FELSZÍN ÉS A MÉLY

Arany, Petőfi költészete,

és Dos Passos utánozhatatlan mondatai

trilógiája első, s utolsó oldalán,

az ezernyi nagy és a kicsi handlé,

sajátjával házaló írástudó,

az egyfogú nőszörny a Rákóczi térről

(kacsints neki),

a háromszögekbe szimbolizált

Saskia, cseléd, szerető-modell,

a willendorfi Vénusz hatalmas tompora,

a várandós kismama, vagy

ráncos, sorstépte nő,

a gregoriántól Bach-Handel

első billentyűpróbálgatásain túlívelő,

örömódákban és gyászmisékben megtestesült

létező,

Beach Boys-tól másságát fennen hirdető

perzsa sztár, és persze az oroszok,

nagyok,

Rodin „Gondolkodója”- „Csókja”,

a rácsodálkozás Dávid kis pöcsére,

a Kun Bélát mögötte tömeggel ábrázoló,

kitelepített alkotás,

no meg a László -féle „Vadkan”,

mikellek, angelók,

a gonosz Richárdot

köpenyként viselő Bánffy György,

s a Jumurdzsák álcában elvesző Gugyerák,

Anatefkáját könnyezőn éneklő

Kazal,

és, a „szőrök”, eredeti,

de szinkronhangjaikban is hallható

alázatukban,

a pillanat-megörökítő haditudósító,

konyhában, mezőn kattintgató,

állatot, embert, emberpárt megleső,

értelmetlenségeknek értelmet adó látó szem,

a mulandót fekete-fehér, vagy színes téglalapba

rögzítő,

a cellulóz szalag Chaplin-je,

Láfitt, és Hofi,

humor,

politikusok ostoba, önleleplező gőgje,

a kockázatként nyilvántartott

kisember hiteligénye....

Az élet minden életszakaszon átívelő,

töretlen hirdetése,

ami MŰVÉSZET.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.11.