TELIHOLD

Az év legrövidebb éjszakái is

lehetnek hosszúak.

Ilyen a mai is, a teliholddal,

Rám terül.

Bevon engem is ezüsttel,

sejtelmesé teszi

fénye mozdulatlan árnyait.

Érzem, ha akarna,

beszélni tudna.

Ritkán adatik.

Néha oly rébuszokon gondolkodom

kerti székben,

éjszaka közepén,

amikről tudom,

megfejtéseik, ha akadnak

belőlem fakadnak,

ha meg nem, akkor nincsenek.

Az élet kacskaringóin.

Vegyes buktatóin a kaptatóknak,

hágóknak.

Szerencsén. Sikereken.

Lankásokon, patak, s patakmedreken,

fövenyeken egy végtelen folyó partján,

aminek vége van.

Mert a folyó én vagyok.

Az eredettől a tengerig.

Ismeretlenig.

Apró boldogság.

Sajt-szeletek a teliholdból

sárga sugárral járnak

kerengő táncot

sötét lombja körül

kertembe tévedt fenyőmnek.

Mozdulatlanságban

járom volt válaszútjaim.

Mindig és sosem hibáztam,

Csend ölel.

Harapható, jóízű.

Kora-nyári csend.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.06.03 3:24

 MARGARÍTA

A Mester a tanítványára nézett.

A tanítvány látta,

a pillantás mögött

a kudarcot.

Harcot, amit többé válásért folytatott,

és Mesterként kiválasztatott

önmaga elbukását.

A tanítvány rájött,

hogy semmi nem éltet.

A jó-rossz kiegyenlítődése

csak mese.

Vágott, szép fekete szemével

más, idegen népek

nem ismert, nem olvasott-tudott

eredettörténeteit látta,

ahol Emese

két szép folyót szült.

Másnap felakasztotta magát.

-loo-

2023.06.25. 19:12

 UTÓIRAT

Szent Iván elmúlt.

tüzén, pogányon,

sok évszázada ugrott át

sámán, pappá kimosdatott,

törpe hiteink, mitológiáink

között megannyi jóskapista,

éltetve életet.

Parazsán lépkedek volt tüzének.

Lenge lányok libbenő szoknyái

bennem égnek

talpam simogatja

még bőrt égető hamu.

Lakótelep-soron,

Ivánkám,

neked dúdolom,

hogy köszönet feletébbvalódnak

mindenért.

Ahol teszem,

már nem világít

zöld, tiszta fénnyel

szentjánosbogár.

-LOO-

Balog Gábor

2023.06.25. 20:33

 ÁLMOK JÁRÓKERETTEL

Tétova léptek.

Biztos tartásuk rég elveszett.

Kopott saruk, s bennük talpak

aszfalthoz, földhöz tapadását

védi fémkeret.

Ráma.

Tán hindu isten.

A keret mögött az ember.

Célja van, hiszen megy.

Biztosnak mondja,

pedig minden megtett

lépéssel elfelejti hova.

Boltba készült?

Álmot, virágot szedni rétre?

Elbujdosolni?

Nem tudja.

Semmit se tud.

Gondjai, felismerhetők már nincsenek.

Ha látná önmagát,

beismerné, örök mankója volt

a képzelet, az álom világa,

a keret,

hajlított fémből.

Idő és rozsdaálló.

-loo-

2023.06.26. 6:56