REGISZTER

 

Jó sok hang már elköltözött.

Szelídség, álcázott karvalyorral,

Miklósok porladnak satnya fák alatt,

s már nem tartanak nagy tanárok

példabeszédet.

Péter is alszik.

 

A levendulák között

veszett el minden. Bódító illatuk

andalított.

Angyali lánykák táncoltak
babos ruhában,

ringlispíl forgott

Neumann Ilonkával a Petőfi téren.

Várhatod újra az

egyenruhást, Kalasnyikovval,

óvoda-sréhen,

s nem gyógyítja köszvényeid

a gyermekorvos, rég elment

Zsolnay-rokon.

 

Kardosné visz valamit tovább

picurka bézsuzsákban,

és Teri-anyám integet, ha ráér:

Az idei nyárban légy óvatos!

Túl két óceánon

két, netán három nagy név leszármazottja

ittragadt lelket elemez.

 

Ráncos dallama sincs már

a zenésznek,

minden agyagkorsónk repedezett.

De maradékként,

könyvelt lúzerként tudjuk:

Öregszünk. A világ? Jól elrendezett! 

Csapdát kikerülhetetlenül állít

a szépségeitől megvezetettnek.