CSAK TUDNÁD EMBER

Csak tudnád, ember,

mily nehéz megfelelni

önmagadnak!

Kajla vágyaidnak, mik oly egyszerűk!

Csak belegondolnál, miket beszélsz,

mettől-meddig tart a félsz és

az igazmondás!

Csak táncra perdülnél, ha talp alá

nem műzene szól.

Ha tanítottak volna arra,

hogy szép amit megél a senki!

A buzibárban mindenki,

a betévedő, meg az oda tartozó is

megél.

Te nem fogsz!

Ministránsok nem szólnak egyetlen Istenért.

Csak törvény van, amit eltörölnek.

Róma bukása.

A vandálok, vizigótok

országjárása,

és jönnek új vizek-tavaszok.

Jézus ficánkol majd kereszten,

(látod, én is rajtavesztettem

a népnek kiosztott kocsmapulton,

te Pilátus gyerek!)

Add, hogy az ötödik sebet

megkapjam mielőbb.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.06.11

NAGY BÉKA

Néha már elfelejtem, milyen

élni csak úgy, bele a világba.

Néha túlteng bennem a gyűlölet.

az öröm egyre gyakrabban

bánatba vált,

fekete felhők,

gyászmenet,

és minden amit szeretünk,

tudjuk, egyszer majd elmegy,

és maradunk magunkra.

Néha az ölelésedben is érzem

saját elmúlásom zöngéit, szelét,

néha, ha kitakarva látlak,

kevés, hogy azt érzem, sosem elég,

és őgy, de úgy szeretném a békét,

nem csak közöttünk.

Idáig merem leírni Verocs!

Mikor megkapod majd angyalszárnyaid,

javítsd nyelvtani hibáim

Kérj posztos posztot mellém

hogy igazítsd amit hagyok.

Tudod, néha, vagy estenként

mellemen itt is nagy béka ül.

És haza csak az repül,

aki tudja, hova tart.

Balog Gábpr

-csataloo.

2026.06.11

 

 KI KELL MONDANI

Nagy-néha ki kell mondani.

Időnként, vagy csak egyszer,

de ki kell mondani.

Ha fáj, akkor is ki kell mondani,

ha szétvet az öröm, azt is ki kell mondani.

Egy korszak lezárult.

Tobzódik tudatlan, és tudással felvértezett.

Az egek fölöttünk kékek, vagy felhősek,

mikor hogyan.

Lopósnak mondták a zsenit,

s a mondás igaz volt,

tán az is maradt.

Múlt idő, emberi kényszer,

a kaparj kurta alsó-felső szinten,

s a különbség csak annyi,

amit leváltó sem ismer el,

hogy okosabban volt lopós,

mint bármi többiek.

Zseni volt.

Érezte befolyását rossz áramlatoknak,

kikerült örvényeket.

Hajózott háborgó tengeren.

Hol jó, hol rossz csapattal.

Elment, de le nem vitézlett!

Vissza nem jön soha.

Helyette jön a behódolás.

Gyerekszülésre vállalkozó apák,

csontig-nyalásig nemzésképtelen

ideológiák, frigyek.

Új tolvajok. Tudatlan számonkérők.

Rabszolgasors, behódolás.

Hatásvadász mellébeszélés,

manökenen,

köpködő, zászlót lengető,

picurka-picurka álomgyárral a háta mögött,

és táncot jár majd.

Féllábú táncot, mint a faszverők, főbelövők

a színpadon.

Kompország lehorgonyzott.

Szokottan rossz helyen.

A mező parasztvakítást terem

és paraszt is alig marad.

Csak egy.

Magyar.

Péter.

P.S.: Sorsa nem érdekel.

A történelmet ismerem.
Nem szikla.

S amíg él a demokrácia, fejjel lefelé nem lóg majd

kereszten.

 

A FEL-LE LIBIKÓKA

Néha bánatok egész hada

robog át lelkemen.

Mindegy mi okból, fölösleges elemezni.

Elviselem,

Néha egy-egy maradék morzsájuk el is teszem.

A „néha” áll szemben a „mindig”,

az „örökre” szóval.

És megnyugtat a bennem is beérett

szembenállás.

Mint egy kiáltás, vezet helyes útra vissza

a változatlan örök, a természet.

Virágba-borulása, elvirágzása,

gyümölcsérlelése, őszbe fordulása,

havak és hideg napok,

fénypercek számolása,

a februári medve a barlang előtt,

és a körforgás, igen, a körforgás

sosem változó újraindulása.

Mindennek értelme volt.

A „minden értelmet kap” szófordulat,

mondat: Tévedés.

Értelmet ad a kifagyás utáni kényszervetés.

Az alma- barack- cseresznyekár

után a késve érkező ügynök, a biztosító.

Kiskutyám fogzása, ahogy elveszített

tejfog után kijön az első,

maradandó,

és majd azzal harap, ha hagyom.

Értelmet kapnak a mindig érzett,

a vér- és nem vér kapcsolatok

közötti különbségek,

bennem nem súlyozott-súlyozható

valóságai.

Mikor a bánatok hada gyorsvonatként

átrobog rajtam,
már érzem előre, hogy nagy-nagy

örömök érnek előbb-utóbb!

Ő,

a szükséges idő eltelte után újra megjön,

és nem a sorrendiségét,

nem létező besorolását akarja majd meghatározni,

kapott kusza sorsvonalban,

csak ölel.

Mint senki soha előtte,

ha volt „előtte” egyáltalán.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.29

 IDŐK VÁLTOZÁSA

Az egyik, a Nyulak szigetén

álmodott öregkorára.

Platánok alatt balladákat.

Egy másik, Visegrád oldalában,

patakparton leste négysorosokban

a madarakat.

Álmodott ő is.

Nagy, havas hegyeket,

benne medvét, szénégetőket,

csavargót, akit istenhit

és a világ szépsége éltetett,

leszállt az alvilágba Kisannát keresni.

Mindegy, hogy merre.

Írtak. Köröttük a csend neszezett,

szülőhelyük hozták magukkal.

És összecsengett a Kis-Küküllő, Maros

csobogása, a Duna végtelen ballagása.

Csermelyben az Ér.

Hosszú úton megélt magyarság,

az öregség lemondásai nélkül.

Változó világ lemondásaival.

Szeretem koruk társait – elfeledetteket.

Soraik bennem élnek.

Így a könnyebb a középszert

elviselni.

Nézem, ahogy nyelv, szókincs változik,

és mennyi veszteség!

Feledni már megtanult az új,

feltörekvő sereg!

Ragra-rag és rímre rím,

vastag, gyalázó átkok.

Szennyvíz, ki szájon, Hófehérke

néger, Krisztus nőhajhász.

Mária aktivista, Ádám hermafrodita.

És szonettjeik tizennyolc sorosak.

Az a nagy fekete felleg,

amiről árokbalőtt álmodott,

most eljött, megérkezett.

Igaz, mint a Tóra.

Csak a kocsmáros fia tévedett!

A Pénz az úr!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.23

 

ALMA, AGYI KÖTÉSEK, TAVASZ VAN

Ugyan miért oly nehéz

az alma-történet után

– csöppnyi kiűzetés, meg megváltás, satöbbi –

felfogni szerveink mulandóságát?

Kopnak, ropognak, vesztenek izmokat,

gerinc megkövül, vagy belágyul

akár seggnyalásig.

Szem veszít éleslátást, s hallásról

jobb ha nem beszélünk!

És ugyan miért van az, hogy

– innen az én picinke tornyomból

úgy látom – a szerv-világból legesendőbb

az agy!

Miért, hogy a „rég”-re úgy emlékezem,

mint a fehér fény,

történés minden mozzanatát bontva

szivárvány hét-színekre,

ám a félórás emléket seperc elfelejtem?

Nincs válaszom.

Talán csak annyi, amit kissé

beszédhibás mond minden tavasszal

a „tavasz van” állítás után:

"Nem érrrtem!"

Nem is kell ehhez szerintem más,

csak blokkolt ösvények bejárása újra.

Lelkemben anyám, mindkettő,

– akadt belőlük –

meg Verocs és a székely, a Marcsdorka,

hogy nyessék hajtásaim

és karomban a kedves,

örökbe kapottan Kosztolányitól.

Igen Ő.

És hogy kirepülnek a friss fiókák,

s szemben a futtatón

párzanak az ebek.

Jé! A tegnapi beszélgetés

visszatért! Emlékezem!

Ma is jön a Kedves!

Mert tavasz van!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.20

 

TISZTÍTÓTÜZEKRŐL

Figyelem a visszajelzéseket,

mily hálásak a tisztító tüzekben égők

odafenn.

Nevükön nevezem a mindüket,

és előre szaladva időben is viselem

boldog keresztjük

idelenn.

Verset, ha írok, rájuk is gondolok,

múló keservük irigylem, ha tetszik.

Útjaik katekizmusaimból ismerem,

és áldom áldott papjaim, hogy

a válaszutakat mind felsorolva okították.

Szelíden.

Egyetlen meghatározás tán kimaradt!

Túltegyem magam ezen,

ha rabja vagyok-maradok öregen?

Legyek bamba, béna, érzelmeimben korlátozott,

s ne tiszteljem őrizzem az én Istenem

legnagyobb ajándékát,

balról, rögtön a bal-szélről a sutban

a Megváltás után,

mert az a régi írás szerinti Szerelem?

Kedveseim, ti ott égi tüzekben!

Megyek nemsoká mellétek égni,

hogy vétkeim ajándékaként nagy,

meleg burokban éljen, akit lenn hagyok,

a Szerelmesem!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.19