BÉLGÁZ ÉS INTELLIGENCIA

Az imént az emberi bélgáz

csattanós újrahasznosításáról értekeztem,

szellentés után.

Energiaválság közepén

talán megbocsátható.

Szabadalom-készen előkészítettem

gázválogatót,

fajsúly alapján,

éghető-cserélhető testi gázokat tárolót,

le- és felcsatolhatót, elasztikus,

nemekre egyedileg szerkesztett,

LMBTQ-változatban.

Számításokat végeztem:

Tízmilliós lakosság megszervezett

fingmohu begyűjtés, ugyan mennyi

százkilencven méter magas

szélturbina termelést képes kiváltani?

Az eredmény meglepett!

Ha minden felnőtt, nem gyerek,

rácsatlakoztatható,

kellőképp eszik hüvelyeseket,

növelve ezzel az agrárium

klímaváltozáshoz csatolható,

vízkímélő

megváltozását – termelj babot szlogennel –

a módszerrel magyar pénzek

maradnak itthon.

Sok kurva jó magyar forint,

és mindegy,

hogy pojáca, vagy lopós,

gyilkos-simogató, vérkomcsi,

vagy diszkós magamutogató

az éppen aktuális államfő,

miniszterelnök, meg a sleppje.

Mindegy, hogy kőbányából, vagy prókátor,

Árpád dinasztiából, esetleg pórnépség

közül Erdélyből, Halicsból, Kassa felett

Rimavska Sobotáról,

Lőcséról származik,

vagy nemes

Belgrád-Nándorfehérvár szülöttje,!

A szélturbináknak annyi!

RÖHEJ!

Költő marad, intézi szavak

csokorba fonását, esküszik rímekre,

vagy épp szarik rájuk,

dőzsöl, vegetál,

sosem áll pódiumra

és nem használ

mesterséges intelligenciát.

Szereti Hazáját, magyarul.

Közben elszáll az élet,

mint egy légtérben nyomot

nem hagyó

szellentés.

Tahók!

A pénzelt rendszerváltások nem arra jók,

hogy neked, meg gyerekednek jobb legyen!

A békés megélhetés örökre fenntartott hely

rokonoknak!

Mindegy, hova iratkozol be!

Duna-szigetre,

Tisza-szigetre,

Majkákhoz csápolónak, Győzikékhez utánfutónak,

kifogott ökrös szekér elé lónak,

strandokon ugrándozó drogosnak,

életet csak a Himnusz ad,

meg a Nélküled.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.08.21

 

NÉHA

Néha,

nagy-néha egyedül érzem magam.

A feleségem munkába ment,

lót-fut robotol, de úgy,

hogy Adynak fingja nem volt

mi az a robot.

Nálam a ketyere rosszalkodik

és a világelső magyar

Gottsegen Gyuri sem figyel jajkiáltásomra.

Néhától messze,

naponta elmondom a mantrát

amit vállamra tett egy Füreden miséző

ember. Pap. keresztény.

Kérésként penitencia helyett.

Örökké élek – tudom.

Furcsa, talán megalkuvó,

kardalban, táncban hívő bennfentesek

várnak a másik oldalon

dicsőíteni a Mindenhatót.

Kiskutyám, a kétlaki,

nyítt vagy negyven percet, hogy anyja elment.

Most megnyugodott.

Alszik.

Ráksalátákról, őzgerincekről álmodik.

Mint én soha.

De álma békés, mint a vers, rímtelen,

határán annak,

hogy holnapot is veszíthessen a

jelen.

loogabi

2026. 08.14

 

ÚJJÁSZÜLETÉSEK

Én az Istentől tanultam ölelni.

Magamhoz ölellek tehát,

mint az ég a Földet,

hajnali csendben,

mikor a hullócsilagok záporoznak,

mert eső helyett az jut idén nekünk.

Kicsit hentergünk majd a hencseren

és kiállítasz a végén valami bizonyítványt,

hogy élünk,

élünk ma is mind a ketten,

barlangok világa fényességes és szép,

és egymás szeméből gyűjtünk majd

fél napra elég harmatot.

Az Istentől tanult ölelést

nem vétettem el sosem.

Esetleg nem megfelelő helyen,

nem rátermett bordával fonódtam össze,

Szegeden és Gyálon, akárhol,

szóval minden nagyvárosokban és falukban.

Már majdnem Matuzsálem voltam,

mikor

három év laufot kaptam a Mindenhatótól,

mert szerette-szereti azt, aki ölelt,

és tetszhetett neki a hogyan mikéntje is.

A három évem is lejárt.

Lefőtt.

Most kijár a reggeli kávé,

és szemrevételezhetem később az inát,

amire vadászok csak bólintanak,

és mondják: 'ersze-ersze'!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.08.14

 

AZ ÚTRÓL, SOKADSZOR

A legrövidebb út a leghosszabb.

Nem szabad letérni róla.

Vigyen amerre elrendeltetett.

Akkor, mikor a kacskaringóit vesztett,

már nyílegyenes lénia vezet,

ott már botlások sincsenek.

Semmiségek a rögök, a gödrök.

A láb, mintha szemek vezetnék

megy előre töretlen.

Pihenőt sem tart, ahhoz több

tartalék lustaság kéne.

Hiszi az utat rendületlenül.

Csak a szem, fejen, nyakas nyakon

képes félrenézni, útközben is elidőzni,

méhekkel torozni útszél virágain,

s a gondolat, ami képes még leülni

sürgető időben pihenni kicsinkét.

Pontosan nem kiszámítható hol a célszalag.

Talán a közeli messzeségben,

ahol a por találkozik az éggel.

Talán a természet forgandóságában,

télben, tavaszban.

Talán egy váratlan pillanatban

villámütésként.

Olyankor, mikor vihar se sincs,

közel se távol.

Olyankor, amikor a vándor sem figyel,

Olyankor, amikor röpképes álmait

összehajtogatja, s mint papírrepülőt

a szélre rakja

örök vándorlásban, valahol

a lét és a nemlét határán.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.08.11

 

GUSZTUS 18

AI-generált toldalék rondít a nyelvbe.

Reklám. Veszik-viszik.

Hazatért, akinek haza kellett mennie

és anyává vált a gyermek.

Bárányból tigrist hozott világra

a változás.

Jó nagy keresztet adott hátamra

az én Istenem.

Viselem tiszttel. A háláról sem feledkezem,

tudom mit miért adsz

és elfogadom, Uram!

Áldom a döntést. Nem teszek ellene.

Köröttem patakok bújnak búvóhelyekre.

Kiszárad fű, fa.

Virág csak az ősznek jön majd,

megkésve aster és krizantém,

csendes, szép mosollyal gyászolva

minden elveszejtetteket.

Várom a nyárvége molyait.

A tücskökkel jönnek majd nagy csapattal

és befészkelik maguk kopott ruhákba.

Ők az örök élet lassú röptű,

cseppet sem szép továbbhordozói.

Mentoraim odafentről egyik sem tapsol.

Szárnysuhogásuk is elcsitul.

Megértenek.

Lehajtva fejük mormolják:

legyen meg az Ő akarata!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.08.11

  

MEGHASONLOTT ORSZÁG

Jelölni kell! Jelölni kell!

Borostás kisisten igét hirdetett.

Elmondta milyenek vagyunk mi, emberek.

A farizeusok, a templomi árusok,

meg a köznép, aminek fele féli az Istent,

fele meg a kisistenben, benne sem hisz eléggé.

Mert annyit sem érnek,

mint a megszálló centurió Szardínián gyártott

üres, disznóhúsos bádogdobozai.

Szóval pőrére vetkőztette az Államot.

Az Államot, ami már nem létezett,

és kézmosós helytartó állt élén a provinciának.

Ő veszettül hitte, amit évszázadokkal később

mondott egy Napkirály: Az Állam én vagyok!

Mint amolyan, a kisisten,

először szelfizett, szörfözött egyet a

Genezáreti-tavon,

majd híveit összegyűjtve

mindnek megígérte: itt változás lesz, velős!

Ingyen lesz a macesz,

csak a Tóra választottját kell leváltani

valami testhezállóbbra!

Hívei böfögtek söröktől,

hánytak nagy szőlő-szeszektől,

felzabálták gyors-étkezdék összes halait,

és balról félreházasodtak hátsó sorokban

bedrogozva jó babérlevéllel.

Azazel tartott hosszú koncerteket,

ál-diszkó palotással a félig kiszáradt

Jordán partjain. Hermafroditák ujjongtak.

Él az egyetértés!

Bólintgatott rá gall és germán sereg

Váltsatok főnököt!

És lőn!

Leváltották a választottat

elvetették a sulykot és lett nagy űr

az Úr helyett!

Jött a kijelölés és választás ideje!

(A kisisten épp a frigyláda

radioaktív hajlamával

bíbelődött, mint hozzá nem értő szakértő,

míg seggét nyalták repperek.

Cselekvéskényszerében jelöltet keresett!

Ki is legyen az új, ha ő, a látszatra adva

nem vállalja el?)

Szaladt a vargához, a Varjúhegy-lakóhoz,

ismerjük, nem kellett,

és szaladt bajvívások királyt

megfektető nagy mesteréhez,

szaladt a sértetthez, ám annak sem kellett.

Takarítónénihez WC-pumpával, Siposéktól,

a kufár és a kufircolóhoz a Rákóczi térről,

a köztörvényeshez, a csalóhoz,

és próbaképp az összes Ocskay-hoz.

Visszautasítást kapott.

Csak a poloskapápa gondolkodott:

Megéri elfogadni a tisztet adómentes egyházi

státusért?

„Ha kedd, akkor Belgium!”

A választás meglesz!

Mert szép az élet, nagyon szép,

és az élet rövid.

A többi meg vastagon,

naja, vastagon!

Fölülről lefelé – azt csak úgy lehet.

S mi majd ülünk csendes magányban és várjuk a

pottyanást. Talán Edinától.

A Télapók vörös kabátban és géppisztollyal

Moldovától mind visszatérnek,

Borneó és Celebesz dettó, és a Rolls Frakció

zenél. Hofi parodizál.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.08.06

 

HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNELEM

Nyár volt. Forró nyár.

Leonyid Iljics Brezhnyev beszélt.

Hatvankilencben, öt csatornán egy időben,

mert akkor csak öt nyilvános

csatorna volt Moszkvában.

Víz helyett

Leonyid Iljics Brezhnyev csurgott

lefelé, a házakból kifelé,

hiszen nyár volt, forró,

és esőt a vidék nem látott már jó ideje.

A nyitott ablakokon,

bármelyiken a mind fogható

öt csatorna adásán karcos hang

ömlött az utcákra esővíz helyett,

fények villództak,

s az ölelkező párok nem kapcsolták

ki Brezhnyevet, mert a hangja

legalább elnyomta szeretkezésük hangjait,

és így talán nem hallja meg a gyerek.

Nyár volt és forró.

Apadtak a folyók.

A Susquehanna folyó szigetén

még nem szállt el a kettes blokk,

működött még

a csernobili kettes, a fukusimai

egy-kettő hármas sem olvadt még el,

és hatvankilenc nyarán

Moszkvában Brezhnyev papolt,

és mindenre kihatott a szárazság,

de a potentát, az idol, csak mondta-mondta.

Apadt a kicsiny Magyarországon is

az összes folyó.

Ma ablakom nyitva az éjszakában.

Benn a villódzó fények

öt csatornán adják egyidőben

egy tudatlan paprikajancsi előadását.

A párom teste holdezüstben vakít.

Vitéz László már eltemetve,

Gács Gézáné zsidó meséket álmodik,

költők dicsőítenek és köpködnek,

és a Duna csak apad-apad.

Csak a Tisza árad.

Hírek szerint.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.08.05