SZERETLEK MAGYARORSZÁG

Elvirágzottak ballagási orgonám,

még nem ballagok el.

Nézem az éveket,

óriásra pemzlizett vitézeket,

kik kéretlen elkísértek.

Kedves mostohám volt a sors.

szerettem.

Voltam tanúja sok

változásnak.

Már óvodás korban tudtam,

mikor kell tartani pofám,

szóra-pofonra.

A szerelmet is.

Ja. Azt is seperc tanultam.

Nyakamban boával, mint Vera,

táncoltam, ha későn kezdtem,

akkor is. Cirkusz az élet.

A piramis-építés összes titkát

végiggyalogoltam.

Nem kellett hozzá maroknál

többnyi ész, hogy megértsem:

Legfőbb az Isten, s a Földön a csúcsra,

legyen bárhol az, embernek

csak szemetje kerülhet.

Nincs Mátyás se félromán-igazságos,

se Róth-vörös zsidó, Sztálin kedvence,

csak fekete-vagy vörös sereg.

tapsolnak tenyerek,

Prónay akaszt, Sopron magyar,

a leghűségesebb, mert a rongyos sereg...

Marad kapu és füstadó.

A szelídebb gyilkos is belesimult

változó időmbe, hisz annyiszor

mantráztánk hogy ő Apánk,

a jó,

aztán puffant az is, mert jött a

visszanézés, meg a Győztes.

A győzelmében is vesztes feltörekvő,

az áldott, az átkozott,

a nép-megsemmisítés eszméjét

sajátos, nacionalizmusra cserélő,

húsz éves harcban egy gólyaláb,

még nem leszálló korszakát megélő

demagóggal.

Lefekszem. Álmodom.

Káposzta Helmutht-tal álmodom.

Berlinnel.

A lejtmenettel.

Iszlám térhódítással,

tervvel, amit okos zsidó,

Izráel államát is tagadó talált ki,

s visz látható félsikerrel győzelemre.

Álmodom Berlinnel,

a tizenhat év utáni hót-öröm tánccal,

ahol egy nagy, de nagyon buta nép

vett nyakába némi ámítással.

Maszlagot, selyemkötelet.

Most rohad belülről.

Legyőzni akarja azt, akit sosem tudott!

Csatolni önmagához az összes,

elmúlt években

megbukott eszmét, a mételyt.

Tagadja befogadása, szírjei-afgánjainak áldozatait,

lányait, anyáit.

Ajrópa! Te kedves mindenem!

Szeretnék hozzád hű gondolkodó

maradni, de nem ígérhetem,

korom nem engedi -

hogy változások összes szelét

alulról megélő, számba fingó

senkik, tapsoljak egy káposztás örömünnepen,

ami csak lopóst vált.

Színvonalmentesen.

Régiről újra,

tisztességtelenre már az induláskor.

Új légypiszokra Ferenc Jóska

képén a falon, az U' flekuban.

Dance-dance hajnalig.

Én elballagok, mint az orgonáim,

de holnap valakiknek ébrednie kell!

Fognak!

Kurvára, de fognak!

Mindenkit csókoltatok, Arany, Petőfi, Vörösmarty, Krúdy,

József Attika, Szibinyányi Jank (kakukktojás, egy kibaszott sor verset nem írt), Zelk Zoltán, Csoóri Sándor, semmifing-Lezsák, szövegíró-dalíró Bródy János és a klezmerek magyar atyja, Fegya nevében. Csókom kiterjed

valami százezres méretű Cipőre. Aki tudta mit vállal és rosszat vállalt.

Nehezen ébredsz Magyarország.

Ez a sorsod.

Szeretlek Magyarország!

Enyém!

Balog Gábor

-csataloo-

Balog Gábor

.csataloo.

2026.05.10