2024. április 22., hétfő

 

HI-HI-HÍR


Végignéztem a Tysonfury-t ma éjjel.

Utána jöttek a hírek. Még meg nem erősítetten, de jöttek.


Állítólag az alternatív, és a nem alternatív NOB kiegyezett.

2024-tól visszatérnek a nem fizikai sportágak is a Pierre de Coubertain-i eszmebölcsőbe.

Nagy TV, meg egyéb médiafelhajtás mellett, új sportágként Párizsban már láthatunk

rímfaragást bicskával és csiszolókoronggal, segédprogramok nélkül, a nehézségi fokok behatárolása-emelése okán szuahéli, vagy navahó nyelven.

nyilvános házasságtörést öt korosztályos kategóriában, hatvan fölött plusz pontokkal,

határkerítés-átugrást szintén öt kategóriában, úgy, mint útlevéllel és útlevél-mentesen, teher nélkül, hátra kötött csecsemővel, ugyanazt bombával a hátsó zsebben, és Allah az egyetlen Isten kiáltással zárófordulóban.

Láthatunk még, hála a médiának nyilvános bajusz és szakállnövesztő versenyt két hét leforgása alatt, napi öt perces bejátszásokkal,

gyermekszoptatást, ahol a doppingolás tiltott, a bimbó mézzel nem kenhető,

és halottégetést nagytotálban, krematóriumban, kijelölt folyóparton kalákában, valamint szabadon választott helyszín kategóriában.


Hála-hála, örök hála a mindenre odafigyelő, emberi ösztönökre reakcióval kész hálónak, médiának, a fentről minket figyelő egyetlen arcú és számtalan Istennek, a felénk közelítő aszteroidáknak, a minden telekben beígért, biztos tavasznak, az elültetett tulipánhagymáimnak, s nem utolsó sorban két rég porladó szülőmnek, hogy világra hoztak, s ha megérem, láthatom is mindezt, ha nyitáskor ki nem kapcsolom.

Addig verje egymást Fury, meg Wilder, ami belefér!


-loo-

2021.10.10.


 

KELLEM ÉS KÜLLEM


A küllemed és a kellemed

külcsíned és belbecsed

kápráztatóan előkelő

főleg, ha rajtam, szédítő

iramban vágtatsz-vágtatol

kitágul minden járatom,

orrom átjárja illatod

kérj gyönyört, rögvest megkapod

csak meg ne mozdulj, kedvesem

tiéd lesz minden rendesen

fáradt testem majd elterül

arcomra boldog fény derül

ha velem, magadban érezed

az el nem múló érzetet

kellemre-küllemre hegyezett

indíttatást....


"Gabó, lehetne valami mást?

Tudnád hátulról előre ugyanezt?"


(Hát hogyne!

Nekem ne menne?

Figyeljetek:

Tsátattídni

ttezeygeh ermellük-ermellek,

tetezré ólúm men le.za.....)


Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.29. 6:05

(Hát hogyne!

Nekem ne menne?


Tsátattídni

ttezeygeh ermellük-ermellek,

tetezré ólúm men le.za.....)

2024. április 20., szombat

 

ÉBREDÉS HALÁL UTÁN


Vadlibák sosem,

de gerlék, cinkék,

zöldikék ezerrel

húznak el előttem,

semmi vízió,

csupán a puszta,

a tiszta őszinteség.

Ülök ott,

ahol mindezt láthatom,

mert kétszáznegyven három

többlet világláthatás-napot adott,

aki ma nem is névnapos,

valami Kolost mutat épp a naptár,

én meg itt ülök.

Jó.

Hosszú,

beszélgetésektől mentes,

szép éjszakám volt mellette,

akit szerettem sok évvel ezelőtt is,

csak mondani nem mertem

neki sosem.

Béna voltam,

maradok,

ha lelket kell látnom,

s megmutatni hozzá a sajátom.


Balog Gábor

-csataloo-

2024. 04.17. 9:57

2024. április 15., hétfő

 


FEKETE ERZSÉBET, MARCSDORKÁNAK, A PEDAGÓGUS-KÖLTŐNEK, AZ EGYKOR MEGÉLHETÉSINEK HITT MÉLYMAGYARNAK, MIELŐTT KIKÉRNÉ MAGÁNAK, HOGY Ő SZÉKELY


Veled sem találkozom, soha, te gyönyörű, te most is gyönyörű! Lényed, hazaszereteted, költészeted is mindig elvarázsolt, hol így, hol úgy, de meghatározóan.

Én, az örök szerelmes, a mindig társkapcsolatban álló-élő, a Tíz Parancsolatot nagyjából betartó akkora mérhetetlen szeretettel, barátsággal tudtalak volna megölelni, hogy el sem hiszed!


Ma az esély, hogy bármi személyes találkozás összejöjjön, mindkettőnknek fogy napra-nap. Te legfeljebb elrepkedsz majd felettem párszor oda-vissza, én meg vagy tudok majd róla, hogy mikor kell felfelé néznem az égre, vagy nem.

Őrizlek míg élek, mint hozzám is tartozót, és a legnemesebb értelemben tisztellek, szeretlek.

Tudod, a loo, a lovacska, a paci az eccuelus Csaba királyfi seregéből, valahonnan onnan a legvégiből.

A poroszka!

Balog Gábor József

-csataloo-

2024.04.16.



 

MIRIAN-ILUS


Én szarvasokról sosem álmodom.

Az erdő rejti előlem őket.

Helyettük nőket,

letűnt időket

küld láttatni Hüpnosz,

és bevallom,

a láttatásban is fukar.


Próbáltam kielemezni,

sok villanó kép,

szövött képfonál között

üzenni akar, vagy elég neki

ha bódulok,

izmaim berángnak,

és hétköznap is,

mint vasárnap délelőtt,

fordulok egyet az ébredés előtt,

hagyom vacogjon vekkerem.

Hangját meg se hallom.

Egyedül.


Álmaim körbejárnak hitet,

csodát.

Lehangolt húrú

zongorát álmodok,

és forgószékre kényszerít eléjük

engem,

talajtvesztettet valami múlt.


Nagybátyám jazzt kalimpál,

anyám énekel,

én meg lesem az órát,

mikor végezhetek már Czerny-vel,

mert labda vár a grundon.


Álmomban látlak

nagy-néha Téged.

Fátylat lebbentesz tűz előtt.

A háttér sötét,

hisz tudjuk, éj van,

és tested sejtelmes, mint a Hold

hízás-fogyása,

letűnte, visszatérte.

Hol sarló-kosárba ülsz,

hol nyelvet öltesz,

röpke perceket karomban töltesz,

s rebbensz mint a láng a tűzben,

vissza ezüstnek fenn,

sötétben.


BGJ.2008.08.18.

Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.16. 0.03

 

SOKADIK VALLOMÁS


Én csak egy buta,

Baloggábor vagyok.

Azért vagyok,

mert életet adtál,

amikor elszólítottak innen a földről.


Azért vagyok,

mert látogattál felgyógyulásomban

naponta, dobva sutba mindent,

megélhetésedet is,

a láthatásért.


Most ellöklek magamtól,

el, te kedves, el,

örökre!

El, téged,

engem megszülő második anyám,

mert a szeretőm vagy,

mert csak az vagy,

s nem az, amit,

aminek-akinek szeretnélek.


Nem vagyok igazságtalan.

Nem kérem-kérhetem,

hogy életed feladd értem,

az téged, a megélhetésed

döntené romba-romokba.


Amit veled megéltem

ócska kis szeretőként,

ahhoz mérhetőt nem teremthetett senki,

csak az Isten!

De emberfejjel nem gondolta végig.

Hisz ő csak az Isten!,


Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.16. 3:06

 

MESESÍRÓ


Mesét, ha írok,

hol-volt, hol-nemvolttal kezdem,

és belefeledkezem a hangulatba.


Gyermek vagyok,

meg felnőtt,

újra, meg újra,

s a toll kezemben

karistolásig tépi a papírt.


Mesét, ha sírok,

nevetek magamon

teli száj-mosollyal,

szállok, repülök

hajnali önmagammal,

fenn, mindig csodafenn!

Albatroszszárnyakkal,

pariban a viaszkos Ikarosszal,

sosem zuhanva.


Köröttem

minden tan-és nem tanmesék

Döm-Dö-Dömjei meg a törpék

a hozzám hasonlók,

és az óriások is,

mint elefánt-magam,

közös asztalnál,

valami költőtáborban ki porcelánboltot,

ki

helyesírást és szerelmet tanul,

ki-kivel,

azt, hogy helyükön legyenek a rímek,

ditirambusok zenéljenek,

s a sok villogó sziporka

csöppnyi fényt adjon nekem is

önbecsülésre.


Mesét, ha írok

nem lesz benne tündér,

de egy sem!


Helyettük, feredőző

tündérkirálylányra lesve

mint három

mitologikus vén zsidó,

leskelődöm, csodamadárka.

kicsiny, sunnyogó,

félős és ritkán látott,

tavaszban is,

virágnyílásban is,

már rég kopaszodó őszapó.