ÖSSZEADÓDÁS
A verseim, ha volt volna akár csak egy is
csak én értékelhetem.
Olvassa bárki,
legyen kimutatható emóciója,
én.
csakis én tudhatom, mi van
a sorok mögött.
Tükre nem lehetek,
vagyok
önmagamnak.
Én döntöm el adjak, vagy kapjak,
leírt sorokból ki, mit, ha ért,
mit ér, ha versbe öntve rímelek,
mit,
ha két kósza röhögés között
alulkuplungos kutyát trimmelek,
mert kutyafodrászra,
ahogy lágy kenyérre is
kevés a maradék,
az élet.
Soraim, sorsom,
élni-akarásom.
elmenni vágyásom?
Zenélnek!
Önmagát vonatkerék alá dobó,
vagy lökött nagyság,
bori táborlakó kvázi rokonság,
vastagon le vannak
...
tisztelve mind.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése