UTCAKŐ

Vannak napszakok,

hogy túl sokat foglalkozom

magammal.

Bűnnek érzem, hibának,

ami elmarasztal,

elvonja figyelmem világtól

rügypattanástól,

rőt levélhullástól,

nőtől, szeretett-től

és partra dobott halként

fulladozom tömény oxigénben.

Szerettem volna jó lenni

mindig.

Sötétben irányfény,

erdőben tanösvény,

légben táncoló kék

boglárkalepke

és az eget hasító fecskeszárny is.

Erő, mi felemel,

le nem taszít éteri magasból

sosem.

Magamra maradtam, ha voltam

mosott szennyesnek szárítókötél,

poroló, szakadt szőnyegnek a gangon,

bérház udvarán.

Hangom nem ért el igazán

senkihez.

Tétova lábak, de biztos léptek alatt is

csak utcakő vagyok.

Lassan kopó, gránit.

Ritkaság, Mementó. Eltűnő.

Már nem maradt idő

változtatni sorson.

Hordom keresztjeim.

Mások gondjait

megoldom önmagamnak,

ha zöngéik bennem maradnak,

akkor is!

Balog Gábor

-csataloo-

2023. 10. 19. Bp. 5:05