IDŐK VÁLTOZÁSA

Az egyik, a Nyulak szigetén

álmodott öregkorára.

Platánok alatt balladákat.

Egy másik, Visegrád oldalában,

patakparton leste négysorosokban

a madarakat.

Álmodott ő is.

Nagy, havas hegyeket,

benne medvét, szénégetőket,

csavargót, akit istenhit

és a világ szépsége éltetett,

leszállt az alvilágba Kisannát keresni.

Mindegy, hogy merre.

Írtak. Köröttük a csend neszezett,

szülőhelyük hozták magukkal.

És összecsengett a Kis-Küküllő, Maros

csobogása, a Duna végtelen ballagása.

Csermelyben az Ér.

Hosszú úton megélt magyarság,

az öregség lemondásai nélkül.

Változó világ lemondásaival.

Szeretem koruk társait – elfeledetteket.

Soraik bennem élnek.

Így a könnyebb a középszert

elviselni.

Nézem, ahogy nyelv, szókincs változik,

és mennyi veszteség!

Feledni már megtanult az új,

feltörekvő sereg!

Ragra-rag és rímre rím,

vastag, gyalázó átkok.

Szennyvíz, ki szájon, Hófehérke

néger, Krisztus nőhajhász.

Mária aktivista, Ádám hermafrodita.

És szonettjeik tizennyolc sorosak.

Az a nagy fekete felleg,

amiről árokbalőtt álmodott,

most eljött, megérkezett.

Igaz, mint a Tóra.

Csak a kocsmáros fia tévedett!

A Pénz az úr!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.23