BORÍTÉK, KÖNYVBEN

A boríték ötven éves.

Magyar László honvéd meséli

terveit falusi lánynak.

Szinte látlak!

Messzi múlt nyarában

ígér szerelmet a vágyakozás.

A vízhordó leány zsebében

papírforint és arcán csöndes mosoly.

Teszi helyére kiskatona távoli sóhaját.

Boríték és levél a te hagyatékod.

Könyvben bújt, amiért nem rajongtam.

Előttem-utad sosem kutattam,

maradt talány és mint olyan:

fölösleges.

Nekem szültél gyermeket!

Aztán, hogy elszólítottak,

nyakamba zúdult a sors.

Feladat, féltés, hogy az utánad

nálam maradtból ember legyen!

Sokat hibáztam.

Holt lélek nem szólt rám soha,

mi a zsákutca, merre könnyebb.

A levélíró honvéd

már rég társad odafenn.

Lehetett volna jobb választás neked.

És tudom, utólag könnyű okosnak lenni.

Valaha volt kétes jóidőm

legjobb tanúja szerelmes.

Néha kérdez, s nem tudok felelni.

Dolgom csak egy.

Megtartsam hitét a szebb jövőben.

Tarts ki tanúm, kitartok én is.

S a végkifejlet?

Mind ott leszünk valami Magyar Lászlók mellett

és angyalszárnyakat növeszt nekünk az Isten.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.07.16