KÜSZÖBÖN KARÁCSONY

A szürkületben, a felhők alatt,

valami kétezer év kínjából ittmaradt,

hangos asszony-jajjal elsírt,

elkiáltott fájással

jön majd a hajnal.

Kisded születik.

Megint.

Boldogság, várakozás után és

helyett, remény,

hogy lesz kit felnevelnünk,

s nem keresztre küldenünk.

Azon az éjjelen

templomban a pap

vár majd híveket.

A nem hívő is kap

a tömött padsorokban helyet.

Az oltárterítő díszes,

emeli illőn a megilletődést.

Minden megmaradt hiányunk törpeség,

s eltemetetteink is

itt vannak, közel. Élnek körünkben.

Megszületett!

Itt van!

A lelkeket töltő áhítatban

a torony baglya is

szól: Huhú, de szép!

Megrázza szárnyait,

hullatott tollak kapnak új életet.

Békéltető, kristálycsodák.

Nyárra kenyeret ígérő, álmok.

Igék!

Gondjaink fehéren beborító

hópihék!