JELENTÉSEK KÖNYVE XXIV.

Jelentem

a fenn, a még a fényben járóknak

itt lenn,

és jelentem a fentieknek,

a két Miklósnak, Beának Egonnak

és Péternek is,

akikről nem tudom,

látnak-e fentről és van- e idejük figyelni

a mi,

lenn maradottak változásait,

hogy

hajunk már rég az őszbe fordult,

sőt telet idéz,

tudásunk változatlanul kopik,

értékeink csak szűk körben,

leszármazottjainkban élnek,

s alakulnak változó világgal

ki tudja merre-mivé.

A világ is változott.

Jelentem, megmaradtak,

vagy elmentek szerelmeink,

találtunk újakat, ha kellett,

ha volt szerencsénk és kegyes volt

hozzánk a sors,

s a torz szőttesben, életünkben,

az ősz virágainak szépsége vezet,

egy nehezen viselhető,

de élhető harmóniába:

Az elmúlás felé.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.10.07. 4:38

RÖVIDEN

A magamról alkotott

féleszű véleményemhez

nekem semmi közöm!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.10.02. 8:07 

 

NYILASMISIS

Kétezer nyolcszáz oldal.

Négy kötet.

Kisbetűkkel.

Ennyi vár kettős olvasásra.

Nekem, neki.

Előttem, véges időben.

Semmiség.

Napi száz oldalt kivégzek,

betű-kábulatban,

hisz visz magával az írás.

A feladat, mert az,

másik oldala, ami kétesélyes.

Ígértem, felolvasom

azt a kétezer nyolcszáz oldalt,

mint szerelmes,

mint apa a gyermekének

a Nils Holgersont, esténként,

elalvás előtt,

hét-tíz oldalanként.

Lassan haladok.

Kevés a minden este.

Olvasás, s a felolvasás

egymástól elszakad.

Ráadásnak?

El- és álomba ringathatom, ha

akarja, s akarom,

ezernyi más módon is,

betűmentesen!

A csábítás nagy!

 BOROSTYÁN

Balti gyanta őrzi

sárga macskaméz-aranyban

utód-féltések báját.

Kincs.

Nemzésnek,

hím póknak, nem maradt nyoma.

Megette őt asszonya,

a legjobb anya,

ki életét adta

megfogant utódokért,

egy csöppnyi, sárga mézért,

tegnap partra mosottként.

-loo-

2021,09.19.

GYÓNÁS

Én mindent átaludtam.

A szerelmeim,

sorban állást munkaközvetítőnél,

bárányok bégetését vágás előtt,

a délelőttöt,

a délutánt,

születéseket, halált,

előrelátást és rövidlátás keservét,

a kergemarha-kórt,

és táncos kedvét

medvére kötött láncnak,

kobra imbolygását síp előtt,

fogatlan,

hitet, tévhitet, hogy elfogadhatatlan

álmatlan aludni,

jobb nem tudni, mint tudni,

téglát téglára rakni egyre-mást,

felköpni első emelet felé,

aláállni, várni a hatást.

Nagyalvó korom

komor keserve.

Elvesztettem a gondoskodást.

Önállósult a minden köröttem,

gerléim, fiaim kirepültek,

messze fölöttem szántanak eget,

magukkal vitték

szánón, sértetten, vagy kielégülten

egyetlen esszenciám,

hogy értük éltem,

miközben,

mint mondtam:

Átaludtam az életet.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.17.

 

A MADÁRJÓS

A madárjós némán ült a

dombján.

Sasokra nem figyelt.

Tetteid rendelésre tette,

és belefáradt.

Lelkében megannyi terhet cipelt,

emberek bugyuta gondját.

A harmat felszáradt,

hajnal kopogtatott.

Sávos tógája a porba ért.

Finom homok.

Se Cézár, se koldus vágya

nem érdekelte,

fölötte hollók, gémek

repültek ébredő keletről

sötét nyugatra.

A messzeségben a Város

hét dombja látszott,

ködökben, mint a Sors.

Az isteneim is haldokolnak,

s röpködnek szárnyasok össze vissza,

Nehéz ez így, gondolta.

Az új, az egy-szem Isten, meg

tör már háromszáz éve

előre.

Mélázott kicsit, magot szórt

kóricáló tyúkjainak.

Sosem hallott név

dallamát hallotta aznapi jóslatnak,

monoton visszatérőn.

Odoaker.....

Balog Gábor

-csataloo-

2021.09.16.

 

MÉCSVIRÁGOS

Láncfonalukban az éji

virágok állnak sorfalat

legszebb ágyásaim előtt.

Mécsvirágok, este kinyílnak,

hajnalig hirdetik szunnyadás

csendnek-világnak, itt

születtek, éltek, lettek múltidők

legszebb éveim.

Itt virágzott március

nárcisza, a téltemető, s a

hóvirág után. Itt, hogy

pirosra-cirmosra festett tulipánok

táncoltak sárga, lilával,

itt nyílt a zsálya, a pipacs,

a pipitér is, és kései bontású

lángvirágaim, a floxok.

Rózsáim itt kúsztak a fára,

fenyőre,

s orgonám a meddő

vadgesztenyére.

Vadrózsa bokromon már

piros a csipke,

már nem tejes a héja

papírdiómnak.

Várok.

2023 09. 04. 9:55

 

ŐSZI DALLAM

Már szeptember égi útjait

rója visszatérőn a Holdam.

Ezüst fényével simít

őszi kikerics liláján.

Almafámon a téli alma

is kezd beérni.

Kopognak, csöngetnek,

dörömbölnek bordáimon

kint rekedt

felejtett dallamok.

Lábánál bádogistenes keresztnek,

a gátoldalban ülök.

Köröttem az éjt majd fényre váltó

angyalok szárnya suhog.

Keresztem lábazatánál

egy picinyke vízér

találkozik épp

az én folyómmal.

Balog Gábor

-csataloo-

2023. 09. 02.

.

 

KISKERTI PÉTER-PÁL

Nyolc.

Nem egy szerencseszám.

Luca-búzáim kalásza beérett.

Az első öt már sárgán konyítja

szép fejét.

Vetésre gondol idő előtt.

Apró, játéknyi sarlót

adtak nekem

az aratásra.

A mag, az első kalászból

peregne le.

Sarló?

Itt van, talán a lomok között,

odadobhattam a kalapáccsal.

Athroposz segít ki

ollós kezével.

Öt szálat levág,

fekteti asztalomra.

Tiéd!

Nevelted, szeretted,

kiérdemelted!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.07.04. 9:48

 

SZÖKEVÉNY SZAVAK

Lemetszett szárnyú jómadár

szó-gyárak udvarán kóricál,

gyöngytyúkként betűt keres.

Illesztve egymáshoz hangokat

saját, más múltjában kutat,

s közben mindent elfelejt.

Félrenyelt vodka kóborol

a poros kocsmaudvaron,

lenget tanári diplomát.

Körötte nem maradt jó barát,

sört rendel, csapatni agyát

itallal szerteszét.

Szavakkal házaló vigéc

oszt nagy hangon ál-tudást,

varázsol májusban telet,

csak detoxikálásra ép képzelet

hiteget lírában lelkeket

egy újabb rendelésért.

Mind megszöktek a szép szavak,

hajnalba oltott alkonyat

ül tort felettük.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.05.15. 4:33

 

ARCKÉP

Arcom, a tizenhét évesét,

látja mosolyomban

szerelmesem.

Szívből jött mosoly.

Ringatom benne őt is

szerelmesen.

Hetvenkét évem teher.

Kismagát ölelve,

viselem

boldog-türelmesen.

2022.04.25.18:30

 

SZÉDÜLÉS

Hirtelen jön.

Mint egy szerelem, ami váratlanul esik be,

nem kívántan,

csak úgy, véletlen.

A lámpákat épp, hogy eloltották,

sétálsz megszokott utakon,

minden ismerős,

semmi változás tegnap óta,

s akkor valami furcsa érzés,

megérted, amit amúgy is tudsz,

hogy a Föld forog,

s aztán rádöbbensz ez most nem a Föld,

ez benned valami defekt,

s megijedsz,

pedig vártad, mint a véletlen betoppanó szerelmet,

és az agyad őrült módon

teérted kiált.

segítségért,

te ott vagy, és igen, minden forog.

A vésztartalékaidban nem kell kutatni,

pattannak elő rég ismert erők,

a mellizmaidat ütemesen

ernyeszted-feszíted,

és mantrázod,

hogy Istenem ne itt. ne az utcán,

csak hazaérjek!

Vigyázol nehogy lehajolj,

mert elvisz aszfaltig a forgás,

onnan meg nincs út

kétlábra állni, te majom!

Óvatosan, de teszed

a tyúklépéseket a cél felé.

Ember se távol, sem közel,

mantrázod egyre,

csak hazáig érjek!

Csak hazáig, az ágy-díványig,

onnan már mindegy mi lesz.

Az első tizenöt lépés nagyon nehéz.

Biztatod magad,

meg ne álljak,

a hirtelen jött szerelemre gondolsz,

az út menti fákra,

a félelemre,

és nyugtázod azt is,

hogy bár okát nem értve,

a póráz végén fehér eb

hármasba kapcsolt,

de húz jó irányba.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.30.

BORDACSONT

Valami lónyállal akartam

elverni szomjamat,

de olyant, köztudottan, nem iszom.

Szódát rendeltem motoros futárral,

elvégre nyár van,

és futárra futja, ha ingyenes.

Jött is Sétáló Jancsi, trappban,

kért némi pénzt, s

könnyített fájdalmamon.

A rusnya elkap akkor is,

ha oka-dolga semmi,

ha borotválkozom, vakon,

tükörben,

ha a híreket olvasom,

Pémarit látom a legújabb

ránctalanítás után, vagy

a világvége, meg krízis elemzéseket

hallgatom attól,

ki legközelebb áll szívemhez,

velem él.

A vérnyomásom is beállt.

Erről,

röpke tudósítást is küldtem

a körzetinek és elméláztam azon,

Kriszta feneke de szép,

kettős al-halmok közt a legnagyobb,

kívánatos,

és jó lenne vele indulni

hajókirándulásra.

Szeretek „hajókirándulni”! Tudod?

Alattunk a víz,

s fenn a fedélzeten, nekünk

nyílik meg Prága varázsos arca,

Fenn, bor- és sörvirág terem,

s utána ágy, szerelem,

s mindössze hatszáz,

lenyomva kilométerekben,

s saját Dunádat láthatod Pestnél.

Jó esetben dinnyehéj-mentesen.

Világfájdalom?

Ízületeiben megkopott, roskatag,

beteg világban furcsa luxus,

és felnagyított kishitűség!

Pazarlása szűken mért idődnek,

randevú, találkozás, ahova

el se mész.

Ésszel még nem érted fel,

hogy minden zsákutcából a

visszafordulás,

minden elbúcsúzás, új találkozás

egy-egy új élet, teli reménnyel,

amit majd kihord

régi, vagy éppen megtalált nő,

kikerekedett,

vagy alapból jó, nagy fenékkel,

az általánosságokat és a változást

– lehet szűrőkön át megértő –

csak óvatosan dicsőítő,

esendő,

bordacsont!

Érted? Bordacsont!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.17.

 

 

SZÉLVÁRÓ

A páratartalom éjjeli eső után

csúcsokat ostromoz.

Beszorultam beton falak közé,

nézegettem visszapillantó tükreim,

módjával, komótosan.

Frontot nyitottam

még bujkáló depresszió ellen,

palacsintasütéssel.

A költő szabad, mint a verse,

nem köti szabály!

Mondatokkal húz, falat

maga köré, hogy kerülje

a magány,

a bezártság,

a páratartalom,

partitúráiban andante -ket, és fortissimókat

előíró tétlenség törvényeit!

Dolgozni, kísérletezni kell!

Ki kell bontani minden dallamot,

ami a söprögetésben, mosásban,

palacsintasütésben, sétában,

viharban ázásban

magként fogalmazódik meg

az agyban,

élvezkedni nyárvégi hideg zuhanyban,

és citromos öblítővízzel

lerobbantani a vízkövet

a fehérbe fordult maradék

hajakról.

Előre visz, ha visszapillantó tükreid

letakarod,

s várod a szelet, hogy

friss levegővel nyissa ajtaid!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.16.

 TISZTÍTÓVÍZ

Mintha dézsából öntötték volna,

úgy zuhogott.

Nem bírtam megállni,

hiába éj, meg holdhiány,

a kertbe az esőbe kellett menni,

beleállnom, virágaim közé!

Arra gondoltam, megkóstolom

a muskátlitápot,

meg arra, hogy kicsi az esély,

hogy ízlene.

Táncra perdültem,

éreztem, az éjszaka, a zuhogó eső,

a szél lökései mind zene,

a dörömbölés harmóniája,

erek lüktetésének varázsa,

ÉLET,

a Nagyboldogasszony gyermeket

váró-ringató

augusztus-szimfóniája.

Lelket simító.

A világ vár rám!

Az ajtó előtt és mögött is,

az avatásra váró játszótér homokozója mellett,

a tervből-kivitelezésből

megfontoltan kifelejtett padokon,

a friss anyák és éltesebb hölgyek

kedves mosolyában,

bőrredőt eltüntető kitartásban,

újraszületett izmaimban,

verseléseim minden félsiker-kudarcát

szemétre vető,

számítással megváltoztatott stílusomban,

Erzsike harcában a rákkal,

visszanyert hitben, csodákban,

mert az éj zuhatagja

– említettem tán előbb –

engem mosott patyolat tisztára,

bokáig sárban tapicskálva,

hajnali kettőkor

az udvaron.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.16.

 NAGY ÚT

A vicinális elzakatolt,

szált a füst amerre vitte

éveim, s nicsak,

pánikba nem estem,

várom a menetrend szerint

megálmodott

tiszta, angol WC-s,

otthon sütött csirkelábaknak

kisasztalt kínáló kupékkal felszerelt

mellékvasút csodát,

mert jön, mert még élek,

mert menetrendbe iktatott,

nem késik, nem is siet.

A jegyem, különben is, már a múlt század

közepén megváltottam.

Az ablakból vad

folyó mellett akartam utazni

mióta eszem tudom,

s most eljutok oda is,

kényelmesen.

Utastól félnivalóm,

ha szabadult gyilkos is,

semmi nincsen,

kenyeret, hagymát és csirkelábat is

oszthatok vele,

és meghallgathatom a vallomását.

Szedhetek fel

réses sallangot megszokottan,

ideig-óráig, vagy örökre,

mert ki tudja meddig tart az utazás,

meg az élet.

Csak a ziki-zaka monoton,

kerekek koppanása hiányzik,

de érthető.

Ma már hegesztettek a sínek.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.15.

 VIHAR

Fenn kezdődött, a fellegekben,

vagy a hálószobában,

a felgyűlt időben,

évszakváltásban,

és szokatlanul, télidőben,

először villámlott és dörgött,

aztán se nem villámlott,

se nem dörgött,

és nagy szemekben víz,

meg izzadtságcseppek

dörzsölődtek egymáshoz,

csupa töltés-éléskamra volt az ég,

ahova benyúlni sem kellett a

fényért, a villanásért,

s az azt kísérő égi szózatért.

Csönd is volt a háborúban,

semmi enyészet csendje,

csak ritka szünet,

mikor a szemünk is nyitni mertük,

csak a teraszon rettegett

a Karácsonyra már odakészített

kivágott, szép,

de szűk pénztárcához mért lucfenyő,

nem is értettem mitől, hisz'

már kivágták!

Az isten szeme-haragja nézett le rám akkor?

Először féltem, aztán beleszoktam,

tág szemmel vártam a villanást,

és a dobhártyarepesztő

nagy durr-t, ami a kapu előtt,

húsz éves,

piros, oroszos bogyókat évente hozó

berkenyém metszette ketté,

nagytotálban.

Felkeltem, a nőt is betakartam,

ablakon redőnyt nála lehúztam,

és úgy, mezítelen,

télelő öt fokos hidegében,

mezítláb kimentem,

megöleltem a még füstölgő,

friss halottat.

Karcsú törzsét karomba zártam,

megköszöntem, hogy nálam élt,

és tudtam, a másnap reggelén

munkásruhában, láncfűrésszel,

nyitom az újat, a jövőt,

ami megismerhetetlen,

de jónál jobb szívvel is vállalom,

mert enyém, nekem megírt,

belőlem, tartásomból is építgetett,

s ha nem csodás lesz, amit kétellek erősen,

akkor „kisnyúl”, majd alakítgatom.

Augusztus István-várásában telik napom,

új segédeszközöm változott,

billentyűzet beosztását

lassan, de biztosan szokom,

dioptriákra figyelve

gépelek vakon. Új tudás,

mindenről, ami eszembe jut.

Majd egyszer,

elbeszélgetünk vihar-mentes időben, őszben,

minden fogadalmaim

tanúival.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.15.

 FELSZÍN ÉS A MÉLY

Arany, Petőfi költészete,

és Dos Passos utánozhatatlan mondatai

trilógiája első, s utolsó oldalán,

az ezernyi nagy és a kicsi handlé,

sajátjával házaló írástudó,

az egyfogú nőszörny a Rákóczi térről

(kacsints neki),

a háromszögekbe szimbolizált

Saskia, cseléd, szerető-modell,

a willendorfi Vénusz hatalmas tompora,

a várandós kismama, vagy

ráncos, sorstépte nő,

a gregoriántól Bach-Handel

első billentyűpróbálgatásain túlívelő,

örömódákban és gyászmisékben megtestesült

létező,

Beach Boys-tól másságát fennen hirdető

perzsa sztár, és persze az oroszok,

nagyok,

Rodin „Gondolkodója”- „Csókja”,

a rácsodálkozás Dávid kis pöcsére,

a Kun Bélát mögötte tömeggel ábrázoló,

kitelepített alkotás,

no meg a László -féle „Vadkan”,

mikellek, angelók,

a gonosz Richárdot

köpenyként viselő Bánffy György,

s a Jumurdzsák álcában elvesző Gugyerák,

Anatefkáját könnyezőn éneklő

Kazal,

és, a „szőrök”, eredeti,

de szinkronhangjaikban is hallható

alázatukban,

a pillanat-megörökítő haditudósító,

konyhában, mezőn kattintgató,

állatot, embert, emberpárt megleső,

értelmetlenségeknek értelmet adó látó szem,

a mulandót fekete-fehér, vagy színes téglalapba

rögzítő,

a cellulóz szalag Chaplin-je,

Láfitt, és Hofi,

humor,

politikusok ostoba, önleleplező gőgje,

a kockázatként nyilvántartott

kisember hiteligénye....

Az élet minden életszakaszon átívelő,

töretlen hirdetése,

ami MŰVÉSZET.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.11.

 PÉCSBÁNYATELEP

Oly sápadt volt, mint a hajnal

szürkés-fehérje,

ahogy az ágyán pihent,

nekünk, őt látogatóknak mosolygott,

de szemén látszott az átsírt idő.

Hangjaink fülébe eljutottak,

a kezünk simogatta,

s csak mi ketten láttuk,

apám, meg én,

hogy búcsúzik,

világtól, tőlünk, éjszakától,

a reggel madárfüttyeitől,

az őt nem látogathatóktól,

a kisleánytól,

aki ő volt, akit szült,

akiért megszenvedett.

Útravalója csak mi voltunk

a felnőtt s a sarj.

Láttuk, mennyi mindent mondana,

s akar, ha kell, szenvedni még az életért,

itthagyni készült világért,

értünk,

az éjszakákért,

a madárfüttyökért,

kedvenc virágokért...

Láttuk: Inog, megremeg

erős hite a másvilágban,

ahová se férj, se gyermekek

nem követték.

Nagy, tágra nyílt szemek

öleltek minket

hófehér szobában.

Kinn június Napja szikrázott,

az áldott,

és Illés a szekéren

egy darab fekete posztót

szemlélgetett.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.13.

SZABADVERS

Hajnal harmatában mostam meg

lábaim.

Tizenhét kilót fogytam,

fiatalodtam tizenhetet,

A második túrán a piacról

hazafele,

a sarki kutyás párral futottam össze,

a férfi ötvenes,

nő harmincöt körül,

kutyájuk korcsan is szép.

Sétáltattak, - nem engem - ,

s én mondtam,

a kerítésetek szép lett,

mert látom a változásokat!

Rám mosolyogtak.

Amúgy, a piacon, az árusnak szóltam,

hogy négy napja nála vett dinnyémben,

bónuszként, két liter Lőrinc-lé lakott,

erre ő adott egy újat,

hogy „friss, nagybani”  – ingyér.

A KFK,

vagy KFV vagy akármi legyen a rövidítés,

két hete nem

hordja el az utcai,

buszmegállókban lerakott

zöld gyűjtőkből a szemetet.

A műanyaghegyek kitüremkednek belőlük,

s a massza kis kupacban

kezd sűrűsödni köröttük,

patkánnyal, legyekkel, de

érthető, jön az ünnep,

jönnek új kenyér, István,

szent államalapító,

meg játszótér avatás,

sőt keresztem urainak találkozója,

s valakik bosszantani akarnak

talán hivatkozni pénzhiányra, amit lehet,

mert pénzből mikor volt elég,

esetleg azt hogy sokadmagammal zaklassam

az ezért nem felelős képviselőt.

Teszik úgy, hogy a gyomrom forog.

Még égett a közvilágítás,

mikor korosabb, pár utcával arrébbi szomszéd,

nejlonzacskóban a meglevőt megfejelni

vitte a homokozó mellé, hozadéknak,

négy kutyája begyűjtött sarát.

Környezetkímélő a szentem!

A patika elől a virágzó napraforgót

ellopták, vagy mégsem,

még nem derült ki,

csak az ég odafenn kék, vakító-azúr,

s a bolhapiacon

csorba Nescafé-s csészét árul

négyszáz forintért,

maga előtt tolt, lopott,

fém-banyatankból egy éltes cigánynő.

Megveszem.

A nőt, kocsit nem,

a csorba bögrét talán.

Mikor a két mezítlábamat mostam

augusztus sűrű harmatában,

hajnalon a kertben,

nagy hallgatásokkal,

eltűnésekkel és újra megjelenésekkel

megölelten,

a hófehér,

tegnap fürdetett kis, koszos kutyám

életét elemeztem félhagosan.

Számon vettem a mínuszait,

s mindent, mit nem önkéntes

vállalásukért kap cserébe.

Nélkülem, talán tíz napot sem élne!

Szabadon, mint a vers!

Erősen áthallásos volt a beszélgetés.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.14.

 A HALÁLRAÍTÉLT

Végiggondolta életét. Se rövid, se hosszú. Alapjában meg volt elégedve vele. Agyában átfuttatta, vajon ártott-e valaha valakinek. Senkit nem talált. Ezért nem értette, miért is ítélték halálra!? Mert halálra ítélték, tudta pontosan!

A verdikt mindössze hat óra vallatás, tárgyalás után jött. Aztán valami ellenállhatatlan erő préselte egy szűk csatornába, s ahogy a halálraítéltek tág cellájába jutott, valakik lábánál fogva felemelték, hátára vertek.

Hirtelen légszomja lett.

Felsírt....

Balog Gábor

-csataloo-

2023. 10. 29. Bp. 9:22

IGE ÉS TETT

Látom, tanulsz!

A neki tulajdonított

igéket lassan betéve fújod,

tartasz példabeszédet,

mi hogyan éljünk,

hát taníts, taníts kérlek!

Mesélj!

Mondd, imádkozol te

az Istenedhez?

Mit és hogyan?

Rímbe szedett ó- vagy újkori,

a fennkölt szólam?

Kitől tanultad, s akad-e

néhány, ami csak úgy,

szívedből pattant a szádra?

Sírsz-e, ha bánatod van?

Elsírod neki?

Ne sírj! A könnyek útja

őt el nem éri,

az ima, a szívből jövő,

ami majd reményed élteti!

Mondd, szeretni tanít-e

téged az Írás?

S, ha igen, hogyan?

Hogy élhet isten-alkotta

ember boldogan,

ha a szeress, ne légy közömbös

törvényt nem ismeri?

Az élet, Fiam,

nem parancsszavakból áll!

És nem rövid!

Csak érezni kell!

Van időnk elég szertenézni,

megcsodálni, s talán megélni is

egyszerre mások

és saját vágyaink!

Balog Gábor

-csataloo-

2023. 09. 03. Bp. 6:55