2017. július 5., szerda



NEM FRADI, NEM MTK, KINEK DRUKKOLOK


Tudod, Barátom, én nem drukkolok Sorosnak!
Gondolkodom rajta, most csavarjak a nyitómondaton, vagy ráérek vele, s úgy döntöttem, várok még pár sornyit!
Mit tudok én Sorosról? Én, aki bőven beletartozom abba a három-négy milliónyi tömbbe, aki azon nőtt fel, hogy tanulj, olvass, hogy hallgatni arany, annyit érsz, ahány nyelvet beszélsz, alma nem esik messze a fájától, no meg a vae victis és a ne bántsd az elnyomottat....

Mit tudok én Sorosról, aki, a róla ezer helyen forgó önéletrajzi leírások, életút leírások mellett is nekem távoli, ismeretlen személy?
Összefoglalnám azt a pár schlagwortot, megkapó frázist, amit a hangsúlyozottan nem magyar kormánypárti leírások adnak:
  • Származás-indíttatásban magyar és zsidó. Szerencsés túlélő és kivándorolt.
  • Pályáján sikeres üzletember, tőzsdés, aki a világ egyik leggazdagabb embere státusig vitte pénzügyi ráérzésének sikerességével. Pénzügyekben a kelet-európai rendszerváltozásra tett, de annak utána sem volt nosztalgiája, hogy ne támogasson olyasmit, amivel - akár a friss, kvázi demokráciák idétlensége ellenében – komoly anyagi nyereségre ne tehetett volna szert.
  • A demokrácia, a demokrácián belül az egyéni érvényesülés szabadságának híve, s ezt a hitét világszerte, a vele hasonló gondolkodású egyének, szervezetek nagylelkű anyagi támogatásával ki is mutatta.
  • A szegénység, a nyomor szükségességének elutasítója, s ennek a meggyőződésének megfelelően egyik legnagyobb anyagi támogatója karitatív és szegénység-ellenes, szegénységből tömegeket kiemelő programoknak, kezdeményezéseknek.
Ha kihagytam valamit, majd jelzed, Barátom, én sem vagyok egy tótumfaktum! S most pár sor a schlagwortok elemzéséhez!
  1. A származás-indíttatás minden ismert, az emberiség történelmében magának nevet szerzett egyénnél esetleges. Tény, de minden általam is ismert cáfoló-beszéd ellenére is valójában nem számít, indifferens. Lehetne török apától, dél-szudáni anyától született, ha adott a tehetség, s a hozzá társuló akarat, ugyaneddig jutott volna el!
  2. Választott pálya sikerességének mérője az ott elért eredményesség. Nem kiválasztott kedvezményezettként lett azzá, aki, de saját erőből.
  3. Gyarapodásának útjai az én agyammal nehezen és csak korlátokkal átláthatók! Ez nem nekem mínusz, hisz más a szakmám! Miért feltételezném, hogy sikert remélő, korábbi támogatottjai ellen végrehajtott pénzügyi akciói végeredményében nem egy egész mentalitásához köthető, számomra ismeretlen nyereségelosztási terv vezérli?
  4. Hite a demokráciában, mint évezredek óta ismert, meg- és kipróbált, gondokkal, buktatókkal teli keserves útban, ma is létező legjobb, a tömegek számára leginkább élhető társadalmi formációban való hit.
  5. Szegénységből indult és vélhetően zsigerből utál mindent, ami tömegeket tart élhetetlen szegénységben.
    Ennyi.
Most a főkérdés: Miért nem drukkolok én, a fenti Sorosnak?
Mert nem neki, de neked, magamnak és társaimnak a nemzetemben kell drukkolnom!

Nem azért, mert majd negyvenmilliárdos költségvetési pénz tervezett szétlopott szétosztásával talált a kormány valakit, aki kormánypárti, többnyire vak és bigott szavazóinak a nekik ismeretlen és, mint Krisztust el nem érhető Antikrisztust személyesíti meg.
Nem azért, mert Soros magyarországi ténykedésének hasznos célirányosságát bárhol is, akár az indulásnál, az orbán-brancs anyagi támogatásánál elismerném,vagy megkérdőjelezném!

Csupán azért, mert mindegy, Ferenc pápától, a Dalai Lámától, az ankarai főmuftitól, vagy sok apró, tisztességes, vagy egy Sorostól jön pénz arra, hogy maradjanak emberek, akik nem hajlandók sem elbutulni, sem behódolni! Nem Sorosnak kell drukkolnom, de azoknak, akik begubóztak, akik félnek, akik tudatlanok, mert információhiányban élnek, mert fontosabb nekik a választási tízezer forint egyszeri (lopott pénz) fidess juttatás a másnapi ebédhez, mint a holnap!

Én a páriáknak a kisemmizetteknek, a nagy nemzeti középosztálynak drukkolok! A szervezetileg, törvényalkotással meglopott parasztnak-földművelőnek, kisgazdának. A megélhetését ellopott trafikosnak! A szimpla megélhetési számításokból kivándorolt nyolcszázezer fiatalnak!A korábbi nyugdíjkorhatárát elvesztő rendőrnek. katonának, bányásznak! A kisnyugdíjasnak, a havi, milliós nyugdíjjal szemben!
A kishantosi biotermelőknek. Az ellopott nyugdíjalap, a focibuzul Quaestor és számtalan svindli károsultjainak! A kórházat, oktatást stadion helyetti közpénzlopás támogatójaként! Maradok tisztelője azoknak, akik nem voltak besúgók jelentésekkel, vagy más országban kincsként őrzött jelentésekkel katonai, vagy rendőri szolgálatokban a letűnt időben! Azoknak, akiknek nincsenek gázszerelőből atomerőmű építő strómanjai.

Nekem a Hazám a fontos, s benne a Hazát meghatározó vegyes származású, tervszerűen, kiszámítottan megosztott gondolkodású többség érvényesülése. Az orbán-túlélés. Leváltás, elzavarás és számonkérés, bebörtönzés lehetőségei. Nekem sorskérdés pár vélhetően megmaradó évemre a „Ki nevet a végén” társasjáték! Ne Soros nevessen, de nevessünk mi, itthon, felszabadultan!

Hazába, házba, megosztott, megélhetést kereső bukóváriakkal szemben csak a kilátástalanságban - csak a „Magyar szívvel, józan ésszel, tiszta kézzel” szlogen, és az a mögötti elkötelezettség vezet! A hit, hogy nem 933-t jelenti majd győzelmük, de egy tehetségre, sokszínűségre építhető 946-ot!
S az, hogy a rendszer bukásával egy EMBER, Soros György is kaphat némi erkölcsi kárpótlást – elvárható, de marginális!
Magyarnak – szerintem- kötelessége megköszönni Soros Györgynek, amit tett, és tesz azért az országért.

Balog Gábor
-csataloo-

2017.o7.05.

2011. február 23., szerda

MUSTRA










MUSTRA

Ahogy elnézem írásaim,
akad közöttük rendesen
papírra nem való.
Elsült agy, visszapillantó
magán-hasmenés,
szóval szar is rendesen.
Ennyire telik, múzsa
nem fészkelt ölembe állandóra,
nem ér rá, nem mindig figyel
és nem üt kezemre,
ha billentyűzet varázsa
pötyögni késztet.
Lapozgatok. A mát, a tegnapot
holnap reggelbe nézem,
értékem kutatom, ha van.
Arcomra húzott maszkot,
tükrömre ragasztott önarcképet
súrolok WIM-mel,
és rímmel teli padlásokat
takarítok ÁVO-sa verseimnek!
Nyüszítenek, hogy úgy volt a jó!
Pedig így lettek olvasható,
messze nem gagyi!


Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.26.

A JÖVŐ














A JÖVŐ

A jövőt, neked, mondd,
hogy énekeljem,
kottája nincs,
dallamát nem tudom,
a szöveg, mit
mondhatnék monoton,
egyforma hangon,
meg nem írt,
csak találgathatom,
mit kéne rímbe szedni,
lángoló szemekkel
fény felé emelni
két tenyérrel,
és váteszként
szétkiáltani a szélbe.

A jövő, minden
napommal rövidebb,
tömör titok,
bosszantó délibáb,
tudom, ott van előttem,
látni mégse látom.
Lehet csoda,
benne világom
minden elérhető,
s el nem érhető
tárháza várhat,
megoldhatatlan talány,
kőkemény agytörő,
zsákutca,
a kincset ásó
kanyargós vájatában,
az érctől távolra csábító
könnyű fejtés,
torz oldalvágat,
és megtett út jutalma
lehet akármi,
sőt jutalom lehet az is,
ha nincs több lépés
az úton.

A jövő?
Elhullott mag,
mit találtál,
forgattad kezedben
arra vártál, szóljon,
de hallgatott.
Te bizton tudtad,
magot fogsz kezedben,
hát elvetetted,
öntözted, lested,
amint kibújt
földből az első
zöld levél.
A jövő sem más,
pont ilyen,
mindent ígér,
míg zöldben a növény
zsenge szára,
és virága rügyben.
Ülsz előtte. Szemedben
táncra kelnek
ismerős színek,
tudod, hogy új lesz,
más, mint már ismert
növények,
félted, őrized,
magadból építed
vázának rostjait,
s mert a várakozás
nehéz és álmosít,
fejed a tő mellé
lehajtod, hagyod,
álom nyomjon el.
Míg alszol,
jövőről álmodsz,
nemlét mezsgyéjén
tett utazás -
hited erősíti.
Aztán, a semmiből,
köpenyes kertész,
- csuklya szembehúzva -
ásóval jön,
tövestül viszi holnapod.
Mehetsz utána,
mezítláb, gyalog,
megkeresni!
Ennyi a jövő.
Csak ennyi.

Nincs ének jövőről,
kedvesem,
s a hit is csak
annak köszönhető,
hogy jössz velem,
és fogod kezem.


Balog Gábor
-csataloo-
2008.05.15.

AUGUSZTUS 28










AUGUSZTUS 28.

A Szévics bolt felett a póznán
malomkeréknyi gally,
hangos verébhad oldalában,
s a zsivaj felett a csendben,
gólyapár.
Megjöttek márciusban a vízzel,
és vízre jártak,
a csücski mocsárba.
Fészkük sokáig
nem maradt üres.
Az idén hármat neveltek,
majd visszatérőt,
itt otthonlevőt,
és augusztus havában Julis,
az egyszerű ésszel áldott
csodálkozott először
a szárnyukat próbáló
útrakészülőkre.

Nagy út, mint az élet,
bújni nincs hová előle,
menni kell,
és felkészültnek is lenni,
eltenni ezernyi képét
a nyárnak, fészeknek,
boltbajáróknak,
kutyaugatásnak,
csöppnyi részét
a történelemnek.
Akár kisbetűkkel.

Elmentek. Nem kellett integetni,
mert senki nem tudta,
melyik kiruccanásról
nem jönnek vissza.
Láttam, kis csapat gólyatárs
gyülekezett a tónál.
Semmi kelep,
se búcsú látható,
csak a fészek üres.
Vagy mégsem?

A verebek, s velük mi is,
szürke robotosként
mind ittmaradtunk.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.09.07.

TÜKRÖM-TÜKRÖM













TÜKRÖM-TÜKRÖM

Fél életem leéltem veled!
Legtöbbször elégedett,
macskának „itt a hal” pofát
zsigerből arcra tudva.

Reggel mért félsz tükörtől?

Tudnod kéne, nem?
Nem érdekel,
kettővel több lett-e szarkalábad,
kilód, ma mennyi,
és kell-e soláriumba menni,
hogy bőröd éppoly
selymes-simán
legyen félbarna, fátyolos,
mintmikor huszonévesen
varázsod megfogott!

Látod?
Próbálom mondani:
A külső változásai,
ha együtt vannak
a mérlegen
éveken át viselt
velem,
hatásuk semmi,
majdnem marginálisak!
Csak te vagy fontos,
és feloldott,
elmúlt,
eltáncolt,
két gyerekbe préselt,
halni képtelen,
mégis változó,
tényként létező
leélt időnek
puszta ténye.

Nézz bátran a tükörbe!

Balog Gábor

-csataloo-
2008.04.01.

CIRCENSES











CIRCENSES

Színes petárdák,
csupa kék, arany, vörös,
festik az éj sötétjét,
az ismeretlen
rögös holnapot
hamis szivárvány
számtalan színébe.
Durrognak, mint
nagygyűlésen a frázisok
szocik, liberálisok
rendet, tisztességet ígérő
hazugságai.
Hamisak, szépek.
És rájuk csodálkozik
a gyermeklelkű,
játékra, botlásra,
örömre kész arrajáró’,
egyszer valóban
felszabadulni vágyó
ember.

Balog Gábor

-csataloo-
2007.12.31.

MADÁR A DRÓTON









MADÁR A DRÓTON


Valami idétlen
gerle,
kis szürke test,
kecses,
hozzá meg
semmi ész a fejben,
félúton
valóság
meg a Hold között
ül dróton.
Az alkonyt lesi,
csak ül,
dolgát sem teszi,
semmi „hol egy fűmag,
vagy valami más ehető”,
csak ül,
jól megfigyelhető,
ahogy nézi
a Holdat.
Kell, vagy nem,
eljön a holnap,
a gerle,
még ma felébred
bámulatból,
fél nyolckor,
vagy fél kilenckor
fészkére száll,
kirepült fiókát
- itt a nyár –
már nem talál,
párja sem jár
fészekre hálni.

Gerle, balkáni,
terjeszkedő,
galambot, verebet
elüldöző,
de karcsú, mint az álom.
A páromat várom
ma este is,
mint dróton
Holdat bámuló
bolond madár.
Nem jön már többet.

Tudtad, hogy
balkáni gerlénk,
mind,

költöző
madár?

Balog Gábor

-csataloo-
2008.06.10.