KIS MAGYAR MAGÁNTÖRTÉNELEM

Lehet olyan?

Lehet kicsi, ha magyar?

Az ember oly hajlamos fanyal-

ogni,

lógni ágon, testsúlyt sem elbíró

kívánságon!

Lehet a magyar történelem kicsi és

hétköznapi?

A kérdést hallva bárki

mondhatná kaján pofával,

mi a pi!?-

csa pong a képzelet?

Mérgemben írok bökverseket.

Ja, azt, bököt!

Azannya-kisangyalom!

Anyám, Édesanyám, én nem akartam

költő lenni,

ha annak hívtak, letagadtam

a tollat a tintát, meg a klaviatúrát,

és kiugrottam a krimóba egy kisfeles,

repke kísérő hosszúlépésre,

és Kázoli osztotta az szészt,

meg nagy-ritkán a lapot,

és olyan volt az egész

hangulat,

mint egy krimóban,

és az észt is osztotta

jeles sereglet.

Na, ez az ami kellett!

A szociból libsibe vedlett nem idealista,

a szakbéli szervezetbúl-ből

sosem kiugrott focibíró doktori címmel,

a szemetes, meg

Biri-néni, szoknyás bácsinak mondott,

akinél nem hordott jobb

kovászos uborkát piacnyitásra

senki-de senki.

Virított reggeliző asztalunknál

az őstermelő, a haza bölcse-könyvelő,

az Arany János rokon,

a bárcás előkelő kisunokája

(törvényes, kiszédült és hazaköltözött

apja várta Harley-Davidsonon),

és dísze volt a társaságnak

a MIÉP-es S'arcsi, az őserő.

Regék, mítoszok,

Azov, Meotisz meg a csodaszarvas.

Neje nem. Csak a napi hírek.

Elidőztem anno a közegben.

A piacon virágot vettem,

a virágárus-lányt megöleltem,

s méheknek-darazsaknak hazaindulóban

az asztalra kentem egy kis

diólikórt.

Kórt nem kőrt!

Kázoli neje, a csendes asszony

nem köpött, csak legyintett:

Na végre, elment írni!

Kis magyar történelmem írom,

testvéreim! Ti formáltok engem öregen,

nem én titeket.

Én megmaradok.

Ne oldódjatok fel ti sem vak,

cirkuszra-kenyérre éhes tömegben!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.03