A KICSINEK

Tudod,, mikor kitoltak azon

a kocsin, anyáddal,

a szülőszobából,

csak én voltam ott várni titeket.

Anyád arcán a boldogság táncolt

a fáradtsággal karöltve.

Csak Sosztakovics zenéje hiányzott,

a Waltz.

Azt hiszem féltél evilágtól.

Megijeszthetett fájdalmad

míg a fényre jöttél,

szinte kérdezted, szádban csöpp ököllel:

Istenem, hová kerültem?

Ide Kisfiam, harmincöt éves,

ide mellém! Csak mellém,

hogy anyácskád elmaradt

a nagy futásban.

Védekezel.

Homokba, avítt tanok szalmakazlába

dugod fejed,

a csalót, a népámítót

prófétának képzeled,

s hadakszol józan ész ellenében

ha ráérsz, ha nem!

Szeretnél tiszta és szeretett maradni,

de észre nem veszed,

feléd ma is irányul,

árad az áhított szeretet!

Ölelne is, ha hagynád!

Ha sebeid lelkeden naponta

fel nem kaparnád,

s nem esnél kísérteteid kergetve

kútba,

kútjába rossz magánynak!

Fiam!

Nagy titka az egész világnak,

hogy árva!

Ne várj semmi tanácsra!

Boldogulj!

Nem vagy, s nem is maradsz

sosem egyedül!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.10.03. Balatonfüred, 9:10