HAJNAL ELŐTT

Megint terasz.

Pesti.

Egykor isten átka,

ma megélhetés.

Szemben, kissé sréhen,

nagyranőtt fenyővel beszélgetünk,

meséli tegnap éjszakáját.

Kérdi, velem mi van.

Felelek.

Újat nehéz mondanom,

életem túl sok állomását

felnövő korából ismeri.

Bólogatna minden mondatomra,

csak szél játéka lenne

összes válasza.

Emlékszem ám,

neki sorfordító, sok, nagy viharra,

emlékszem kötélre,

mivel kikötötték,

mint megvadult lovat,

ne dőljön szomszéd telekre.

Oly méregzöld a lombja most.

Integet.

Gabónak nevez,

és hosszú történetet mesél

amíg fáradtságomba bealszom

még a hajnal előtt

...

Balog Gábor

-csataloo-

2024 április 15.