IMMUNITÁS

Már nem vagyok autoimmun a hülyeségre.

Talán nem is voltam soha.

Verset, vagy annak hittet, ha írtam,

a szívdobbanás vezérelt, meg a dallam.

Felrúgtam szabályokat,

mert úgy helyes.

Élni csak akkor érdemes, ha cél van előtted,

s talán olyankor is,

mikor minden céljaidra ráütik a bélyeget,

hogy hamis.

Nincsenek rácsok köröttem.

Számomra sem tétetett lakat.

A Hazám egy része hagyott csak árván.

Tolvaj itt és tolvaj ott,

és felturbózottan a nemzeti,

mibe belerondít a zsidógyűlölet

és a szordínóban is jogos iszlamofóbia.

Oly kevés a még járható út előttem!

Útjelzőből meg egy se sincs.

Üldögélek és várok.

Már rég nem tudom, mire.

Lábam még vinne erre-arra.
Ábránd az is.

Elhízott vöröshaj-ábránd – ecsettel.

Temető. Néger-kurva nő.

Tengerszem színű zöld szemek.

Meglopnak. Engedem.

Szeretnék valami használt sarut szerezni.

Talpamat vágják zúzott kövek.

Szíját majd megoldom, ha rám kacsint

az Isten.

És megyek.

Fertőző, angyalirtó betegségektől mentesen,

hetero-bűnösként

bíráim elé.

Hozzátok mind, ti lent maradtak.

Balog Gábor

-csataloo-

2026,07.25