TÉRD, HIT ÉS DROG

Másfél rossz térd.

Erről írjak verset? Minek?

Igaz, kopásaikban dalolnának az útjaim!

Szép, szüleim nótáit dalolnák!

Hegyre föl és hegyre le, és

tavasztól a következőig,

találkozásokig,

a hegyoldal már csatornázott

aknájában a bicskáig, forradalom után,

tán köztörvényesen,

ami nem látta a Talált Tárgyak Osztályát,

míg nálam volt.

Utána merre került,

spongya rá!

Másfél rossz térd!

Mindkettő hajlott Úrfelmutatáskor.

Csak lánykérésekkor

kapott több terhelést a bal.

Kibarkochbázhatnám mit akar

most öregkoromra cserébe.

Csak a békét.

Eljussak szükséges helyekre,

asztalhoz-ágyhoz!

Ne támogasson soha senki!

Elég, ha szeret.

A rossz térd amúgy is afféle nekem-megélt

magyaros viselet!

Öreg lovacska megvakul, vagy sántul.

Így legalább emlékezem,

hogyan keresték mások helyettem

Csaba királyfi seregében

a legutolsót. Találtak engem.

Hitem töretlen!

Csoda-kiskutyát vettem,

pedig tudom, neki az élet tíz fölött ígért,

nekem meg négyet szólt,

be nem tartási garanciával

úton piacra reggel a kakukk.

Párom, a Kedves hátán

kor-szegelt sok keresztek.

Verték-ütötték viperával

gyilkos tanoncok.

Túlélte,

de nyomot hagyott a vérben úszó arc, és a

májusban nyitott ablakok

hallgatag bentlakóinak népe.

Végigjárta a Kálváriáit.

Nagy utat, míg hozzám elért.

És örökre nálam maradt.

Hé, droghatóság!

Egy aranylövésnyi szert

rejtegetek. Mind belém jön

kellő időben!

És az Istenemmel is időben megbeszéltem,

hogy az csak útegyengető,

és nincs az a kulcsos, aki azért

majd előtte beperelhet.

Csak, ha bolond!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.15