VALÓSÁG

Szeretlek, mondom, mert úgy van,,

s „szeretleket” kapok válaszodban,

pedig mi is az, amiről beszélünk?

Nem egymás mellett élünk!

Semmi csalás, a sors hozta így,

s ha nem is akartunk belenyugodni,

tette helyettünk a kényszer.

Az élni kell, alapkövetelmény,

ami megvezeti az élni-akarást

és tűrni hagyja a megalkuvást.

Mikor-mit.

Szeretlek, mondom, mert veled élem

a lovaglást, ménesben kiválasztottként,

a botorkáimat feledve, hátas-öreg,

hogy utána oldalazva,

mert kell, hogy két test pihenjen,

mozdulatokban a megélhető

egyetlen csodához érkezzen biztos úton.

Sokszor fölösleges, ha beszélek,

a nehezen el- és kimagyarázható,

de örökkön tiszta tegnapjaimban,

vagy

ki tudja meddig nyújtható máimban élek,

foglak, ölellek, ha itt sem vagy,

akkor is.

Lucsok, a lepedő lucska, a vágy, az ágy,

a pillanat varázsa, ahogy beszáradt magom

koppan felszántott anyaföldön,

nyírt, tavaszt ígérő,

sarjadó pázsiton...

Kit érdekel terajtad kívül, ha álmodom?

Balog Gábor

-csataloo-

2024.11.09.