – megfejthetetlen.

Győztes B moll, dúrban megírt

elvárások helyett örökre

hozzáférhetetlen.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.07.24

 

SÉTÁRA HÍVÓ

Elhív ma magával a kaszás,

csak úgy, bandukolni ketten

megélt időben, térben,

jóban-rosszban, mint hű házasok?

Csak bólintok majd az induláskor.

Menjünk Öreg!

Te a kaszával, fenköveddel,

a Mindenható akaratát teljesíted,

még ha hinnél is magadnak

nélküle létező döntést!

Ma, vagy holnap elmenni

szinte mindegy.

Bár, bevallom, jó itt lenn nagyon.

Ágyamon, esten párnáimra ülnek

régi szerelmek, vagy az egyetlen,

fekszik mellém, és száll minden

az álomperemről

Magdolna és Anna, Judit napokig tartó

be sosem vett altatókban.

Mint burokban. Ilona-napig.

Beértem és elkéstél Kaszás!

Csak pelyvát aratsz, ha viszel!

Köröttem sok, nagy sorokban mennek el

jók és rosszak.

A fájó láb engem már nem visz

a kisboltnál tovább.

Cipelhetsz!

Megmérettetem. A könnyűnél súlyosabb,

a nehéznél könnyebb vagyok.

Mindegy hogy gondolkodol Kaszás!

Suhintás csupán, s értem jönnek

majd sok,

szép

szárnyas angyalok!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.07.21

 

BORÍTÉK, KÖNYVBEN

A boríték ötven éves.

Magyar László honvéd meséli

terveit falusi lánynak.

Szinte látlak!

Messzi múlt nyarában

ígér szerelmet a vágyakozás.

A vízhordó leány zsebében

papírforint és arcán csöndes mosoly.

Teszi helyére kiskatona távoli sóhaját.

Boríték és levél a te hagyatékod.

Könyvben bújt, amiért nem rajongtam.

Előttem-utad sosem kutattam,

maradt talány és mint olyan:

fölösleges.

Nekem szültél gyermeket!

Aztán, hogy elszólítottak,

nyakamba zúdult a sors.

Feladat, féltés, hogy az utánad

nálam maradtból ember legyen!

Sokat hibáztam.

Holt lélek nem szólt rám soha,

mi a zsákutca, merre könnyebb.

A levélíró honvéd

már rég társad odafenn.

Lehetett volna jobb választás neked.

És tudom, utólag könnyű okosnak lenni.

Valaha volt kétes jóidőm

legjobb tanúja szerelmes.

Néha kérdez, s nem tudok felelni.

Dolgom csak egy.

Megtartsam hitét a szebb jövőben.

Tarts ki tanúm, kitartok én is.

S a végkifejlet?

Mind ott leszünk valami Magyar Lászlók mellett

és angyalszárnyakat növeszt nekünk az Isten.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.07.16

 

A HÉT SZŰKEK NYARÁBAN

Elnézem, ahogy őrzik,

vigyázzák egymást

a nem úri kerteke jutott virágok.

A cserjék és a fák is

erdőn-mezőn.

Aratás után a magukra

sárga keret nélkül maradt

kökénybokrok, és az árnyék-vetítő

magasra nőtt fák, magányosak.

A lombos villám-csalogatók

zivatarokra váró nyáridőben.

A vízből idén is kevés jut odakintre.

A hét gazdag-hét szűk esztendő törvénye

él.

Hajnalban a párának

nincs hova kicsapódni,

a fű is kiégett.

Csak az élni-túlélni vágy maradt.

Mert túlél majd mindent

a teremtés csodája,

és hiába ezernyi kártevő,

a szőlő termőre fordul,

kékül a szilva,

és keményedik zöld burkában

a dió.

A Teremtő csodáját illik elfogadni.

Az almatolvaj koronának is.

És fontos megágyazni minden

új csodának,

tisztítani vizesárkokat!

Mert nagy esők is jönnek!

Bizony mondom én is tinéktek!

Nagy esők jönnek...

Balog Gábor

-csataloo-

2026.07.12

 

AJTÓCSUKÓDÁS

Ajtócsukódás.

Öregkor szélcsendjébe merevült

csöppnyi légvonat beindul,

és röpke percre méternyi útján

életre kelnek a porszemek.

Megannyi éj szobába bepréselt, betárolt

ezüstszemcséi Holdjaimnak.

Ilyen a hajnali távozás.

A Karácsony, a Húsvét, az egyszerű hétköznapi vasárnapi

munkamegtagadás, nagytakarítások, ablakmosások összes tiltását felülíró kényszerei,

mint bemondott betli,

pedig sehol egy kártyaasztal

és a kártyapartnerek kihaltak.

Túl korán van ahhoz,

mindenhez túl, elkésetten korán.

Harminckét körmözött, zsíros lap osztásra vár,

az osztó én vagyok.

Magammal játszom a semmit

filléres alapon.

A hajnal csendjéből monoton dallam

hangjegyei ülnek szobámban maradt porszemekre,

mint álmos kiskutyák

fekszenek le

egykori parkettlakkozás maradékain.

A kor, korom, újabb téglát ad kezembe,

és fogalmam semmi,

melyik tartó, vagy oldalfalba építsem be.

Ahol éltem,

a sok változó, bővülő-zsugorodó

sok házakban a téglák és porszemek sem számítottak.

Balog Gábor

-csataloo-

2026. 06. 04

 

MAGYARSÁG

Valahol "tancovala by som",

ahogy a tót nagyanyám énekelte

halálos ágyán.

Valahol "tamo deleko" ahogy a másik ág

kedvence-nagyanyja

a dicsőség szerb himnuszát tanította.

S a kettő között mindig ott volt,

egy távoli összetartozás,

vagy közeli életérzés,

hogy HAZÁMNAK RENDÜLETLENÜL.

Kitanultam a magam egyistenhite

ideológiáit, ha mondasz számot,

hogy kössem idézethez, biztosan elbukom.

És kitanultam a szegénység-megváltás

istenektől fosztott maszlagát,

láttam nyomulását-bukását

időnként nagyszerű, rímes, rímtelen

versekbe szedve.

Magam vagyok a magam hitével.

Nem vagyok hittértő.

Vallom igazam, amíg hagyják,

amíg tőből levágott kezeim-lábaim csonkjain

friss fű, ezerágú aranyalmafa,

szóló szőlőt termő tőkéből a termés kinő,

s hagyja majd kor,

hogy a porból vétetett, s porrá lett

furcsa, szép maradékán

szerelmespárok sétáljanak.

A Duna-parton, az Ister partjain.

Balog Gábor

-csataloo-

2026. 06. 30