BORDACSONT

Valami lónyállal akartam

elverni szomjamat,

de olyant, köztudottan, nem iszom.

Szódát rendeltem motoros futárral,

elvégre nyár van,

és futárra futja, ha ingyenes.

Jött is Sétáló Jancsi, trappban,

kért némi pénzt, s

könnyített fájdalmamon.

A rusnya elkap akkor is,

ha oka-dolga semmi,

ha borotválkozom, vakon,

tükörben,

ha a híreket olvasom,

Pémarit látom a legújabb

ránctalanítás után, vagy

a világvége, meg krízis elemzéseket

hallgatom attól,

ki legközelebb áll szívemhez,

velem él.

A vérnyomásom is beállt.

Erről,

röpke tudósítást is küldtem

a körzetinek és elméláztam azon,

Kriszta feneke de szép,

kettős al-halmok közt a legnagyobb,

kívánatos,

és jó lenne vele indulni

hajókirándulásra.

Szeretek „hajókirándulni”! Tudod?

Alattunk a víz,

s fenn a fedélzeten, nekünk

nyílik meg Prága varázsos arca,

Fenn, bor- és sörvirág terem,

s utána ágy, szerelem,

s mindössze hatszáz,

lenyomva kilométerekben,

s saját Dunádat láthatod Pestnél.

Jó esetben dinnyehéj-mentesen.

Világfájdalom?

Ízületeiben megkopott, roskatag,

beteg világban furcsa luxus,

és felnagyított kishitűség!

Pazarlása szűken mért idődnek,

randevú, találkozás, ahova

el se mész.

Ésszel még nem érted fel,

hogy minden zsákutcából a

visszafordulás,

minden elbúcsúzás, új találkozás

egy-egy új élet, teli reménnyel,

amit majd kihord

régi, vagy éppen megtalált nő,

kikerekedett,

vagy alapból jó, nagy fenékkel,

az általánosságokat és a változást

– lehet szűrőkön át megértő –

csak óvatosan dicsőítő,

esendő,

bordacsont!

Érted? Bordacsont!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.17.