A FEL-LE LIBIKÓKA

Néha bánatok egész hada

robog át lelkemen.

Mindegy mi okból, fölösleges elemezni.

Elviselem,

Néha egy-egy maradék morzsájuk el is teszem.

A „néha” áll szemben a „mindig”,

az „örökre” szóval.

És megnyugtat a bennem is beérett

szembenállás.

Mint egy kiáltás, vezet helyes útra vissza

a változatlan örök, a természet.

Virágba-borulása, elvirágzása,

gyümölcsérlelése, őszbe fordulása,

havak és hideg napok,

fénypercek számolása,

a februári medve a barlang előtt,

és a körforgás, igen, a körforgás

sosem változó újraindulása.

Mindennek értelme volt.

A „minden értelmet kap” szófordulat,

mondat: Tévedés.

Értelmet ad a kifagyás utáni kényszervetés.

Az alma- barack- cseresznyekár

után a késve érkező ügynök, a biztosító.

Kiskutyám fogzása, ahogy elveszített

tejfog után kijön az első,

maradandó,

és majd azzal harap, ha hagyom.

Értelmet kapnak a mindig érzett,

a vér- és nem vér kapcsolatok

közötti különbségek,

bennem nem súlyozott-súlyozható

valóságai.

Mikor a bánatok hada gyorsvonatként

átrobog rajtam,
már érzem előre, hogy nagy-nagy

örömök érnek előbb-utóbb!

Ő,

a szükséges idő eltelte után újra megjön,

és nem a sorrendiségét,

nem létező besorolását akarja majd meghatározni,

kapott kusza sorsvonalban,

csak ölel.

Mint senki soha előtte,

ha volt „előtte” egyáltalán.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.29

 IDŐK VÁLTOZÁSA

Az egyik, a Nyulak szigetén

álmodott öregkorára.

Platánok alatt balladákat.

Egy másik, Visegrád oldalában,

patakparton leste négysorosokban

a madarakat.

Álmodott ő is.

Nagy, havas hegyeket,

benne medvét, szénégetőket,

csavargót, akit istenhit

és a világ szépsége éltetett,

leszállt az alvilágba Kisannát keresni.

Mindegy, hogy merre.

Írtak. Köröttük a csend neszezett,

szülőhelyük hozták magukkal.

És összecsengett a Kis-Küküllő, Maros

csobogása, a Duna végtelen ballagása.

Csermelyben az Ér.

Hosszú úton megélt magyarság,

az öregség lemondásai nélkül.

Változó világ lemondásaival.

Szeretem koruk társait – elfeledetteket.

Soraik bennem élnek.

Így a könnyebb a középszert

elviselni.

Nézem, ahogy nyelv, szókincs változik,

és mennyi veszteség!

Feledni már megtanult az új,

feltörekvő sereg!

Ragra-rag és rímre rím,

vastag, gyalázó átkok.

Szennyvíz, ki szájon, Hófehérke

néger, Krisztus nőhajhász.

Mária aktivista, Ádám hermafrodita.

És szonettjeik tizennyolc sorosak.

Az a nagy fekete felleg,

amiről árokbalőtt álmodott,

most eljött, megérkezett.

Igaz, mint a Tóra.

Csak a kocsmáros fia tévedett!

A Pénz az úr!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.23

 

ALMA, AGYI KÖTÉSEK, TAVASZ VAN

Ugyan miért oly nehéz

az alma-történet után

– csöppnyi kiűzetés, meg megváltás, satöbbi –

felfogni szerveink mulandóságát?

Kopnak, ropognak, vesztenek izmokat,

gerinc megkövül, vagy belágyul

akár seggnyalásig.

Szem veszít éleslátást, s hallásról

jobb ha nem beszélünk!

És ugyan miért van az, hogy

– innen az én picinke tornyomból

úgy látom – a szerv-világból legesendőbb

az agy!

Miért, hogy a „rég”-re úgy emlékezem,

mint a fehér fény,

történés minden mozzanatát bontva

szivárvány hét-színekre,

ám a félórás emléket seperc elfelejtem?

Nincs válaszom.

Talán csak annyi, amit kissé

beszédhibás mond minden tavasszal

a „tavasz van” állítás után:

"Nem érrrtem!"

Nem is kell ehhez szerintem más,

csak blokkolt ösvények bejárása újra.

Lelkemben anyám, mindkettő,

– akadt belőlük –

meg Verocs és a székely, a Marcsdorka,

hogy nyessék hajtásaim

és karomban a kedves,

örökbe kapottan Kosztolányitól.

Igen Ő.

És hogy kirepülnek a friss fiókák,

s szemben a futtatón

párzanak az ebek.

Jé! A tegnapi beszélgetés

visszatért! Emlékezem!

Ma is jön a Kedves!

Mert tavasz van!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.20

 

TISZTÍTÓTÜZEKRŐL

Figyelem a visszajelzéseket,

mily hálásak a tisztító tüzekben égők

odafenn.

Nevükön nevezem a mindüket,

és előre szaladva időben is viselem

boldog keresztjük

idelenn.

Verset, ha írok, rájuk is gondolok,

múló keservük irigylem, ha tetszik.

Útjaik katekizmusaimból ismerem,

és áldom áldott papjaim, hogy

a válaszutakat mind felsorolva okították.

Szelíden.

Egyetlen meghatározás tán kimaradt!

Túltegyem magam ezen,

ha rabja vagyok-maradok öregen?

Legyek bamba, béna, érzelmeimben korlátozott,

s ne tiszteljem őrizzem az én Istenem

legnagyobb ajándékát,

balról, rögtön a bal-szélről a sutban

a Megváltás után,

mert az a régi írás szerinti Szerelem?

Kedveseim, ti ott égi tüzekben!

Megyek nemsoká mellétek égni,

hogy vétkeim ajándékaként nagy,

meleg burokban éljen, akit lenn hagyok,

a Szerelmesem!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.19

 

AMENNYIBEN

Amennyiben, mikor és ha,

az a testét nagyra fújt,

kisfejű buta tyúk, az örvösgalamb

elfoglalja a csalogányom hajnali helyét

a szemköp(z)ti háztetőn,

ne higgye még álmában sem,

hogy akár egy pindurka-fikarcnyit

képes helyettesíteni

az élő madárcsodát.

Nappal lehet övé a tetőnyereg,

de este, alkonyatkor, meg éjjel

szól tovább rendületlenül

az érckalapács, a fuvola,

a szerelemdallamok minden változata.

És él nemzet tovább,

ha meghalok is majd egyszer.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.18

 BORÚS ÉG ALATT

Ugye ismered szívem minden rezdülését?

Mondod – igaz!

És tudod-e azt, mily nem könnyű

háborúmban csatát megnyerni

szemben magammal,

hogy örökre enyém maradj!

-loo-

2026.05.16

 A NŐ ÉS VADRÓZSABOKRA

Gyönyörű vadrózsabokrom

legszebb virága!

Ugye tudod, hogy a mára fává nőttet

neked ültettem magról

– de régen!

Emlékszel? Szemben veled

a történeteimmel beleégtem

a kiskocsma kockás abroszába,

a szívedbe is, csak kimondani

nem volt merszem a magától értetődőt.

Megléptünk hetente kétnaponta

iskolapadból, mert

gyenge volt az előadó és

jó a zónapörkölt.

Egymásról bővítettünk tudást.

Aztán? Valami snitt, s messzire kerültünk.

Nagy ritkán még összejöttünk,

míg egyszer-utószor álltál velem

három tündérleányos kérgű

diófám alatt.

Néztél és néztelek.

Köröttünk zsibongott a csend,

az április végi nyár,

és tapintható volt az összetartozás.

Összetartozás, hogy újabb

évtizedre elszakadjunk.

Csak a diófa tündéreinek

köszönhető, hogy szakadt fonalat,

mint a Párkák, nagy, jó csomóval

újra kötöttek.

Köszönöm Anyádnak, hogy

maholnap megszülettél!

Köszönöm Neked,

hogy lettél ami vagy,

szeretőm, szülőanyám,

a Kedvesem!

A vadrózsafám most sem pihen!

Hozza szép, szűz-virágait,

neked-nekem.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.16

 

TÉRD, HIT ÉS DROG

Másfél rossz térd.

Erről írjak verset? Minek?

Igaz, kopásaikban dalolnának az útjaim!

Szép, szüleim nótáit dalolnák!

Hegyre föl és hegyre le, és

tavasztól a következőig,

találkozásokig,

a hegyoldal már csatornázott

aknájában a bicskáig, forradalom után,

tán köztörvényesen,

ami nem látta a Talált Tárgyak Osztályát,

míg nálam volt.

Utána merre került,

spongya rá!

Másfél rossz térd!

Mindkettő hajlott Úrfelmutatáskor.

Csak lánykérésekkor

kapott több terhelést a bal.

Kibarkochbázhatnám mit akar

most öregkoromra cserébe.

Csak a békét.

Eljussak szükséges helyekre,

asztalhoz-ágyhoz!

Ne támogasson soha senki!

Elég, ha szeret.

A rossz térd amúgy is afféle nekem-megélt

magyaros viselet!

Öreg lovacska megvakul, vagy sántul.

Így legalább emlékezem,

hogyan keresték mások helyettem

Csaba királyfi seregében

a legutolsót. Találtak engem.

Hitem töretlen!

Csoda-kiskutyát vettem,

pedig tudom, neki az élet tíz fölött ígért,

nekem meg négyet szólt,

be nem tartási garanciával

úton piacra reggel a kakukk.

Párom, a Kedves hátán

kor-szegelt sok keresztek.

Verték-ütötték viperával

gyilkos tanoncok.

Túlélte,

de nyomot hagyott a vérben úszó arc, és a

májusban nyitott ablakok

hallgatag bentlakóinak népe.

Végigjárta a Kálváriáit.

Nagy utat, míg hozzám elért.

És örökre nálam maradt.

Hé, droghatóság!

Egy aranylövésnyi szert

rejtegetek. Mind belém jön

kellő időben!

És az Istenemmel is időben megbeszéltem,

hogy az csak útegyengető,

és nincs az a kulcsos, aki azért

majd előtte beperelhet.

Csak, ha bolond!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.15

 

SZERETLEK MAGYARORSZÁG

Elvirágzottak ballagási orgonám,

még nem ballagok el.

Nézem az éveket,

óriásra pemzlizett vitézeket,

kik kéretlen elkísértek.

Kedves mostohám volt a sors.

szerettem.

Voltam tanúja sok

változásnak.

Már óvodás korban tudtam,

mikor kell tartani pofám,

szóra-pofonra.

A szerelmet is.

Ja. Azt is seperc tanultam.

Nyakamban boával, mint Vera,

táncoltam, ha későn kezdtem,

akkor is. Cirkusz az élet.

A piramis-építés összes titkát

végiggyalogoltam.

Nem kellett hozzá maroknál

többnyi ész, hogy megértsem:

Legfőbb az Isten, s a Földön a csúcsra,

legyen bárhol az, embernek

csak szemetje kerülhet.

Nincs Mátyás se félromán-igazságos,

se Róth-vörös zsidó, Sztálin kedvence,

csak fekete-vagy vörös sereg.

tapsolnak tenyerek,

Prónay akaszt, Sopron magyar,

a leghűségesebb, mert a rongyos sereg...

Marad kapu és füstadó.

A szelídebb gyilkos is belesimult

változó időmbe, hisz annyiszor

mantráztánk hogy ő Apánk,

a jó,

aztán puffant az is, mert jött a

visszanézés, meg a Győztes.

A győzelmében is vesztes feltörekvő,

az áldott, az átkozott,

a nép-megsemmisítés eszméjét

sajátos, nacionalizmusra cserélő,

húsz éves harcban egy gólyaláb,

még nem leszálló korszakát megélő

demagóggal.

Lefekszem. Álmodom.

Káposzta Helmutht-tal álmodom.

Berlinnel.

A lejtmenettel.

Iszlám térhódítással,

tervvel, amit okos zsidó,

Izráel államát is tagadó talált ki,

s visz látható félsikerrel győzelemre.

Álmodom Berlinnel,

a tizenhat év utáni hót-öröm tánccal,

ahol egy nagy, de nagyon buta nép

vett nyakába némi ámítással.

Maszlagot, selyemkötelet.

Most rohad belülről.

Legyőzni akarja azt, akit sosem tudott!

Csatolni önmagához az összes,

elmúlt években

megbukott eszmét, a mételyt.

Tagadja befogadása, szírjei-afgánjainak áldozatait,

lányait, anyáit.

Ajrópa! Te kedves mindenem!

Szeretnék hozzád hű gondolkodó

maradni, de nem ígérhetem,

korom nem engedi -

hogy változások összes szelét

alulról megélő, számba fingó

senkik, tapsoljak egy káposztás örömünnepen,

ami csak lopóst vált.

Színvonalmentesen.

Régiről újra,

tisztességtelenre már az induláskor.

Új légypiszokra Ferenc Jóska

képén a falon, az U' flekuban.

Dance-dance hajnalig.

Én elballagok, mint az orgonáim,

de holnap valakiknek ébrednie kell!

Fognak!

Kurvára, de fognak!

Mindenkit csókoltatok, Arany, Petőfi, Vörösmarty, Krúdy,

József Attika, Szibinyányi Jank (kakukktojás, egy kibaszott sor verset nem írt), Zelk Zoltán, Csoóri Sándor, semmifing-Lezsák, szövegíró-dalíró Bródy János és a klezmerek magyar atyja, Fegya nevében. Csókom kiterjed

valami százezres méretű Cipőre. Aki tudta mit vállal és rosszat vállalt.

Nehezen ébredsz Magyarország.

Ez a sorsod.

Szeretlek Magyarország!

Enyém!

Balog Gábor

-csataloo-

Balog Gábor

.csataloo.

2026.05.10

 

VIRÁGILLAT

A Horányból hozott vadrózsalány

kertemben tizenhét éve él.

Párom, a Kedves tizenhét évet élt úgy,

hogy titkolt remény és kudarc

voltam az életében.

Ma, eszembe jutott Böröczki Mityka

a botos lábával, mindig úgy,

botjára támaszkodva ment templomba,

s nem szégyenlette sántaságát.
Ma front jött változó, s a beteg szív mellé

ajándék, beteg láb, botladozó.

És csak a majd negyven éve őrizett

baráti ajándék, hajlított bambuszból

készített bot segített át úgy-ahogy

a keserveken.

De a Mindenható, az én

rendszerváltásoktól független Istenem

ajándékot adott megint.

Vadrózsám, szép, teli szívvel,

virággal kivirágzott,

repített földi angyalszárnyakkal megint,

hogy nesze haver, szeresd!

Egy új év, egy új tavasz!

Legyen tiétek!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.07

 

PLETYKA

Csak a levágott száraz vadrózsaág,

szabdalva sok apró darabra,

csak erdei fenyőmről hulló toboz,

tavalyról aszott barna levél,

idei tulipán hosszú szára,

rajta virágfej bólogatása,

és a kakukkfű összes

illatos virága ami a játék.

Hiába ezernyi plüss, mi

érdekes lehet pillanatra,

sípol, vagy nem, figyelmen kívül hagyja,

mert lehet a világ olyan, amilyen,

gyermek ő, ha kutyából is van,

és emberféle-lélek él benne.

Csak a természet, csak a valóság,

s bárhogy lesz, legyen vagy lenne,

azon tanul meg kötődni hozzám,

kis időre,

de Isten szép világához és anyjához

örökre.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.07

 

KIS MAGYAR MAGÁNTÖRTÉNELEM

Lehet olyan?

Lehet kicsi, ha magyar?

Az ember oly hajlamos fanyal-

ogni,

lógni ágon, testsúlyt sem elbíró

kívánságon!

Lehet a magyar történelem kicsi és

hétköznapi?

A kérdést hallva bárki

mondhatná kaján pofával,

mi a pi!?-

csa pong a képzelet?

Mérgemben írok bökverseket.

Ja, azt, bököt!

Azannya-kisangyalom!

Anyám, Édesanyám, én nem akartam

költő lenni,

ha annak hívtak, letagadtam

a tollat a tintát, meg a klaviatúrát,

és kiugrottam a krimóba egy kisfeles,

repke kísérő hosszúlépésre,

és Kázoli osztotta az szészt,

meg nagy-ritkán a lapot,

és olyan volt az egész

hangulat,

mint egy krimóban,

és az észt is osztotta

jeles sereglet.

Na, ez az ami kellett!

A szociból libsibe vedlett nem idealista,

a szakbéli szervezetbúl-ből

sosem kiugrott focibíró doktori címmel,

a szemetes, meg

Biri-néni, szoknyás bácsinak mondott,

akinél nem hordott jobb

kovászos uborkát piacnyitásra

senki-de senki.

Virított reggeliző asztalunknál

az őstermelő, a haza bölcse-könyvelő,

az Arany János rokon,

a bárcás előkelő kisunokája

(törvényes, kiszédült és hazaköltözött

apja várta Harley-Davidsonon),

és dísze volt a társaságnak

a MIÉP-es S'arcsi, az őserő.

Regék, mítoszok,

Azov, Meotisz meg a csodaszarvas.

Neje nem. Csak a napi hírek.

Elidőztem anno a közegben.

A piacon virágot vettem,

a virágárus-lányt megöleltem,

s méheknek-darazsaknak hazaindulóban

az asztalra kentem egy kis

diólikórt.

Kórt nem kőrt!

Kázoli neje, a csendes asszony

nem köpött, csak legyintett:

Na végre, elment írni!

Kis magyar történelmem írom,

testvéreim! Ti formáltok engem öregen,

nem én titeket.

Én megmaradok.

Ne oldódjatok fel ti sem vak,

cirkuszra-kenyérre éhes tömegben!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.03

 

MÁJUSI KÖSZÖNTŐ

Tisztelt leendő Miniszterelnök Úr!

Földrengésszerű megválasztásához őszintén, bár nem csekély meglepetéssel gratulálok! Én ugyan egy másik választható lehetségesnek szurkoltam, de az itt és most, demokráciában, teljesen indifferens. Hiszen Ön is a népem jelöltje volt, s ha a többség Önt találta vonzóbbnak, teljesüljön az akarat, s hozzá éljen az én támogatásom is.

Mert a kampány elmúlt.

Nehéz napok jöttek volna, s nehéz napok jönnek imigyen is magyar politikusokra az EU cápaúsztatóban! Nekem dolgom, kötelességem, hogy Önt támogassam!

Kérem, engedjen meg egy magánszálat az Önhöz szóló levelemben!

Tudja, de facto leendő miniszterelnököm, ha lenne a mélyen tisztelt családjában hajadon, vagy elvált nőrokona, szívesen elvenném feleségül. Nem érdekházasság! Mindenem megvan, az arától semmit nem kérnék, tenyeremen hordanám! Ráadásul, külcsín, kor, semmit sem számít, hisz magam hetvenhat éves vagyok, tudom, hogy a belbecs az érték! A házassági szerződésben kész lennék mindenem rá hagyni, beleértve a jelenleg érvényes és a házasság tartama alatt magánvagyonomból vásárolt lottószelvények esetleges jövőbeli nyereményeit!

Drága-drága egy hét múlva miniszterelnököm!

Kérem tájékoztasson, van-e esélyem arra hogy felvetésemmel is támogassam!

Kérem, vegye figyelembe, hogy pozitív visszajelzése után minimális juttatásért, szinte ingyen elvállalnám a felálló új kormány vezetőjének (Önnek), vagy bármely miniszterének az Aktatárca-hordozói szerepkörét! Valahogy úgy, mint anno Romesh Csandra mellett az a kis púpos névtelen.

A vállalás hibátlan teljesítése érdekében, kopott térdízületeim és lassan meglettbe forduló életkorom kockázatát kellőképp mérlegelve, már most előszerződéseket kötöttem potenciális és nemzetbiztonsági szempontból lenyomozható alvállalkozókkal. A véglegesített szerződések haszna természetesen az Ön által kommendált nőszemélyt illetné!

Drága, nemsoká' imádni fogott Miniszterelnököm!

Ha netán nem találna rokonságában a kérésnek megfelelő nőrokont, végső és elszánt segíteni vágyásom kinyilvánításaként kijelentem, hogy bármely Ön által adoptált nőszemélyt is hajlandó lennék az oltár elé vinni!

Magyar Péter mindenek fölött! A Tisza mindenek előtt! Hajrá magyarok!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.01.

Itt a Nemzet Embere! Énekszó és tánc köszöntse!