2024. április 22., hétfő

 

HI-HI-HÍR


Végignéztem a Tysonfury-t ma éjjel.

Utána jöttek a hírek. Még meg nem erősítetten, de jöttek.


Állítólag az alternatív, és a nem alternatív NOB kiegyezett.

2024-tól visszatérnek a nem fizikai sportágak is a Pierre de Coubertain-i eszmebölcsőbe.

Nagy TV, meg egyéb médiafelhajtás mellett, új sportágként Párizsban már láthatunk

rímfaragást bicskával és csiszolókoronggal, segédprogramok nélkül, a nehézségi fokok behatárolása-emelése okán szuahéli, vagy navahó nyelven.

nyilvános házasságtörést öt korosztályos kategóriában, hatvan fölött plusz pontokkal,

határkerítés-átugrást szintén öt kategóriában, úgy, mint útlevéllel és útlevél-mentesen, teher nélkül, hátra kötött csecsemővel, ugyanazt bombával a hátsó zsebben, és Allah az egyetlen Isten kiáltással zárófordulóban.

Láthatunk még, hála a médiának nyilvános bajusz és szakállnövesztő versenyt két hét leforgása alatt, napi öt perces bejátszásokkal,

gyermekszoptatást, ahol a doppingolás tiltott, a bimbó mézzel nem kenhető,

és halottégetést nagytotálban, krematóriumban, kijelölt folyóparton kalákában, valamint szabadon választott helyszín kategóriában.


Hála-hála, örök hála a mindenre odafigyelő, emberi ösztönökre reakcióval kész hálónak, médiának, a fentről minket figyelő egyetlen arcú és számtalan Istennek, a felénk közelítő aszteroidáknak, a minden telekben beígért, biztos tavasznak, az elültetett tulipánhagymáimnak, s nem utolsó sorban két rég porladó szülőmnek, hogy világra hoztak, s ha megérem, láthatom is mindezt, ha nyitáskor ki nem kapcsolom.

Addig verje egymást Fury, meg Wilder, ami belefér!


-loo-

2021.10.10.


 

KELLEM ÉS KÜLLEM


A küllemed és a kellemed

külcsíned és belbecsed

kápráztatóan előkelő

főleg, ha rajtam, szédítő

iramban vágtatsz-vágtatol

kitágul minden járatom,

orrom átjárja illatod

kérj gyönyört, rögvest megkapod

csak meg ne mozdulj, kedvesem

tiéd lesz minden rendesen

fáradt testem majd elterül

arcomra boldog fény derül

ha velem, magadban érezed

az el nem múló érzetet

kellemre-küllemre hegyezett

indíttatást....


"Gabó, lehetne valami mást?

Tudnád hátulról előre ugyanezt?"


(Hát hogyne!

Nekem ne menne?

Figyeljetek:

Tsátattídni

ttezeygeh ermellük-ermellek,

tetezré ólúm men le.za.....)


Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.29. 6:05

(Hát hogyne!

Nekem ne menne?


Tsátattídni

ttezeygeh ermellük-ermellek,

tetezré ólúm men le.za.....)

2024. április 20., szombat

 

ÉBREDÉS HALÁL UTÁN


Vadlibák sosem,

de gerlék, cinkék,

zöldikék ezerrel

húznak el előttem,

semmi vízió,

csupán a puszta,

a tiszta őszinteség.

Ülök ott,

ahol mindezt láthatom,

mert kétszáznegyven három

többlet világláthatás-napot adott,

aki ma nem is névnapos,

valami Kolost mutat épp a naptár,

én meg itt ülök.

Jó.

Hosszú,

beszélgetésektől mentes,

szép éjszakám volt mellette,

akit szerettem sok évvel ezelőtt is,

csak mondani nem mertem

neki sosem.

Béna voltam,

maradok,

ha lelket kell látnom,

s megmutatni hozzá a sajátom.


Balog Gábor

-csataloo-

2024. 04.17. 9:57

2024. április 15., hétfő

 


FEKETE ERZSÉBET, MARCSDORKÁNAK, A PEDAGÓGUS-KÖLTŐNEK, AZ EGYKOR MEGÉLHETÉSINEK HITT MÉLYMAGYARNAK, MIELŐTT KIKÉRNÉ MAGÁNAK, HOGY Ő SZÉKELY


Veled sem találkozom, soha, te gyönyörű, te most is gyönyörű! Lényed, hazaszereteted, költészeted is mindig elvarázsolt, hol így, hol úgy, de meghatározóan.

Én, az örök szerelmes, a mindig társkapcsolatban álló-élő, a Tíz Parancsolatot nagyjából betartó akkora mérhetetlen szeretettel, barátsággal tudtalak volna megölelni, hogy el sem hiszed!


Ma az esély, hogy bármi személyes találkozás összejöjjön, mindkettőnknek fogy napra-nap. Te legfeljebb elrepkedsz majd felettem párszor oda-vissza, én meg vagy tudok majd róla, hogy mikor kell felfelé néznem az égre, vagy nem.

Őrizlek míg élek, mint hozzám is tartozót, és a legnemesebb értelemben tisztellek, szeretlek.

Tudod, a loo, a lovacska, a paci az eccuelus Csaba királyfi seregéből, valahonnan onnan a legvégiből.

A poroszka!

Balog Gábor József

-csataloo-

2024.04.16.



 

MIRIAN-ILUS


Én szarvasokról sosem álmodom.

Az erdő rejti előlem őket.

Helyettük nőket,

letűnt időket

küld láttatni Hüpnosz,

és bevallom,

a láttatásban is fukar.


Próbáltam kielemezni,

sok villanó kép,

szövött képfonál között

üzenni akar, vagy elég neki

ha bódulok,

izmaim berángnak,

és hétköznap is,

mint vasárnap délelőtt,

fordulok egyet az ébredés előtt,

hagyom vacogjon vekkerem.

Hangját meg se hallom.

Egyedül.


Álmaim körbejárnak hitet,

csodát.

Lehangolt húrú

zongorát álmodok,

és forgószékre kényszerít eléjük

engem,

talajtvesztettet valami múlt.


Nagybátyám jazzt kalimpál,

anyám énekel,

én meg lesem az órát,

mikor végezhetek már Czerny-vel,

mert labda vár a grundon.


Álmomban látlak

nagy-néha Téged.

Fátylat lebbentesz tűz előtt.

A háttér sötét,

hisz tudjuk, éj van,

és tested sejtelmes, mint a Hold

hízás-fogyása,

letűnte, visszatérte.

Hol sarló-kosárba ülsz,

hol nyelvet öltesz,

röpke perceket karomban töltesz,

s rebbensz mint a láng a tűzben,

vissza ezüstnek fenn,

sötétben.


BGJ.2008.08.18.

Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.16. 0.03

 

SOKADIK VALLOMÁS


Én csak egy buta,

Baloggábor vagyok.

Azért vagyok,

mert életet adtál,

amikor elszólítottak innen a földről.


Azért vagyok,

mert látogattál felgyógyulásomban

naponta, dobva sutba mindent,

megélhetésedet is,

a láthatásért.


Most ellöklek magamtól,

el, te kedves, el,

örökre!

El, téged,

engem megszülő második anyám,

mert a szeretőm vagy,

mert csak az vagy,

s nem az, amit,

aminek-akinek szeretnélek.


Nem vagyok igazságtalan.

Nem kérem-kérhetem,

hogy életed feladd értem,

az téged, a megélhetésed

döntené romba-romokba.


Amit veled megéltem

ócska kis szeretőként,

ahhoz mérhetőt nem teremthetett senki,

csak az Isten!

De emberfejjel nem gondolta végig.

Hisz ő csak az Isten!,


Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.16. 3:06

 

MESESÍRÓ


Mesét, ha írok,

hol-volt, hol-nemvolttal kezdem,

és belefeledkezem a hangulatba.


Gyermek vagyok,

meg felnőtt,

újra, meg újra,

s a toll kezemben

karistolásig tépi a papírt.


Mesét, ha sírok,

nevetek magamon

teli száj-mosollyal,

szállok, repülök

hajnali önmagammal,

fenn, mindig csodafenn!

Albatroszszárnyakkal,

pariban a viaszkos Ikarosszal,

sosem zuhanva.


Köröttem

minden tan-és nem tanmesék

Döm-Dö-Dömjei meg a törpék

a hozzám hasonlók,

és az óriások is,

mint elefánt-magam,

közös asztalnál,

valami költőtáborban ki porcelánboltot,

ki

helyesírást és szerelmet tanul,

ki-kivel,

azt, hogy helyükön legyenek a rímek,

ditirambusok zenéljenek,

s a sok villogó sziporka

csöppnyi fényt adjon nekem is

önbecsülésre.


Mesét, ha írok

nem lesz benne tündér,

de egy sem!


Helyettük, feredőző

tündérkirálylányra lesve

mint három

mitologikus vén zsidó,

leskelődöm, csodamadárka.

kicsiny, sunnyogó,

félős és ritkán látott,

tavaszban is,

virágnyílásban is,

már rég kopaszodó őszapó.

 

HAJNAL ELŐTT


Megint terasz.

Pesti.

Egykor isten átka,

ma megélhetés.


Szemben, kissé sréhen,

nagyranőtt fenyővel beszélgetünk,

meséli tegnap éjszakáját.

Kérdi, velem mi van.

Felelek.


Újat nehéz mondanom,

életem túl sok állomását

felnövő korából ismeri.

Bólogatna minden mondatomra,

csak szél játéka lenne

összes válasza.


Emlékszem ám,

neki sorfordító, sok, nagy viharra,

emlékszem kötélre,

mivel kikötötték,

mint megvadult lovat,

ne dőljön szomszéd telekre.

Oly méregzöld a lombja most.


Integet.

Gabónak nevez,

és hosszú történetet mesél

amíg fáradtságomba bealszom

még a hajnal előtt

...

Balog Gábor

-csataloo-

2024 április 15.


 

FURCSA ÉJ

(Böröczki Misinek)


Minden elhajlásaim utána hajnal.

Megint

Újra egy.

Kiültem pesti teraszra,

kezemben koporsószög.

Tiltott.


Kinn a város rózsaszín mocska

vetül a sávosan festett, fél-felhős égre.

Szemben a háztető nyergén

hiszed-nem,

bagoly üldögélt!

Nem kuvik!


Néma, mozdulatlan figyeltem,

s engem is ő.

Kivártam, míg rég észrevettnek jelez.

Megtette.

Úgy húsz perc után azt

az elmondhatatlanul puha, bársonyos

szárnyait daccal,

vagy hozzám őt kötő szerelemmel

kitárta, megemelte,

s hangtalan belesiklott

az éjbe.


Ezernyi nagy napom – semmiségek.

Forogtak fejemben.

Becsvágyat, élni-akarást,

mind-mind félretettem,

lapoztam emléktáram fejben-könyveit.

Kerestem önmagam és másokat.

Sokat látottként látni a láthatót.

Keveset találtam.

Vakon nehéz!


Szél-orgonámon enyhe fuvallat kolompolt,

hang és látvány ült mellém,

álmodni sanda rímeket,

festeni költészetet mellemre

céltáblaként.....


Balog Gábor

-csataloo-

2024.03.01.



2024. április 14., vasárnap

 

HŰBELE BALÁZS


Még felébrednem sem sikerült

rendesen, s máris a vállamon

ült a hajnal, aztán nyakamba

közismert nyári pózban,

pedig erősen

még csak tavasz van,

és nagyon jó, hogy ez történt

velem, mert mellettem

nem a semmi volt, hogy azt öleljem,

hanem a nem-semmi kedvesem!


Hajnal ide, hajnal oda,

én ébresztőóra helyett tettem

amit megtehettem,

s csak a munka dandárja,

a harminckilences között

jutott eszembe édesanyám,

hogy hányszor is mondta:

kisfiam, munkához, nőhöz

sosem nyúlunk Hűbele Balázs módra,

ami nem jelenti azt,

hogy parasztosan, vagy sebtiben,

mert úgy lehet,

de hűbelebalázsosan nem!


Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.13. 5:53

 

BARANGOLÁSOK


Barangolások minden

múlt időkben.

nyíló orgonák között,

leányka-temetőben,


Gangon, bérház udvarán,

porolóval,

(rajta síndarab, kalapáccsal,

a légiriadót jelezni,

indulni kell,

irány mindenki

napi élelmiszerrel óvóhelyekre)!


Verklissel ugyanott,

pár év békeidőben,

tíz fillér-esőben,

ahol pont azt a tíz fillért érte

minden cetlije a Szabad Népnek

tépetten, mint a skeszpír, vagy,

mint a pénz.

A gangon a gépzene keserve

szívéhez ért emeletlakóknak.

A bajszos házmester

könnye kicsordult,

két fiát várta fogságból,

Kijevből, Taganrogból.

Nem látlak tégedet én már.....


Előadás végén

a verklis meghajolt,

ment tovább.

Peterdy harmincba,

mindössze öt percere a Városligettől,

hol Sztálin, a vasember még

csizmát nem vesztetten állt,

ahol Hegyi Mariska, vidéki lány,

rég asszony,

hitt a jövőnkben.


Balog Gábor

-csataloo-

2023.04 02.


 

KÉK NEFELEJCS


Kék nefelejcs, el ne felejts”...

Ugyan mit virágom?

Hogy a karomban forgatott

veled

játszom minden képzeletemben?

Hogy az ölelés

csendes-hangos zenéje

él fülemben ma is?


Kék nefelejcs el ne felejts”....

Felejthetném, a bőröd?

A tested hozzám simulását?

Kereshetném valami mását

annak,

aminek megvalósulását

sem ember, sem isten

képzelte világ nem tudja visszaadni?


Csak szállunk, repülünk,

magunk, a vesztest, örökre utálva

napfényként, esőként a mába

örök

rossz kártyalapok

nem miránk szabott

forgása szerint.


2024. 03.30.

 

UGYE SZÉP VOLT...


Ugye szép volt minden?

Ugye, semmi nem változott?

Jovka lengyel férjnél engem tanít a szerelemre,

aztán megöli első gyermekem.

Ugye, szép volt minden?

Ugye volt hitünk,

tartott bennünk és minket a tisztesség?

Taknyos velünk-korú

párttagok tanítottak becsülettel élni,

s törtek derékba emberi sorsot,

hogy másnapra kiderüljön

ők is hamisítanak.....

Megússzák pártfegyelmivel....

Ugye szép volt fiúk?

Robi felzabálta a téliszalámim,

szapulta,

közben, mert tiltotta vallása erősen,

de új világban mit ért vallás

ha osztottak eszme-mantrát a

Vörös sarokban...

A szalámi hazai volt,

és csak, csak és kizárólag Papi,

balassamgyarmati gyerek

fogta meg kezem,

amikor elmerülni készültem,

hogy Kóc, mit segíthetek?.....

Moszkoviták.

Tudás és kitörésvágy vezérelt

egykori putri, polgári környezet

vagy éppen pártitkár család jó-rossz sarjai,

tehetségesek és nem azok,

dolgosak, robotosak és nem azok,

végzettek és nem azok,

ma hetven

felettiek, ha élnek.

Soknyelvűek, sok arcúak,

tiszták és törtetők,

meghúzódók és álmodozók,

világokat beutazók, vagy sofőrülésben,

városi közlekedésben ön-vezeklők,

príma-príma szép emberek,

ifjak......

Takie ladne oczy


Balog Gábor

-csataloo-

2024.02.23.


2024. április 6., szombat

 

ARS POETICA 2024


Valami "arspoétikákról"

ment a téma,

s én hallgattam.


Van olyan nekem is?

Juthat? Lehetek akár egyetlen

pillanatban, költő,

akinél nem árt, ha akad

kicsi, nagy,

jól megfogalmazott,

nem mástól lopott

ars, de és meg, poétika!


Szerintem van!

Valahol hátul, az öreg sufniban,

kiszuperált zöld kredenc

középső fiók-lakója,

tudod,

a törött fejű,

ki nem dobott nippekel egy társaságban.


Kicsi dohszagú.


Elgondolkodtatott maga a téma,

Hogyan mondhatom el,

hogy költői, vagy bármi hitvallást

csak az istenemnek mondhatok el,

hogy én istenem, jó istenem,

lassan már lejár az időm

és még mindig nem vagyok képes

megfogalmazni az örök evidenciát,

hogy csak egy lehet a hitvallás,

rajtad kívül Uram,

és az

a szeretet.

Feltétlen szeretet.


Szeretet, ötvözve mindazzal,

amit nem szeretek!

Háború, szószegés, gyilkolás, csalás,

tömegben érkező hívatlan vendégek

tétre-befutóra

lovin eljátszott remények,

emberek nyomora, pénztelenség

és könnyek.

Igen a könnyek,

ha meggondolatlanságomban

én okoztam őket.


Kár tovább ragozni,

azt hiszem ennyi az ars poétikám!


Balog Gábor-csataloo-

2024.04.06. 19:28

 

ARS poetica 2024(poetica)


Költészet?

Minden, csak nem életleírás.

Dallamos zenéje

az anyanyelvnek,

élethelyzetekről is,

akár,

telítve dadogó disszonánssal,

ritmus-, rag- dallamhibával,

mert tökéletes forma

gondolathoz nem létezik!

Kimondva, s leírva sem!


Költő? Az ember,

ki versben gondolkodik!

Lát és fest képeket.

Akár szalmatörekből

présel keresztet,

rajzol rá szavakból

megfeszítettet!

Könnyű feladat,

amíg csak gondolat!


Csupán a tisztánlátás érdekében,

és bizonytalanságok

elkerülése végett:

most nem verset írok,

virágot ültetek Pichler Emőnek,

aki létezik,

vagy nem,

fogható, vagy csak fejemben van,

mint betegség,

kötélre lógatott restség,

szél játéka testben,

halimba-limba,

didergő-dagadón,

levegőn, kockás takarón

romló húspogácsa,

vagy tény, való!

Naponta,

módszeresen

naplóba írt polgár-regény.



-csataloo-

2024.04.05. 1:31

 

ÚJ VILÁG TERVEZÉSE


Hogy terepasztala leégett,

bár Mindentudó,

engem, odaadó hívét,

a testben porrá égettet kérdett,

lélek, válaszolj, kérlek,

szerinted mit ronthattam el,

én, a Mindentudó?


Nézd, kitüntetsz Uram,

jobban, mint röpke életemben,

amikor szemed- érzékszerveid

fókuszából bizony kiestem,

és nyeltem nagy kanállal

a kínt, a mocskot. Persze,

jót kérdel, hisz volt világod

szerettem, abban

idővel helyemre leltem,

ágyból-ágyba túráim

időben befejeztem,

s belőlem, rám szabott,

bordámból alkotott

társat is találtam segedelmeddel,

miért felettébb hálás vagyok!


Ám, ha már kérdezel,

el nem hallgathatom,

megmondom, bizony,

túltervezted a terepasztalt,

mikor embert akartál benne

szabad akarattal.

Te Uram, mindig betartod szavad,

de teremtményed plusz a szabad akarat,

így, együtt,

homokká vált műved számtalan

fogaskereke között,

s ami forgott miattad

az miatta megállt.


A hét főbűn,

emberfigurádban

jó tápot talált,

parancsszegéshez, lopáshoz,

gyilkoláshoz,

háborúzáshoz,

tűzzel játszadozáshoz, s látod,

ez lett a vége!


Ezért kérlek Uram,

ha újraalkotod világod,

s alapban engem, vagy másom is,

bábud is újratervezed,

szabad akarat helyett

nagyságrendekkel előbbre tedd

jellemében a béketűrést!


Hogy örömed örök és

vitathatatlan legyen,

kérlek reklám- és PR-osod

rúgd ki!

Menjen a fészkes fenébe!

Az ember, teremtményed,

csak új mennyország-arculattal

veszi majd észre,

hogy

mindenütt, mindenben

százezer alakban egy az Isten,

és jó, és elég,

ha itt, lent is

láthatja fényes arcodat!


Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.06. 19:09.


2024. március 30., szombat

 

HÉ, ODAFENN


Bélus barátom,

te ott, fenn, minden fellegek

fölött!

Nem érted,

magamért jártam be a kertem,

így, támadás előtt a tavaszban.

Virágaim kerestem fagyok utáni

édes bódulatukban,

köröttem tavaszt táncoló

szerelemben,

Ki élte túl, kiből mi lett,

ki ad majd idén

még nékem ihletet

pár sorra erről, meg arról,

megannyi semmiségről,

hogy vigadjon időnként a lélek

(ha már vagyok)!


Jelentem innen a kertből

Bélusom,

az orgonád a fehér,

a szűzi,

hozza kezdeményeit

hónappal megelőzve korát.

A lila, az illatos már virágban.

Korcsban.

Nem egyben, háromban is,

mint a lélek az én koromban.

Eljárt az élet felette is.


Bélám, elképesztően szép

itt lenn a tavasz!

Magyaráznám.

Fölösleges.

Tudod, és emlékszel is rá,

ha szárnyat is ragasztott

hátadra az új kötelesség,

dalolni karban

Istenünk ünnepén.


Lassan, semmi sem sürgős,

Indulok utánad,

jó sakkpartnert is szerzett a sors,

Lacit, már odafenn!

Ha elunjuk a nótát

meg a sakkot (sör akad néha nyeletnyi?),

a kötelező jótétemények után

ultizunk hárman angyaltoll alapon!


Nekem most sonka véglegesítés-

főzés.

Totálban fölösleges gasztro-robot.

Jó tormát kaptam

friss zöldhajma mellé.

Neked meg?

Vigyázz, szárnyasan sorakozó!”

Nóta indul!

Támadás van!

Hajrá! Bélusom!


Balog Gábor

-csataloo-

2024.04.30.

2024. március 29., péntek

 

A PÓKFONÁLON


Összetöpörödött juharlevél,

lóg-táncol pókfonálon.

Fonálban, levélben,

fényben, sötétben,

mindenben magam,

útjaim látom.

Találgatom, mikor

szakít le lenge szél,

a végső zuhanás majd meddig ér,

járdáig,

vagy aszfaltra, frontvonalba.


Időbe telt, míg összetöpörödtem!

Mögöttem,

gazdag négyzetméterek

slusszkulcsos, félős bezártja lettem,

felfalt utak, találkozások,

csak emlékként villannak,

vakrandi bakik-vakuk,

elámulások, tisztes élet,

s jókora csibészség-merészség,

lehet, csak vétség,

de lehet bűn parancsok ellen,

Én, kőtábla tisztelő.


Ne keresd!

A Nő, a Kor, a Sors,

sosem hibás! Magad okold!

mondom magamnak,

Ítélet enyhítésre keress okot!

Mondd, hogy fiaid szépen nevelted,

szüleid megbocsátással eltemetted,

két kézről világra jött,

minden leszármazottad

sorsát segítetted,

erőn fölül.

Mondd, hogy bezártnak lenni,

ablakpárkányon virágot nézni

sem rosszabb, mint ami volt!


Május, szeptember, mind

elraktározott!

Ott forog-pörög a szélben.

Ökörnyál-fonálon,

most még napsütésben,

és mindegy, mikor kerül

végre kerék, vagy talp alá!


Köszönj meg mindent!

A jót a rosszat!

A pillanat változása

el semmitől nem szakíthat,

s megmaradsz annak aki voltál,

önmagad maradandó,

nyomot sehol nem hagyó,

láblenyomatában,

korban-porában!

Úton, a végtelenbe,

az Isten felé.


Balog Gábor

-csataloo-

2021.09.12.