FURCSA ÉJ

(Böröczki Misinek)

Minden elhajlásaim utána hajnal.

Megint

Újra egy.

Kiültem pesti teraszra,

kezemben koporsószög.

Tiltott.

Kinn a város rózsaszín mocska

vetül a sávosan festett, fél-felhős égre.

Szemben a háztető nyergén

hiszed-nem,

bagoly üldögélt!

Nem kuvik!

Néma, mozdulatlan figyeltem,

s engem is ő.

Kivártam, míg rég észrevettnek jelez.

Megtette.

Úgy húsz perc után azt

az elmondhatatlanul puha, bársonyos

szárnyait daccal,

vagy hozzám őt kötő szerelemmel

kitárta, megemelte,

s hangtalan belesiklott

az éjbe.

Ezernyi nagy napom – semmiségek.

Forogtak fejemben.

Becsvágyat, élni-akarást,

mind-mind félretettem,

lapoztam emléktáram fejben-könyveit.

Kerestem önmagam és másokat.

Sokat látottként látni a láthatót.

Keveset találtam.

Vakon nehéz!

Szél-orgonámon enyhe fuvallat kolompolt,

hang és látvány ült mellém,

álmodni sanda rímeket,

festeni költészetet mellemre

céltáblaként.....

Balog Gábor

-csataloo-

2024.03.01.