2024. március 15., péntek

 

TAVASZI GYÓNÁS


Drága-drága fácskák,

ti rózsaszín és fehér

virágruhába öltözöttek!
Lánykák utamon!

Ölellek mindőtök magamhoz,

szívom buja,

szerelmes illatotok,

és arcomra varázsolom én is

a márciust, meg a májust

elhiszem,

lesz még orgonám is,

saját, meg a kedvesnek adható.


Leányka-fácskák virágban!

Ti vagytok tavaszom!

Az ölelésben,

ahogy ágaitok arcomhoz vonom,

s lehelek szirmaitokba csókot,

tudom a titkot!

A temetőm is ti lesztek!

Termő ágaitokkal körülöleltek

és fülembe gyónjátok majd,

nekem útra indulónak:

Látod?

Megfogantunk!


Balog Gábor

-csataloo-

2024 03 15. 17:40

2024. március 11., hétfő

 

A GYEREKSZEDŐ NYOMÁN


Pőre testemen most nem lesz

szinte semmi.

Úszógatya, sárga viharkabát,

s indulok máris a nyári alkonyatba,

a vízhez.


A nap már lebukott,

csak vörös kontúrral jelzi

fenségét túlparti hegyeknek.

A nyaralók is mind pihenni mentek

A homokban hangyaleső

már zsákmányra nem vár.

A limány felső végében

valami hal pipál.

Egy ház apró ablakából

gyerek les félelemmel,

ahogy – aszott test, csontsoványan –

az örökkévalóság, a folyó felé megyek.


Bele kellene

égetnem magam

valami már nem létező,

személycseréken átesett köztudatba,

kellene még

talán egy nem magányos

kocsmaszék a pultnál,

ahol nagy arcok tárgyalják a politikát,

de nincs!

Már nincs olyan!

Az egykor ismerősök

rég kihaltak,

tán mindössze hárman maradtak,

s közülük egy, ha felismer.

Leellenőriztem.


A folyó előttem.

Hang nélkül csobbanok,

magam vagyok magamnak a látvány.

Az alkonyatból késő este lett,

a csendek megnőttek,

a kelő hold fényében

hétszer hét-szín, fekete szivárvány mesél....

Színekről.


A part visszavonzott magához,

vagy kivetett oda a folyó.

Szinte mindegy!

Ülök, s a rég eltávozott

gyerekszedő főorvos-úrra gondolok,

aki – lábán már csak bőr, izomból semmi –

temetni ment esténként önmagát,

siettetni az elmúlást, mert otthon

fiatalka feleség és két gyerek

már nem szerette látni.


Eszembe jut egy rég

bennem-motoszka kérdés!

Mit mondott, írt,

hogyan gondolkodott volna

az a legnagyobb,

ha nem felmenő ágában,

harminchétben végzi életét síneken,

de hetvenháromban

már szapulhatja bátran Rákosit,

csak az aktuálpolitikát,

megvalósult álmait lenne ajánlatos

dicsérnie,

és néhány évvel később

ha megéli,

már igényelhet turista útlevelet.


Balog Gábor

-csataloo-

2024.03.11. 18:17

2024. március 9., szombat

 

KÖSZÖNTŐ 2024


Mindükre emlékszem.

Sok kedvesem-szépem

állnak itt, időmben,

visszajöttek szépen.

Ki mosolyog,

ki meg kesernyésen

szájat húzva kérdi:

Most merre csatangol

merre jár az úrfi?

Kit szédít helyettem?

Kit csal lápra-lépre?

Él-e még? Gondol rám?

Elfelejtett? Mégse?


Mindüket szerettem.

Ahogy a sors hozta!

Ha a forgatagban

táncát velem ropta.

Mikor válni kellett,

nem tartott a rosta!

Ők találták ki

a ködöt helyettem,

beleburkolóztak,

míg én dologba mentem,

vissza, hűlt helyükbe,

üres házba értem.


Már rég nem kerülnek,

okot még-ha adtam,

melegedni járnak

a nagy lélekfagyban,

vissza, ölelésbe,

nyárba őszbe, télbe,

kinyílnak évente

rég elmúlt tavaszban.


Nekem meghagyták

vadrózsáim álmát,

kertek erdők, mezők

minden vadvirágát.

Nők, leánykák, szépek,

itt maradt elmentek!

Míg élek, ti

az emlékeim lesztek!


Balog Gábor

-csataloo-

2024.03.08 6:50

 

NŐNAP


Állok kőbánya oldalában,

Staubach Esztinek

szedett virággal,

állok bérház udvarában,

anyámnak nevelt

hortenziával,

állok, szemben Marinámmal,

- nárcisszal befont hajával

éppoly szép, mint az ünnep.


Állok csokor legényrózsával

meglepni Pannit,

és nem vitával

zárni a napot.

Libbenek, mint szél,

vagy árvalányhaj,

hipp-hopp,

máris másutt vagyok,

vallok szerelmet hóvirággal,

Ilusnak álmot,

Verocsnak lelki békét,

igaznak gyöngyöt, csalónak

feloldozást hozok.


A tavaszt kötöttem

nektek csokorba

Csilla, Magdi,

Nóra, Terka, Olga,

hogy idén is köszönjem,

szép

Irén, Róza és Zsuzsanna,

Zsanett, Viktória, Anna-Julianna,

kicsi Juditka és nagy is,

hogy

vagytok, vagy voltatok,

s hogy köszönthetem,

rátok gondolva,

a Nőnapot.!


Balog Gábor

-csataloo-

2024..03.08.


2024. március 5., kedd

 

SZIVÁRVÁNY


Igen! Az idén,

Krisztus után kétezer huszonnégyben is

láttam már szivárványt!

Nem természetet megcsúfoló,

sanda-torz jelképet,

hamis angyal,

rőt patás, Sátán egén!

Az igazit!

A fehér fényt hét színre bontót!

Az isten kék egét dicsérőt!


Szabályos rendben kiült

eső áztatta égre utamon,

februári estén, hazafelé.


Értettem színeit.

Értettem szándékát az Úrnak,

a remény jelképét

Özönvíz után,

és engem is elfogott

valami bizakodásféle,

hogy talán,

ha

tisztességgel és ember,

nem szörny gondolkodással

éljük meg mindennapjaink,

fennmaradhat fajunk

játékszernek

a Mindenható terepasztalán.


Csak nyolc kanyar és kereszteződés

volt már hazáig,

de egész úton

láttam, láttalak benne téged,

aki közös gyermekünk szülte meg

szivárványnak az égre,

és verset is írt róla,

meg arról, hogy meglopták.

Az utolsó utcasarkon

már mellém, anyósülésre

fészkelte magát a vacsoraillat,

s aztán?

Hazaértem.

Öleléssel vártál,

s a hálószobában, éjjel

szerelem-szivárványunk csillogott

szép szemedben,

Köszönöm!


Balog Gábor

-csataloo-

2024.03.06 5:44


2024. február 29., csütörtök

 

NEKÜNK


Még tart a mámor csalóka hozadéka,

dolgozik bennem a visszafogott,

kivételesen, láncától fosztott,

szabadított életöröm.


Még tart a hit, hogy érdemes

úgy megélni minden maradék adottam,

ahogy kínálják,

nekem, csak válogatni kell

a létező egy, meg a nincs,

nem is lehet jobb,

bármi vízió-verzió között,


Még tart,

a belebóbiskolás az éjszakámba

szex után, és csoda maga a szex,

meg a nő, hogy ő alszik el előbb,

és éltető a csuszamlós

megvolt összetartozás,

a váll a vállhoz

a mell a mellhez kitárulkozás,

összeborulás, mert nem jutott ebből

soha ekkorányi!


Még beszélnék véled,

és magamhoz ölelnélek, ahogy teszem,

elaltatnálak vállgödrömben,

hogy a másnap, ami van utánunk is,

a másnap, a holnap,

ha ébredel,

fájó, elfeküdt karom kihúzzam szép fejed alól,

s megfőzzem a reggeli kávét.....

Nekünk.


Balog Gábor

-csataloo-

2024. 02. 29.20:05

2024. február 28., szerda

 

ÍGY SZERETSZ


Hajnalom köszönt'ni kelő, Napoddal,

arcom füröszteni zöld szemed vizében.

Napom indítani munkás napoddal,

izmaim edzeni fáradtságoddal.

Tüzeit gyújtani esti nótás kedvnek,

hozzám ölelni illatos tested.

Mellem betakarni, sátras-szép, hajaddal,

dacolni korral, elmúlással, faggyal.

Ha alszom, vigyázni röppenő álmomat,

homlokomra ütni mind a csillagokat.

Így szeress, így szeretsz!


Balog Gábor

-csataloo-

2024.02.28. 5:22