2011. február 23., szerda

MUSTRA










MUSTRA

Ahogy elnézem írásaim,
akad közöttük rendesen
papírra nem való.
Elsült agy, visszapillantó
magán-hasmenés,
szóval szar is rendesen.
Ennyire telik, múzsa
nem fészkelt ölembe állandóra,
nem ér rá, nem mindig figyel
és nem üt kezemre,
ha billentyűzet varázsa
pötyögni késztet.
Lapozgatok. A mát, a tegnapot
holnap reggelbe nézem,
értékem kutatom, ha van.
Arcomra húzott maszkot,
tükrömre ragasztott önarcképet
súrolok WIM-mel,
és rímmel teli padlásokat
takarítok ÁVO-sa verseimnek!
Nyüszítenek, hogy úgy volt a jó!
Pedig így lettek olvasható,
messze nem gagyi!


Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.26.

A JÖVŐ














A JÖVŐ

A jövőt, neked, mondd,
hogy énekeljem,
kottája nincs,
dallamát nem tudom,
a szöveg, mit
mondhatnék monoton,
egyforma hangon,
meg nem írt,
csak találgathatom,
mit kéne rímbe szedni,
lángoló szemekkel
fény felé emelni
két tenyérrel,
és váteszként
szétkiáltani a szélbe.

A jövő, minden
napommal rövidebb,
tömör titok,
bosszantó délibáb,
tudom, ott van előttem,
látni mégse látom.
Lehet csoda,
benne világom
minden elérhető,
s el nem érhető
tárháza várhat,
megoldhatatlan talány,
kőkemény agytörő,
zsákutca,
a kincset ásó
kanyargós vájatában,
az érctől távolra csábító
könnyű fejtés,
torz oldalvágat,
és megtett út jutalma
lehet akármi,
sőt jutalom lehet az is,
ha nincs több lépés
az úton.

A jövő?
Elhullott mag,
mit találtál,
forgattad kezedben
arra vártál, szóljon,
de hallgatott.
Te bizton tudtad,
magot fogsz kezedben,
hát elvetetted,
öntözted, lested,
amint kibújt
földből az első
zöld levél.
A jövő sem más,
pont ilyen,
mindent ígér,
míg zöldben a növény
zsenge szára,
és virága rügyben.
Ülsz előtte. Szemedben
táncra kelnek
ismerős színek,
tudod, hogy új lesz,
más, mint már ismert
növények,
félted, őrized,
magadból építed
vázának rostjait,
s mert a várakozás
nehéz és álmosít,
fejed a tő mellé
lehajtod, hagyod,
álom nyomjon el.
Míg alszol,
jövőről álmodsz,
nemlét mezsgyéjén
tett utazás -
hited erősíti.
Aztán, a semmiből,
köpenyes kertész,
- csuklya szembehúzva -
ásóval jön,
tövestül viszi holnapod.
Mehetsz utána,
mezítláb, gyalog,
megkeresni!
Ennyi a jövő.
Csak ennyi.

Nincs ének jövőről,
kedvesem,
s a hit is csak
annak köszönhető,
hogy jössz velem,
és fogod kezem.


Balog Gábor
-csataloo-
2008.05.15.

AUGUSZTUS 28










AUGUSZTUS 28.

A Szévics bolt felett a póznán
malomkeréknyi gally,
hangos verébhad oldalában,
s a zsivaj felett a csendben,
gólyapár.
Megjöttek márciusban a vízzel,
és vízre jártak,
a csücski mocsárba.
Fészkük sokáig
nem maradt üres.
Az idén hármat neveltek,
majd visszatérőt,
itt otthonlevőt,
és augusztus havában Julis,
az egyszerű ésszel áldott
csodálkozott először
a szárnyukat próbáló
útrakészülőkre.

Nagy út, mint az élet,
bújni nincs hová előle,
menni kell,
és felkészültnek is lenni,
eltenni ezernyi képét
a nyárnak, fészeknek,
boltbajáróknak,
kutyaugatásnak,
csöppnyi részét
a történelemnek.
Akár kisbetűkkel.

Elmentek. Nem kellett integetni,
mert senki nem tudta,
melyik kiruccanásról
nem jönnek vissza.
Láttam, kis csapat gólyatárs
gyülekezett a tónál.
Semmi kelep,
se búcsú látható,
csak a fészek üres.
Vagy mégsem?

A verebek, s velük mi is,
szürke robotosként
mind ittmaradtunk.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.09.07.

TÜKRÖM-TÜKRÖM













TÜKRÖM-TÜKRÖM

Fél életem leéltem veled!
Legtöbbször elégedett,
macskának „itt a hal” pofát
zsigerből arcra tudva.

Reggel mért félsz tükörtől?

Tudnod kéne, nem?
Nem érdekel,
kettővel több lett-e szarkalábad,
kilód, ma mennyi,
és kell-e soláriumba menni,
hogy bőröd éppoly
selymes-simán
legyen félbarna, fátyolos,
mintmikor huszonévesen
varázsod megfogott!

Látod?
Próbálom mondani:
A külső változásai,
ha együtt vannak
a mérlegen
éveken át viselt
velem,
hatásuk semmi,
majdnem marginálisak!
Csak te vagy fontos,
és feloldott,
elmúlt,
eltáncolt,
két gyerekbe préselt,
halni képtelen,
mégis változó,
tényként létező
leélt időnek
puszta ténye.

Nézz bátran a tükörbe!

Balog Gábor

-csataloo-
2008.04.01.

CIRCENSES











CIRCENSES

Színes petárdák,
csupa kék, arany, vörös,
festik az éj sötétjét,
az ismeretlen
rögös holnapot
hamis szivárvány
számtalan színébe.
Durrognak, mint
nagygyűlésen a frázisok
szocik, liberálisok
rendet, tisztességet ígérő
hazugságai.
Hamisak, szépek.
És rájuk csodálkozik
a gyermeklelkű,
játékra, botlásra,
örömre kész arrajáró’,
egyszer valóban
felszabadulni vágyó
ember.

Balog Gábor

-csataloo-
2007.12.31.

MADÁR A DRÓTON









MADÁR A DRÓTON


Valami idétlen
gerle,
kis szürke test,
kecses,
hozzá meg
semmi ész a fejben,
félúton
valóság
meg a Hold között
ül dróton.
Az alkonyt lesi,
csak ül,
dolgát sem teszi,
semmi „hol egy fűmag,
vagy valami más ehető”,
csak ül,
jól megfigyelhető,
ahogy nézi
a Holdat.
Kell, vagy nem,
eljön a holnap,
a gerle,
még ma felébred
bámulatból,
fél nyolckor,
vagy fél kilenckor
fészkére száll,
kirepült fiókát
- itt a nyár –
már nem talál,
párja sem jár
fészekre hálni.

Gerle, balkáni,
terjeszkedő,
galambot, verebet
elüldöző,
de karcsú, mint az álom.
A páromat várom
ma este is,
mint dróton
Holdat bámuló
bolond madár.
Nem jön már többet.

Tudtad, hogy
balkáni gerlénk,
mind,

költöző
madár?

Balog Gábor

-csataloo-
2008.06.10.

GERLELÁNY











GERLELÁNY

Bolond tán ez a gerlelány,
évente visszajár fenyőmre!
Mint kívánatos nőre
néz rá, hol ez, hol az
a kvázi-párjelölt,
kerengő táncokat jár,
búg, burukkol,
majd, a nász után,
ügyetlen, fészket tákol
frissenjött magányból.
Hímje már máshol billeget.

Ráül, pottyant két-három
tojást, s másnap egyet lever.
A maradékot, míg inni megy,
évente mókus viszi el.
Megközelíthető helyre rakta
utódja lakhelyét.

Idén se más a kép alapban.
Hajnali gerlehangban
a remény élt tovább.
Nagy számok igaza
most rámosolygott,
három tojásból
egy élet megmaradt.
Tollasodó, szép fiat nevel.

Csendben bevállalt
sorsok köröttem,
harcok,bukások,
nagynéha győzelem,
A gerlelány előttem
átélt vagy öt telet,
tavasszal ötször próbálta meg
világát tenni szebbé
egy továbbbaktatóval.

Te meg feladnád?

Balog Gábor

-csataloo-
2007.07.26.